Kedves Listatagok, kedves István-varázsló!

Érdekes kérdés, hogy fóbiás pszichológus tud-e fóbiát gyógyítani.

Ha arra gondolok, hogy biztosan van olyan tudásanyag, amit minden
agykurkász megtanulhat fóbiásságtól függetlenül, akkor biztosan tud
segíteni.

Az már más kérdés, hogy mennyi hitele lehet ezeknek a kezeléseknek, ha
önmagát sem képes rendbetenni.

Egyébként pedig nagyon szimpatikus a válaszod, miszerint nem tud segíteni,
hiszen nem ismeri a gyógyulás útját. Attól tartok azonban, hogy szalmát
csépelünk, vagyis lehetnek olyan esetek, amikor tud segíteni, és lehetnek
olyanok is, amikor nem.
Én mindig azt tapasztaltam eddigi életem során, hogy nem szabad végletekben
gondolkozni.

Lehetnek kivételek.

Pl. Ha csak egy sakkvilágbajnok tudna új bajnokot nevelni, akkor családi
vállalkozás lenne a világbajnoki cím megszerzése.
De mondhattam volna a magyar úszócsapatot is, akiknek a trénerük-kapitányuk
olyan ember volt, aki úszni sem tudott. (Széchy Tamás; Mégis hozták a
világversenyeken az érmeket.)
http://hix.hu/3omKNT

De mondhatok például olyan nevelőotthonban nevelkedett embereket is, akik
remek szülők, mert pontosan tudják, mit nem szabad tenni, és annak az
ellenkezőjét teszik.

Nem is szaporítom a szót, úgy gondolom, hogy elmondtam a lényeget.
Remélem, ez is gyarapítani fogja a gyüjteményedet. :))

Baráti üdvözlettel és szeretettel:

István (Borsodból)

> Hogyan mutat Utat az, aki nem ismeri az utat??
Vak vezet világtalant.

Modern világunkban rengeteg klassz, új dolog van, de néha elgondolkodom 
a régi magyar közmondásokon.
Számomra sokszor olyan bölcsességeket tartalmaznak, amik nem egy 
hitvilág, dogma, "megmondó ember" köré épülnek. Évek alatt 
manifesztálódtak, eredetük kideríthetetlen, mondanivalójuk viszont VAN.
A magam életére is alkalmazható: "Eső után köpönyeg." :) pl.
Attila

Tanácsot fogok kérni. (Nem ítélkezést!)
Nagylányom (21 éves) eljutott egy olyan nihil állapotba több (számára) 
lelki trauma után, amikor már szinte semmit nem hajlandó tenni a saját 
élete elindításáért. Már nem tanul, nem dolgozik (mihez is kezdene egy 
szimpla érettségivel...).
Velem él, naponta látom a saját kínlódását, de én nem tudom az utat, 
ahogyan ki tudnám mozdítani: nincs ilyen megélt tapasztalásom.
Saját erejéből nem tud kimászni belőle. Próbáltam pszichológushoz 
küldeni, de nem cipelhetem el. Próbáltam én AK-val segíteni, kimozdítani 
a nullpontról, de nincs eredmény.
Tanács?
Attila