Kedves Remete!

4 évszázad után éppen újraélesztjünk Francis Bacon egyik gondolatát.
Szerinte (ahogy én értettem) a megismerés egyik nagy akadálya épp a fogalmi
tisztázatlanság: néha használunk szavakat úgy is, hogy a szó megelőzi az
értelmet, pont úgy, mint a kordé a lovat.
Tisztelem azt az erőfeszítésedet, hogy rendre megmagyarázod, mit is értesz
egyes kifejezések mögött, hisz így végül kialakulhat, hogy közös nyelven
beszéljünk.

Kötöm az ebet a karóhoz, és ragaszkodok az egyszerűséghez.
Számomra teremteni valamit azt is jelenti, hogy létre hozni. E fogalmat 
is,
mint szinte mindent, ami nem statikus, skálafüggetlenül értelmezek, azaz
ami kicsiben igaz lehet, az nagyban is igaz lehet.
Egyszerű példával, a péknél maradva:
A pék létre hozza a kiflit. Közben létre hoz egy jól menő vállalkozást 
is.
Közben megteremti a családja anyagi biztonságát. Közben megvalósít egy
álmot. Közben megelégedettség-érzetet hoz létre a korábban éhezőben. Közben
növeli a GDP-t, közvetve létre hoz egy újabb stadiont. Stb.
A tevékenység ugyanaz, mégis más-más nagyságrendet fog át a gondolat, és
igen, egyetértek, más-más vágy kielégülését okozzák a különböző léptékek.
Igazából filozofálhatnánk arról, hogy vágy, vagy igény, vagy szükség, az,
amelyik a gondolatot szüli, ami után létrejön a kifli/vállalkozás/stadion,
engedd meg, hogy most ne tegyek nagy különbséget közéjük.
Elfogadom, hogy a motivációt a vágy adja. A vágyból önmagában még nem lesz
semmi, szerintem. Kell mellé valami cselekvés is, a cselekvést pedig
megelőzi a gondolat. A gondolat nem mindig jön létre csak a vágyból, ha
egyáltalán bármikor is elég lenne a vágy ahhoz, hogy a gondolat
létrejöjjön. Szerintem kell hozzá valamiféle tudás is, és egyfajta
feldolgozó képesség, amivel a meglévő tudást a vágy kielégítésére alkalmas
dolog létrehozására tudjuk fordítani. Ez együttesen jelentheti talán a
gondolat teremtő erejét.
A kiflivásárlós példában: ha megéhezek, lehet, hogy csak ülök, és
élvezem/szenvedem az éhséget. Ha döntök, hogy ezen változtatni szeretnék
(gondolat!), akkor elkezdem keresni a megoldást. Ha van
tudásom/tapasztalatom módszerekről, hogyan lehet az éhséget kielégíteni,
akkor megfogalmazódhat bennem, milyen megoldást választok erre. Például
gondolhatok a sárgarépára, és akkor nyilván nem a pékhez megyek. Ha ismerem
a kiflit, de a sárgarépát nem, akkor eszembe sem fog jutni, mindaddig, 
amíg
meg nem látok a zöldséges előtt valakit, aki épp répát vett, és elismerem,
hogy az is egy alternatíva... és lehetne folytatni a végtelenségig.

A bajok abból adódhatnak, hogy ez nem mindig tudatos. Lehet néha olyan
vágyam, amit én magam sem ismerek fel. Lehet, hogy egy tudat alatti
automatizmusnak engedelmeskedve teremtek meg egy olyan helyzetet, amit
mondjuk betegségnek nevezünk? A fel nem ismert automatizmusok lehetnek
 tudatalattiban elveszett döntések, lehetnek belénk nevelt programok,
mindenképp valamiféle korlát, ami a szabad akaratot bekorlátozza az ismert
és kívánatosnak tartott sémákra. Ilyenkor a gyógyító, pl az agykontrollos
meditáció is, segíthet azzal, hogy tágítja a megismerésünket, az ok-okozati
láncolatot, a döntések mechanizmusát segíthet felismerni, alternatívát
mutat, aminek hatására megváltozik a gondolkodásom, majd megváltoztatok
(teremtek?) valamit az életem fizikai valóságában is. Vagy nem, és élvezem
tovább a problémát, amit létrehoztam.

Én szeretem rendszerben nézni a dolgokat, ahol az egyes elemei a
rendszernek kölcsönhatásban vannak. Így a vágy hat a gondolatra, a tudás
hat a gondolatra, a vágy hat a megismerésre, a megismerés hat a vágyra, 
és
még ki tudja mi minden hat egymásra. Ezek együttesen kellenek ahhoz, hogy
valamit létrehozzunk. Persze amikor beszélünk róla, akkor kénytelenek
vagyunk a szavakra egyszerűsödni, sarkítani, és hinni abban, hogy aki
olvassa az írást, nála is összeáll a jelentés. :-)

Szép hetet kívánok tisztelettel,
Zoli