Kedves Lista!
"Mindenki a maga sorsának a kovácsa" mondja a közmondás,
de az életünk mégsem mindég úgy alakul ahogy mi azt szeretnénk.
Ennyire ügyetlen kovácsok lennénk, vagy csak félreértünk valamit?
A magam részéröl úgy gondolom, kissé provokatívan fogalmazva,
hogy a sorsot nem kell, söt igazából nem is lehet "kovácsolni".
A sorsunkat inkább valahogy fel kellene tudni fedezni, megismerni,
és úgy megélni, ahogy mi azt már leszületésünk elött elterveztük:)
Ha elfogadjuk azt, hogy vannak olyan nagy, fontos, és szinte már
"szent" dolgok mint Karma, életterv és sors, akkor gyanítanunk
kellene, hogy ezek nem arra vannak "kitalálva", hogy a vesztünket
okozzák. Misztikusok szerint a "vesztünket" mindég a tudatlanság
okozza, pl. mikor nem értjük, és ezért elutasítjuk a sorsunkat, ami
ugye egy elég nagy turbulenciát keltö "szereptagadás". Szerintük aki
"tudatos", és ezért képes tudatosan vállalni, és élni a sorsát,
Karmáját, élettervét azt a sorsa is mindég támogatni fogja, ellenben
azokkal akik ezt különbözö okok miatt nem vállalják, mert azoknak
a sors keresztbe tesz, vagyis, "öket a sors elsodorja" ahogy azt már a
latin bölcsek is megállapították.
Kivételes spirituális céllal önként született "vezetöktöl" eltekintve
mindannyian egyfajta karmikus "kényszerböl" inkarnálódunk. Tehát itt
vagyunk, a Karmánkat néha élvezzük, de leginkább törlesztjük. Ez így
lenne rendjén, ha közben nem hoznánk létre új Karmákat. Olyan ez
mintha az egyik bankkölcsönt egy másik kölcsönnel törlesztenénk.
Nyilván az lenne a ideális, ha életünket úgy élhetnénk le, hogy közben
nem hoznánk létre új Karmákat. Az, hogy a gyakorlatban ez miként
érhetö el, arra a történelem során minden kornak, kultúrának, és
persze a vallásoknak is volt egy receptje. E recepteket, (késöbb már
mint parancsokat), eredetileg egy "erényes", vagy "etikus életvitel"
alapjainak tekintették, de tudjuk, hogy késöbb mi lett belölük.
Az eredeti értelmébe vett "erényes, vagy etikus életvitel" az amit más
összefüggésben úgy is emlegetnek mint az "univerzális szeretetelv",
"szeresd felebarátodat mint tenmagadat", ami szinte így szó szerint is
fellelhetö úgy az iszlám tanításaiban, mint a konfucianizmusban,
a buddhizmusban, a hinduizmusban stb. söt a humanisták is valami
nagyon hasonlót vallanak. Persze itt említhetjük még az Ahimsát is,
a nem ártás elvét, vagy a taoista "Wei Wu Wei"-t, ami a "cselekvö
nemcselekvés" elve, (szükségtelenül nem szabad beavatkozni az élet
eseményeibe). Itt meg szeretnék említeni egy kevésbé ismert,
szívesen félreértett, és elég exotikusnak hangzó spirituális utat is,
a spirituális "alkimisták aranyát", (önfejlesztés, nemesítés, míg az
auránk el nem éri az "arany" színárnyalatát).
A listát folytathatnánk, de gondolom már ebböl is látszik, hogy
sohasem volt utópia úgy élni a mindennapjainkat, hogy közben nem
terheljük magunkat újabb Karmákkal. Az antik, és a modern minták
szerint, ehhez "csupán" felfedezni, megérteni, elfogadni és követni
kellene bizonyos erkölcsi, vagy ha úgy tetszik spirituális elveket,
normákat........ de ássunk egy picit mélyebbre :)
A világon minden az egyensúlyra, kiegyenlítödésre törekszik. Általában
ezt a mozgást, és igyekezetet nevezzük mi a spiritualitás világában
Karmának. Minden ami ezt a természetes törekvést megzavarja (akár
azzal, hogy túlzottan segíti, vagy azzal, hogy fékezi és korlátozza)
az mindég valamilyen következménnyel jár. Mi úgy mondjuk, hogy
új Karmát hoz létre. Életünk, és sorsunk központi magja, eszenciája
vagy "elve" már eleve olyan, hogy ha hagyjuk érvényesülni, akkor az
nem zavarja meg az élet természtes áramlását, más szóval nem hoz
létre új Karmát. Tehát számunkra nem igazán elönyös mást akarni
mint amit a sorsunk, és azon belül a Karmánk is akar.
Ha úgy gondoljuk, hogy a sorsunk külsö részleteit nem áll módunkban
megismerni, szerintem azért már az a gondolat is elég megnyugtató
lehet, hogy egy etikus életvitelben már nagyjából benne van minden
amit a sorsunk, Karmánk vagy élettervünk elvárhat tölünk,
........de ássunk még egy picit mélyebbre :)
Az amit mi úgy általában "sorsunk"-nak nevezünk az elsö látásra egy
eléggé homályos dolog. Egy használható elképzelés (modell) szerint
minden "sors" minimum három elválaszthatatlan részböl áll:
1. a legbelsö univerzális mag, váz, vagy alap. Ez lehet az a fentebb
már említett közös (erkölcsi) alap, de azt is fontos tudni, hogy ez
egyben az etalon is, ez maga a referencia (!). Ha jól értem, akkor ez
az amit mi itt "feltétel nélküli Szeretet"-nek nevezünk.
2. a hajlamok, jellem, személyiségjegyek, amit magunkkal hozunk.
Ez az ami minden tapasztalattal változik, csiszolódik. Ennek egy
letisztult változatát visszük magunkkal a következö inkarnációnkba.
3. a személyes "életfeladat", "életterv", ennek része az egyéni
Karmánk is.
Ez egy nagyon egyszerü modell, talán nem is igazán pontos, de arra
talán éppen elég, hogy megértsünk valamit: A spiritualitás oldaláról
nézve, végsö soron minden emberi "sors" majdnem hogy egyforma!
Szerintem a saját, és mások sorsából is mindég csak a felszínt látjuk.
Mikor mi a saját "sorsunkat kovácsoljuk", akkor lényegében az
történik, hogy erre a felszínre festjük rá azt a vágyképünket amit mi
a sorsunktól várunk. Persze ez a kép önmagában gyönyörü is lehet,
de nem látom sok értelmét, hisz eltakarja elölünk azt ami alatta van:
az igazi sorsunkat. Szerintem ez megismerni, és nem elfedni kellene.
Összefoglalva:
A Karma nem a sors. A sors az egy olyan sokszínü fonott szalag,
amiben a Karma csupán egy szál a sok közül.
Szerintem is "mindenki a maga sorsának a kovácsa", de csak addig
míg le nem születik. Ezért eléggé szkeptikus vagyok a különbözö
divatos "sorsformáló" praktikákkal kapcsolatban.
Szeretettel
Remete
----------------------------------<+>-----------------------------------
Az, aki nem a saját útját járja, elöbb-utóbb megbetegszik, hiszen
minden fizikai fájdalom, rossz érzés üzenet a lelkünktöl. A lényeg,
hogy azzal foglalkozz, ami Te vagy, találd meg az életben a megfelelö
segítötársakat, és teremtsd meg a belsö harmóniádat. Csak ez számít,
semmi más. (Szepes Mária)
|
