Kedves Lista!
Attila írja:
>annyira stresszes mostanában ...... az életem,
>hogy nem tudok relaxálni...
>Mindenfelé jár közben az agyam.....
>Az általam ismer technikák nem muködnek.
>Volt már másnak is ilyen?
Persze, hogy volt. Ahol egó, ott sajnoas ez bármikor lehetséges.
Mielött leínám ötletszerü gondolataimat, hadd kérdezzek valamit:
Elalvás elött rendszeresen elvégzed gondolatban a "nagytakarítást"?
Érdemes.
Most vasárnap lesz négy éve, hogy kidobtuk a "házioltárunkat",
mármint a tévénket :)) Mi ezzel a drasztikus lépéssel álltunk ki,
többek között, a nyugalmunk mellett. Nyilván sehol sem a TV a hibás.
A TV is csupán egy ürügy arra, hogy azt tegyük amit az ego diktál,
és nem azt amit a szivünk szeretne. Ha konfliktus van a kettö között
azt bizony egy egészséges ember érezni fogja, akár stressz
formájában is. Nos, Attila, szerintem akkor lenne igazán problémád,
ha ezt a belsö ambivalenciát nem lennél képes érezni.
Most, hogy érzed, és tudatosult benned ez az egész, egy kis
odafigyeléssel talán könnyebb lesz megértened azt, ami
ilyenkor történik, és persze azt is, hogy mindez miért történik.
Ezzel egyfajta értelmet nyer a zavaró körülmény,
és ugye aminek értelme van, az már kevésbé fáj, kevésbé zavar.
A daráló gondolatok lecsillapítását, tudtommal, legkönnyebben a
tudat fókuszálásával lehet elérni. "Tudat fókuszálása" az
egy gyüjtöfogalom, ami jelenthet a figyelemeltereléstöl, az
érdeklödés-váltáson át a transzcendentálisba vetítésig szinte bármit.
Nyilván külsö-belsö feltételeink szerint kell majd megtalálnunk
a megfelelö gyakorlatot. Itt érdemes két dolgot figyelembe venni:
1. A gondolatok-csapongások tudatos megfékezése nem lehet öncél,
mivel ha sikerül is, ettöl még nem oldódik meg a problémánk.
2. Mivel, (durván leegyszerüsítve) minden problémánk az egóhoz,
vagy annak síkjához kapcsolódik, ezért a megoldáshoz e sík fölé kell
emelkedni. Ezt legegyszerübben úgy tudjuk elérni, ha a gyakorlatba
valahogy belefüzünk egy hitünk szerinti magasabb síkot, dimenziót,
pl. a szeretetet, empátiát.
Ha ez egy kicsit elvontnak tünik, gondoljunk csak a hobbi szintü
festészet, zenélés, kertészkedés jótékony, terapeutikus hatására.
Benne van ugye a fókusz, a szeretet, és ha jól csináljuk
(jó a hozzáállásunk), akkor tulajdonképpen nem is öncélú.
Életünk minden mozzanatából kreálhatunk egy hasonló hatású
gyakorlatot. Itt van pl. az autóvezetés.
Elhatározzuk, és végiggondoljuk, hogy a következö utunkon a
benzintakarékosság szellemében fogunk vezetni. Ilyenkor erre
fókuszálunk. Tudatosabban vezetünk, jobban odafigyelünk,
és finomabban nyomjuk a gázt, a féket stb. Ezzel alacsonyabb lesz
a kocsi fogyasztása. Ettöl kevesebb lesz a környezetünk szennyezödése
(ami, egy kis pozitív gondolkodással, ugye nem öncélú :) Megnyugtató
érzést nyujt, hogy mi itt, és most megtettük a tölünk telhetöt, és ez
már egy picit súrolja is egy magasabb dimenzió határát :)
Ebböl a példából az is látszik, hogy itt most nem a konkrét, anyagsíkú
eredmény a lényeg, hanem az öszinte pozitív hozzáállás.
Ha buszon, metrón utazunk, küldhetünk gondolatban gyógyító energiát
egy "szintén" megviselt utastársnak. Ez a "jó" természetesen vissza
fog hatni ránk is, de nem szabad, hogy (csak :) ez motiváljon
bennünket. Tudom ez egy kettös érzés, de könnyen el lehet kerülni
(egyfajta figyelemeltereléssel :), ha figyelemmel kisérjük az
utastárson kiváltott hatást. Pl. kevesebbet köhög? Látszik-e rajta,
hogy esetleg "érez valamit"? Zavarban van? Felénk fordul?
Vagy egyáltalán nem tünik fogékonynak? stb.
Mellékesen így fejlesztjük pszihikus képeségeinket is. Ennek az utolsó
mondatnak ugye egy picit önös hangzása van. Viszont ha úgy
gondolom, hogy fejlesztem pszihikus képeségeimet, ahhoz, hogy még
több embertársamon segíthessek, akkor egy magasabb dimenzióból
nézve egyáltalán nem öncélú, még akkor se, ha tulajdonképpen
önmagam spirituális szintü gyógyításán dolgozom.
Ez is egy paradoxon. Azonban, minden mindennel összefügg..... :))
Meggyözödésem, hogy inkarnációink lényege a megtapasztalás-fejlödés
(tanulás) elválaszthatatlan kettösségében van. Megtapasztaláshoz
események, történések kellenek, ebben olykor benne van a fájdalom is.
Egy eseménytelen élet nem sok fejlödést igér. Ahhoz, hogy
spirituális értelemben is hasznos tanulságban részesüljünk, ahhoz a
megtapasztalásnak tudatosnak kell lennie. Gondolom ezért olyan fontos
minden spirituális oktatásban a tudatos élet fogalma.
Szerintem a jelen életünkben megtapaszni kívánt dolgok listáját
magunkkal hoztuk. Az élettervünk, a karmánk stb. jóvoltából ez adott.
Számunkra "csak" (?) ennek megélése, a fókuszálás, az odafigyelés,
tudatosítás, és a tanulságok levonása marad. Ezt a rendkívül fontos
tudatosítást szolgálja a már említett elalvást megelözö "takarítás".
Ilyenkor végiggondoljuk, lepergetjük elménkben a nap eseményeit.
Kiértékeljük mi volt helyes, és mi az amit legközelebb másként
teszünk, vagy kerülni fogunk. Itt lehetöség van a korrekcióra is.
Ajánlom azoknak, akik még nem alkalmazzák, hogy
a gondolattakarítást építsék be szokásaikba, és ne múljon el nap
alkalmazása nélkül.
Szeretettel
Remete
|
