Kedves Lista!

Az előző kérdés - válasz - elfogadás 1-s írásomat folytatnám ezzel a
Dr. Domján László által készített beszélgetéssel. Az eredeti szöveg
sokkal hosszabb. Ezek csak kiollózott részletek, de remélem így is
érthető. Aki kíváncsi a teljes szövegre, szívesen elküldöm.
Vajon hány tízezerszer írhatta le Gabi a "meggyógyulok" szót a 773
füzetbe??? Ami a lényeg, hogy nem kereste az okot, nem tette fel a
kérdést, nem kapott választ. Csak meg akart gyógyulni és hitt
benne!!!! Meggyógyult. Ez volt a válasz!
Szeretettel, István. (Bp.)

> 1995-ben kiderült, hogy közel szilványi daganat lapul a mellemben.
Három nap múlva már a műtőasztalon feküdtem, ahol nemcsak a csomót
kellett kivenni, hanem amputálták a mellemet is, mert a 28
eltávolított nyirokcsomóból 26-ban áttétet találtak. A műtét után egy
hónappal elkezdődött a kemoterápiás kezelés. Összesen 6 "protokollt" -
kezeléssorozatot - csináltam végig, mert minden protokoll után jött a
kötelező kontrollvizsgálat, ami nem a betegség visszafejlődését, hanem
annak előrehaladását mutatta. 1995 végére már a tüdőmben és a vesémben
is volt áttét, 96 elejére pedig az agyamban is. Akkor azt mondták,
hogy nincs tovább.

> Az is feltűnt, hogy a gyerekeimet én nem láttam a kórházi kezelések
alatt, ekkor viszont behozták mind a kettőt. Amikor elmenni készültek,
akkor mind a két gyerek rajtam feküdt. Sikítottak, a nyakamat
szorították. Az egyik gyerekemet a férjem, a másik gyereket az
ápolónő - a lábánál fogva - húzták le rólam. Ekkor értettem meg, hogy
utoljára látom őket. Azt mondtam magamban, hogy ezt nem tehetem meg
velük.

> Elkezdtem írogatni azt a szót, hogy "meggyógyulok". Utána már mantra
szerűen bennem is állandóan csak ez a szó ismétlődött, hogy
"meggyógyulok, meggyógyulok, bármi lesz, meggyógyulok". Bejöttek
vizitelni, kérdezték, hogy vagyok, azt válaszoltam, hogy
 "meggyógyulok". Mindenki azt hitte, hogy bekattantam a morfiumtól.
Hogy ez történt, vagy nem, azt én nem tudom, de tény és való, hogy
másfél év alatt 773 A5-s méretű füzetet írtam tele azzal a szóval,
hogy "meggyógyulok".

> - Milyen tanácsot adnál annak, akik viszonylag egészséges, hogy ne
alakuljon ki súlyos betegsége?
- Tudom, hogy ez itt nem a reklám helye, de: agykontroll, agykontroll,
agykontroll. Agykontroll, megállás nélkül! Reggel, délben, este. Én
mindennap úgy kelek föl és úgy fekszem le. Egy órával előrébb állítom
az ébresztőórát, mint ahogy valójában föl kell kelnem, és rászoktam.
Nagyon jó. Én mindig úgy nyitok, hogy hálát adok mindazért, mert sok
mindenért van hálát adnom, amiket én kaptam, és akkor az egészséges
gyerekeimtől a meleg otthonomig, a kajáig, mindent el tudok mondani.

> - Gabi! Mit szólnak azok az orvosok, akik kezeltek téged?
- Nem hitték el. Én ugyanahhoz az orvoshoz mentem vissza - ugyan 40
kilóval kövérebb voltam -, és mondtam, hogy ki vagyok. Akkor még az
asszonynevemen futottam. És akkor látom az arcán a töprengést, és
mondja, hogy "Milyen érdekes! Nem egy gyakori név, de volt már ilyen
nevű betegem. De ő már régen meghalt." És akkor odaadtam a TAJ -
kártyámat, beütötte a számot a gépbe. No azt kellett volna videóra
venni.
dr. Domján László