Kedves Lista!
Az érdemi teleportáláshoz javaslom többször is nagyon
figyelmesen elolvasni a cikk-sorozat minden részletét, és a
számotokra fárasztó részeknél átmeneti olvasási szünetet
tartani, megpihenni, illetve a katartikusnak érzett, vagy
esszenciálisnak gondolt részeket aláhúzni, és azokat még
néhányszor újraolvasni. Mindenki számára más ismeret számít
újnak, ezért javaslom a hiányok bepótlásának ezt a
koncentrált módszerét.
Korábban egy pszichiátriailag sérült gyereken, illetve
nőkön vettem észre, hogy ha a dühöngéseiket szeretettel
törekedtem leszerelni, akkor kisebb tárgyak tűntek el a
kettőnk aurájának átfedésében. (-Figyelem: Itt is a düh és
a szeretet átkeveredésének és/vagy hullámhosszuk egyfajta
váltogatásának a fontosságára irányul a kutató elme
figyelme.-) Méghozzá olyan tárgyak közül tűnt el általában
egy, (-csakis átmenetileg-) amelyre a dühöngő nő vagy
gyermek az amúgy csapongó figyelmét öntudatlanul
pozícionálta. A tudatosan pozícionált figyelem az ilyen
esetekben, a dühös ember társaságában nem egy könnyen
vizsgálható kategória. E tárgyak később többnyire ugyanott,
illetve néha attól nem túl messzire, de mindenképpen a
lakáson belülről kerültek elő, tehát ami a lényeg: sem a
tulajdonviszonyuk nem változott meg, sem annak
kérdésességében nem állt be változás. Ha ugyanis pl. egy
ezüst-kanál "átmegy" a falon egy vagy néhány lakással
arrébb, akkor nem csak a tulajdonviszony kérdésességében,
hanem a hozzáférhetőség felségterületi asszociációi miatt
tulajdonképpen a tulajdonviszonyban is változás áll(-na-)
be. Egy esetben pl. egy társaságomban éppen az én
felfogásom elleni tiltakozásokban látványosan dühöngő
szomszédasszony kezében éppen abban a pillanatban kezdett
el dematerializálódni a lakáskulcsa, amikor én a szeretet
hullámhosszán a dühöngésről akartam elterelni a figyelmét,
és magamban teljesen más asszociációk felé szándékoztam
volna eltolni a kettes egyedüllétünk apropóját. A sztori
vége az lett, hogy a kulcs annyira deformálódott, hogy egy
fiatal szomszédnak az én ablakomon keresztül kellett
bemásznia a szomszédasszony lakásába, és egy benti kulccsal
belülről kinyitnia. Nagyon tanulságos ez a konkrét sztori a
düh és a szeretet átkeveredéséről, amely által máris
átléphettük a tudatossági evolúcióban ama belátható határt,
hogy a tárgyak lám, igenis átléphetik ama állandóan
a "kezünk ügyében lévő" dimenzió-kaput a mi akaratunk
befolyása alatt. Ugyan a mi akaratunk irányíthatóságának
határán van ez a kérdés, de immár olyan távolságra,
amely "megcélozható". Innentől már csak az ideiglenesen
dematerializált tárgy Tér-Idő pozícionálás utáni
rematerializációjának a kérdés-köre marad fenn a rövidesen
teleportáló homo sapiens számára. Na ez az, ami már csak az
ilyen pozícionálással kísérletező ember életvitelének és
mind külső, mind "első" kommunikációjának (-ergo a
fohászainak-) az 1-es H-Kulcs szerinti fegyelmétől, illetve
annak az igazságossági részlet-kérdésekkel való
kölcsönhatásától függ. Hát ezért is olyan a cikk-sorozat,
amilyen. Továbbá e specifikus kölcsönhatás érdemi
részleteit törekszem az Univerzumra hárítani a másokért
folytatott fohászaim által. Ezzel párhuzamosan a tárgyak de-
és re-materializációját lehetővé tevő "dimenzió-kapuk"
iránti kósza feltételezéseket tulajdonképpen végigvezettem
az "Értesülés-Hit-Tudás" hídján, el az egyes átlagember
tudatának tartós fejezeteihez; - sőt a szíves
engedelmetekkel akár tömegesen is a tudatunk szerves
részévé nyilváníthatjuk e híd mindhárom pillérét. Az
Univerzumra hárított felelősség-hányaddal való érdemi
együttműködésünk tehát csakis az időág-leltár módszer
gyakorlása által válhat lehetségessé. A helyesen kiértékelt
kozmikus hiba-pont, és a megélhető időágra átkért jövedelmi
különbözet igazságos elve együtt fejezik ki azt, hogy az
Univerzum és az Ember egymás nélkül egy Senki és Semmi,
pusztán csak egy dühöngő, szeretetre vágyó Skizofrén Ős-
Nihill Konglomerátum. Az időág-leltár, és annak az érdemi
teleportációkkal összefüggésben való (-az Univerzális
Akarat általi-) megtartása tehát a folyamatos Teremtésben
egy periodikusan elkerülhetetlen állomás, amelynek a magyar
tömegek számára most jött el az égető aktualitása.
Az időág leltár további részleteiről:
A módszer lényege összefoglalható annyiban, hogy az életünk
kardinális pontjain elágaznak a lehetőségeink. Ha bennünket
a Sors egy látványosan rosszabb lehetőségi pályára taszít,
akkor a korábbi, jövedelmezőbb pályánk (-időágunk-)
elméleti megtakarításbeli különbözeteit és jövedelmi
helyzetét teleportációval átkérhetjük a jelenlegi, valós
pályára, időágunkra. Ennek persze közepesen bonyolult, de
végülis követhető feltételei vannak. Ha ez egy embernek
sikerült, akkor ez bizonyos feltételek megléte esetén
nyilvánvalóan sokaknak, talán szinte mindenkinek is jár. Az
ebbéli igyekezetünk azonban számos dolog miatt késedelmet
szenvedhet, látszólag megbukhat..... Ezen apró, de adott
esetben nagyon fontossá válni is képes tényezők
sokféleképpen hátráltathatják a sikert, ezért lesz
viszonylag hosszú az olvasnivaló. Magát a témát tehát ne
akarjuk egy délután vagy egy este töredéke alatt megrágni
és megemészteni, mert nem fog menni. De többször is
visszatérve a témához, előbb-utóbb sikerrel kell járnunk.
Főleg ha az életünket is az időág-leltár mércéjéhez
igazítjuk, annak tudatossága szerint éljük meg.
Most pedig jöjjön egy olyan gondolati pálya, amelyről
értesülni nem felesleges az összehasonlító kitekintés
miatt, de felesleges a tulajdonképpeni központi módszerünk
ügymenetében.
Bizonyára hallottatok olyan emberekről, akik energiát
koncentrálva képesek pl. hamut vagy követ a
semmiből "előállítani", majd miután a tanúk megtapogatták
a "produktumot", utána eltűntetni. Ezek az indiai "iskolák"
csúcsai által kínált képességek. Ezekről a
dematerializáció, rematerializáció és a teleportálás címen
szokás beszélni. Illetve ide vehetjük még a teleduplikációt
is, ami egyetlen és önmagával mindenben azonos tárgy
egyszerre kettő vagy több helyen lévő jelenlevését jelenti.
Az euroatlanti kultúrában nevelkedett emberek ezen hírek
hallatán kettő dologra fognak asszociálni. Az egyik az,
hogy ezért a mutatványért pénzt kellene szedni, a másik
pedig hogy rögtön pénzt és/vagy aranyat kellene
teleportálni, rematerializálni illetve duplikálni......; -
majd hátradőlni a fotelban. (-Márkás sör, cigi, nők,
motorcsónak, riviéra ,"dáváj-háváj"-) Nos, ezen írásban nem
szándékozom gúnyt űzni ebből a tipikus euroatlanti
hozzáállásból; - engem Szabó Tamásnak hívnak, és nem fogok
magam fölött maró gúnyt lebegtetni, elég lesz nekem az
önirónia is. Nevet sem fogok változtatni, ha buknom, vagy
halnom kell, nos jöjjön, aminek jönnie kell, a saját nevem
alatt.........
Na de mi is szerepel a címben...., ja igen: fogunk érdemben
teleportálni, de nem indiai észjárással és indiai
színvonalon. Ha kőre van szükségünk, ott a csákány. Ha
hamura van szükségünk, akkor ott a hamutartó, vagy a rőzse
és a gyufa. Ha pénzre van szükségünk, akkor...., akkor ott
a bank, vagy ha az nincs, akkor ott az "-ó", az "-ió", a "-
ció", az "-áció", de nem a "vak", hanem a "teleport" -
ÁCIÓ!!!!
Száz szónak is annyi a vége, amennyi, se több se kevesebb.
A saját sikeres teleportációs erőfeszítéseimet szándékozom
megosztani veletek. Noha a kísérleteimben eredetileg
rengeteg kudarcom volt, amelyekre utalni is szándékozom, de
természetesen a sikereken tartom a mondanivaló hangsúlyát; -
elvégre ugyanaz a célom, mint nektek: a sikeres
teleportációk nyomvonalán belendülni, és töretlenül ívelni
felfelé, csakis diadalittasan, hisz szép az élet, élni
érdemes, aki nem hiszi a piszi, az maga esik bele.
A történet és a példák részletei valósak, példa értékűek:
Minden fogékony kárvallott emberre tartoznak, ugyanis ti
vagytok a reménybeli teleportációs akceptorok és
operátorok. Természetesen az érdemi teleportációk donor-
közegével is elszámolok az írásban. A legfontosabb, hogy ne
hagyjuk eltéríteni a gondolatainkat, hogy csak a jógik
tudnak tili-toli-teleportálni, az ő iskolájuk egy
kihagyhatatlan szakasz az erőfeszítések szükséges
nyomvonalának nyitó fejezeteiként. Egy nagy frászt:
rövidesen meg- és belátjátok, hogy az lesz a nyitó fejezet,
amin ti már tömegével átmentetek.
Ehhez azonban meg kell tanulni az időág-leltár folyamán
a "kozmikus hiba-pontok" biztos felismerését, amely a Földi
Jog és a Kozmikus Jog közötti egyetlen igazi SZEMÉLYES
átjárót képezi. A Földi Jog és a Kozmikus Jog közötti
általános átjárót már megbeszéltük az Izraelita Jog és a
Kozmikus Jog közötti határátkelőhely okán, most a személyes
átjáró következik.
Az érdemi teleportációnak ekkor még mindig bőven maradnak
előfeltételei:
- Egyrészt valósnak kell lennie a kozmikus hiba-
pontnak, és nem elég, ha csak rásütjük.
- Másrészt nem nekünk kell kérnünk, hanem csak értünk
fohászkodva juthatunk hozzá. Ez az egymásért való
fohász "kör-intézményében" megoldódik. Természetesen a
másokért, egymásért való fohász lehetőleg minél hamarabb
váljon koedukálttá, és minél tartósabban maradjon is meg
annak.
- Harmadrészt ezt a helyzetet tovább bonyolítja, hogy
az általam felajánlott másokért való fohásznak
megszorításai is lesznek. Tehát az én másokért való
fohászaim sem válogatás nélkül mindenkiért szólnak. Akinek
pl. csökken az antiszemitizmusa, azért szól a fohászom.
Akinek az új ajándék időágán ráadásul növekedne, az
kerítsen más balekot, ha tud, aki majd érte
fohászkodik...... Ha talál is, az én elsődleges fohászom
hurrikánként fogja elfújni annak erejét és hatását......,
de próbálkozni mindig szabad.
- Negyedrészt nem elég az 1-es H-Kulcs szerint
feltárt múltbeli időágak részletei közt magabiztos
precizitással mozogni, hanem a teleportátumokkal nyert új
időágunk iránti követelményekkel is előre kell
foglalkoznunk. Ez a legnehezebb rész az első kísérletezők
számára: kitörni az időklausztrofóbiából a jövő felé,
méghozzá a tényleges idő-folyamnál nagyobb sebességgel.
Nevezetesen, mikor még semmi "konkrétum" sincs, nekünk már
az új ajándék időágunk minden stressz-vonzatát felkészülten
kell fogadnunk. Igyekszem azzal is elszámolni, hogy miért
jutottam erre a következtetésre, és miért igenis tudományos
a következtetéseimnek még ez a szegmense is.
Az új ajándék időág mércéi ugyanúgy fontos virtuális
segédeszköze lesz az érdemi teleportációnak, csakúgy, mint
az "időág-leltár" és a "valós kozmikus hiba-pont".
Azért kellett előre vennem az érdemi teleportáció virtuális
segédeszköz-rendszerét, mert magát a teleportációt egy
kiinduló állapot és egy végcél közé szorosan beszorítva
lehet csak érdemben kivitelezni. Feltéve ha "euroatlanti"
alapon óhajtunk teleportálni. Gyakran keverem, hogy mi
végezzük-e, vagy a Kozmosz. Nos, valójában a Kozmosz végzi,
de ezt csak a mi gondolkodásunkkal való harmóniában teheti.
Tehát a mi gondolkodásmódunk drasztikus megváltoztatása még
a passzív teleportációs együttműködés kérdésében is
kardinális téma marad.
A módszer immár eggyel mélyebb szinten megfogalmazott titka
a következő:
Ún. spontán teleportációk így is úgy is vannak, és azok
nyilván a gondolkodásunkkal adekvát változásokat
foganatosítanak. Jól is néznénk ki, ha ez nem így
volna...... Ha azt akarjuk, hogy merőben új ajándék
időágakhoz kapjunk elementáris feltételeket a Kozmosztól,
akkor ezekbe az amúgy is zajló, gondolat-függő és értékrend-
függő "spontán" teleportálásokba a földies gondolkodás
számára kívánatos módon beavatkozni csakis a saját
gondolataink kardinális vonatkozásainak a
megváltoztatásával tudunk. De úgy viszont tudunk, és tegyük
is meg bátran! Az első helyen a gondolkodásunk és a
kommunikációnk Idő-komponenseihez kell mindenben gyökeresen
másképp hozzáálnunk, mint tettük eddig. Erre szép számmal
lesz még példa. Rögtön a második változtatnivaló példához
vegyük a politikusok mélylélektani stressz-struktúráját.
Ugyebár, mint minden embernek, a politikusnak is a saját
korábban letört időágai képezik a kiinduló belső mércét, és
a valódi összehasonlítási alapot, amikor az
ún. "közpénzekkel" bánik. Nyilván "kárpótolni" fogja magát,
de ugyanakkor az, amit az 1-es Kulcs mércéje szerint
valójában tesz és folytat azon célja érdekében, hogy a pénz
az ő számlájára is bőségesen csordogáljon, nos annak se a
törvényi, se a morális közmegegyezési vonatkozásai nem
támasztják alá a bevételeinek nagyságrendjét. Annak tehát
egyedüli alapját nem más, mint a saját titkos és álcázott
időág-leltára képezi. Attól, hogy ezt sikeresen elvitatnánk
tőle úgymond "a Törvény nevében", nos attól még nekünk,
hoppon maradt apolitikus alkatoknak nem lesz több pénzünk,
csak legfeljebb neki is kevesebb lenne. Nem az a cél, hogy
ők ismét hátrébb lépjenek, ismét szegényebbek legyenek,
hanem hogy végre mi is mindnyájan egyre előbbre léphessünk.
Csak egyet tehetünk az eddigi precedensek nevében: ha ők
kárpótolhatták magukat akárhonnan, akkor mi is
ugyancsak "akárhonnan", és a mostani helyzetünkhöz képest
ne sok késéssel, de legyünk szintén kárpótolva. Nem a
politikusok pénzének elteleportálásáért, hanem kozmikus
közbeavatkozásra keletkezett merőben új érték-fajták
teleportációs "kiosztásáért" fohászkodom, illetve ugyanerre
biztatok mindenkit. Mindezt a kárpótlást főleg a korábban
ki nem bocsátott pénzeknek a kerülő úton felülbírált
elméleti "emissziós alapjából" kérjük, méghozzá a
megmaradás joga nevében. Mindazon felül, hogy eleve is csak
magyar emberek kárpótlásáért fohászkodtam, felhívom a
figyelmet arra is, hogy a merőben új találmányi és
koncepcionális újítók "hordozó közegéért", annak különösen
fontos generációjáért szól a fohászom, akiknek a puszta
életben maradásuk van veszélyben, de akik felemelkedése az
egész sárgolyónk és bioszféránk elementáris érdeke. Itt
tehát ráadásul halmozottan több lépcsőben másokért szól a
fohászom, elvégre az általam megmaradásra "felterjesztett"
emberek léte másoknak, ráadásul tömegeknek sokkal
fontosabb, mint saját maguknak a "felterjesztett" magyar
embereknek.
Sem időrendi sorrendben, sem az összegbeli privilégiumok
tekintetében nem kérem a magyar kárpótoltakat előresorolni,
csak egy viszonylag szerényebb kárpótlást kapni ugyanattól
az Univerzumtól, amelynek a mi "munkás", magas "prés-
nyomású" időágaink kapóra jöttek a holostrukturális
donorság intézményében. Ehhez a kárpótláshoz más embereknek
(-akik köszönik szépen jól elvannak-) semmi közük, de
hamarosan meg is győződhetnek majd arról, hogy az egész
hajcihő bizony mennyire őértük is van. A fohászom a
harmadik lépcsőben tehát ezen bőségesen "kárpótolt" felső
rétegekért is szól, hogy nehogy kirohadjon már a fejük
fölül és a lábuk alól az a fránya Bioszféra. Bizony,
gyönyörűen levezethető a KÉPLET, hogy aki mások megmaradása
számára is kulcs-fontosságú Tudás-részletek
letéteményeseként él közöttünk, annak egy bizonyos
jelentőségteljességi szint fölött, és bizonyos helyzetekben
az önmagáért elmondott "önző" fohásza egyúttal másokért
valónak is minősül; - sőt, tulajdonképpen első helyen annak
minősül. Én ráadásul mégis csak másik emberként tanúskodom
róluk, fohászkodom értük. Sőt, e fohász-vonulat
koedukáltságáért, és koedukált mintaként való tovább-
terjedéséért is mindent meg teszek. ÚGYHOGY TÖRTÉNJEN
VÉGRE VALAMI!!!
Mindezen felül köztudott, hogy rohamosan romlik a magyar
lakosság férfi-nő aránya, a nők számára kedvezőtlen
irányba. A férfiak legatyásodásának, alapvetően gazdasági
prés-terhének nagyon komoly egészségi és átlag-életkorbeli
hátrányos vonzatai vannak. Ha tehát a férfiak tömeges tele-
kompenzációjáért fohászkodom, akkor a két nem egészséges
egymás iránti érdeklődése okán megint csak halmozottan
másokért is imádkoztam. Úgyhogy nem győzöm hangsúlyozni,
hogy végre történjen már valami!!!
Végezetül vegyünk át egy vélhetően nagyonis elterjedt
hibalehetőséget:
Az időág-leltárban nem elég, ha rásütjük egy előnytelen
irányba taszító kétségtelen hiba-pontra, hogy az valóban
kozmikus, miközben az halmozottan egyéni, és mi mégis
másoknak mesélve győzködjük a "hallgatóságunkat", (-
valójában saját magunkat-) a hamis részletek felől.
Ezenközben azt hisszük, hogy letörtük és átírtuk az
Univerzum ránk vonatkozó Akasha-fájljait. Egy nagy frászt!
Most, hogy szemléletesen néven neveztem ezt az eshetőséget,
talán sikerült csökkentenem az ilyen "klisék" jövőbeni
adagját, de alighanem nem sikerült lenulláznom azokat.
Amikor a makacs személyek nekilátnak ennek a torz időág-
leltár módszernek, akkor átmenetileg egészségi, hangulati,
sőt sors-csapások általi fizikai károsodásokon fognak
átesni, és végül a halál-küszöbön vagy megszabadulnak az
óperenciás baromságaiktól, vagy pedig végleg ott maradnak
egy másik időágon...., és valamennyi idő múlva felsír egy
kisbaba valahol egy szülőszobában......
HódolaTOM!
A következő fejezetekben el kell "szállnom" a személyes
példák felé.....
|