Kedves Vica!

Szinte minden mondatoddal egyetértek, tanán abban nem, hogy melyik az
erősebb, a kijelentő vagy a felszólító mód.
Vegyünk egy példát, egy beszélgetést egy nyilvános ház előtt:

- Apu, én ide bemegyek.
- Dehogy mész be.
- Miért?
- Nem mehetsz be, mert ez nem neked való hely.
- De bemegyek.
- Ne menj be! Gyere vissza!

Két kijelentő, s egy felszólító mód.

A tanácsod, hogy "...talan erdemes lenne szep magyar
regenyeket olvasnod, anno a gimnaziumban ajanlott kotelezoket,
szepirodalmat." - sajnos nem biztos, hogy megoldás. 

Ami a gimnáziumban (anno!) ajánlott kötelezőket illeti, 
valószínűleg nincs probléma.
De a mai írók jelentős része nagyon rondán ír, hibás, csúnya magyarsággal.

Korábban ilyen hibás kifejezések, szófordulatok csak akkor 
fordultak elő egy regényben vagy novellában, 
ha egy szereplőt akartak jellemezni, s a szájába adták.

Lézo

>En azt vallom, hogy a magyart nagyon nehez "jol" beszelni, szinte lehetetlen
>hibatlanul irni, es ezert nem is varom el senkitol se.
>Igyekszunk-igyekszunk.

Ez minden nyelvre igaz! Minden nyelv allando valtozasban van. Ennek alapveto 
oka
az, hogy a kifejezesek idovel elkopnak, megszokotta, jellegtelenne valnak.
Peldaul Kosztolanyi hivta fel a figyelmet arra, hogy az ujsagokbol teljesen
kikopott az "elsirta magat" kifejezes, es csak azt lehet olvasni, hogy
"sirogorcsot kapott". Ez a nyelv termeszetes valtozasa. Masreszt az is
nyilvanvalo, hogy a tul gyors valtozast a nyelvi kozosseg tudja kovetni. 
Ennek
kovetkezmenye, hogy manapsag az idosebb korosztaly sokszor egyaltalan nem 
erti
meg a fiatalok beszedet. A "nyelvkonzervalok" ezt a folyamatot igyekeznek
lelassitani. Az Akademiat nem szabad es szabad szidni. Sokszor csak esszeru
hatart szab a tul gyors nyelvi valtozasnak, maskor viszont ertelmetlenul
eroltett bizonyos dolgokat (teljesen egyetertek azzal, hogy hiba az ikes
igealakok eroltetese, kulonos tekintettel arra is, hogy ezzel elmosodik 
a
hatarozott es hatarozatlan igealakok kozotti kulonbseg ["Eszem az almat" 
és
"Eszel egy almat". Ugyanilyen ostobasag a felsoallasu maganhangzok (i, 
u, 
u:)
mennyisegi kulonbsegenek (hosszusaganak) a jelolese, kulonos tekintettel 
arra,
hogy ugy, ahogyan a Magyar Helyesiras szabalyaiban szerepelnek, senki sem 
ejti
oket. (Osszessegeben) Jelentesmegkulonbozteto szerepuk nincs (egyetlen
kenyszeredett ellenpeldat szoktak nyakra-fore idezni: szu:ret es szu"ret), 
es 
az
orszag kulonbozo tajain elteroen ejtik. A regi irogepeken nem volt hosszu 
i, 
u
es u:, sajnos a technika fejlodese visszahozta ezeket a szuksegtelen betuket.
De a nyelv termeszetes valtozasa ellen nem szabad, de nem is lehet harcolni 
:-).
(Ez a "lehet" egy tovabbi jelentese: szabad is, nem is vagyunk megakadalyozva
benne, csakhogy harcunk eredmenytelen lesz. A nyelv sokkal gazdagabb annal,
mintsem hogy merev kategoriakba lehetne szoritani. (Lehet, csak eppen nem 
fog
sikerulni :-)

Ferenc