Kedves Gepard!
Jó kérdést tettél fel! Ezen már én is többször fennakadtam az
eredeti Silva könyveket olvasva, hogy mért kellene nekem az alkal-
mazottakat vagy munkatársaimat befolyásolni. Ezt az egy kérdést
szivem szerint személyesen Silvával vitatnám meg, mert akárhány-
szor elém kerülnek azok az oldalak, mindig kiakadok. Sokkal bölcsebb
olyan valakit programozni,hogy sikerülnek a dolgai, állást talál, aki
valóban azon dolgozik, mint valami tunya alkalmazottat programozni,
hogy ugyan mozdítsa már a hátsó felét a saját érdekében.
Kerültem pár éve olyan helyzetbe, hogy egy társulatot szervez-
tem csupa olyan emberből, akiket egy megbízható ismerősöm
"ajánlott". Szinte az első találkozóktól kezdve érzetem, hogy bizo-
nyos emberekkel nagyon nem vagyok egy "hullámhosszon". Késtek,
követelőztek, több pénz, nagyobb figyelem kellett volna szerintük .
Én viszont úgy láttam, hogy tipikus élősködők. Próbáltam programoz-
ni, hogy jól alakulnak vállalkozásunk dolgai, de az idő haladtával
egyre inkább úgy éreztem, hogy egy csapat energiavámpírt fogad-
tam örökbe. Utólag visszagondolva, nem azt kellett volna programoz-
ni, hogy velük jól alkul a produkció, hanem, hogy a produkció jól
sikerül. Ezt kellett volna programoznom, még a vállalkozás megkez-
dése előtt, hogy olyan embereket találok, akik valóban tehetségesek
és megbízhatóak. Őket pedig simán ki kellett volan rúgnom az első
lázadozásuk alkalmával(mármint a csapat bomlasztó felét, mert azok
jártak rosszul, akik valóban szívvel-lélekkel dolgoztak), végül is
mindent én intéztem, rájuk az addigi munkámban nem is volt szükségem.
Egyszerűen látták, mennyire elszántan akarom a dolgot, és kihasznál-
ták, hogy nem akarok tovább az emberek keresésével bíbelődni.
Pedig valószínű jobban jártam volna, ha néhány hónappal később is
kezdem el, viszont becsületes emberkékkel.
Azt akartam ezzel mondani, hogy szerintem a végcélt programozni
a legcélszerűbb, ami a kapcsolatainkat illeti. Azt, hogy milyen kapcsolatot
szeretnél, mire van szükséged, mit szeretnél kapni, adni, hogyan bánjanak
veled. Embertársainkat programozni, szerintem azért sem célszerű,
mert, ha sikerülne is (volt már rá példa), azzal karmikus terhet veszünk
a nyakunkba. És előfordulhat, hogy a hőn szeretett lényt, életünk hátra-
levő részében a pokolba kívánjuk inkább. Pl.:
"Egy playboy csúnyán viselkedik társaságokban, presszókban. A barátja
egy verekedésből, amit ő provokált ki a viselkedésével, kimenti, és ezzel
megmenti tettei következményétől. Egyre kínosabb helyzetekbe kerülnek
a playboy viselkedése miatt, de a barátja mindig segít neki. Ahogy a
dráma halad előre, és a tét is nő, a főhősnő végül puskát fog a férfira.
Mikor a puska csöve a playboyra szegeződik a barátja ismét megpróbál-
ja megmenteni, eléáll. A nő azt mondja a barátnak, hogy álljon félre
különben őt lövi le. A barát gyorsan félreáll, és ezzel sokkal súlyosabb
következménnyel szembesíti a playboyt, mint egy betört orr lett volna
a legelső alkalommal, ami talán ki is járt volna neki, ha a barátja nem
avatkozik a dologba azonnal. Röviden: a Megmentés meggátolta a fér-
fit abban, hogy tisztába jöjjön saját magatartásának a következménye-
ivel. Szülői (önvédelmi) és felnőtt (helyes felbecslés) részei nem tudtak
megfelelően fejlődni." (Pamela E. Butler:Párbeszéd önmagunkkal)
Ha már szerelmes vagy, az egy kicsit próbatétel ebből a szempontból.
Mert alap feltétel az igazi kapcsolatoknál, hogy akit szeretünk azt el
is tudjuk engedni. Szerelemnél ez ilyen simán tényleg nem működik,
igazad van. De akkor sem árt, ha tudod, mit is akarsz tulajdonképpen,
és azt programozod, csak éppen ne lásd tisztán a párodat, az legyen
kicsit homályos. Ha még igy is állandóan egy bizonyos konkrét sze-
mély ugrik be a képbe, akkor szerintem hanyagolni kell a témát.
(alfában, de bétában azért nem árt lépni!!!)
Legalábbis így konkrétan. A nagybetűs élet ebben a témában úgyis
okosabb nálunk. :) Azt viszon lehet programozni, hogy hogyan szeretnéd
magad érezni egy kapcsolatban, vagy akár kapcsolat nélkül. Felsza-
badultnak, biztonságban, szeretve lenni, őszintének, szexisnek stb.
Azt is lehet programozni, hogy a Vele való találkozás létrejöjjön és ,hogy
mindketten valódi önmagatokat adjátok, hogy egyre közelebb kerül-
tök egymáshoz. Megismeritek egymást, hogy szeretettel közelítetek
egymáshoz. Aztán a természet úgyis elintézi, hogy szerelem lesz-e vagy
barátság, vagy semmi.
Szerintem a "ne félj! Jó lesz nekünk együtt!" még bétában is befolyá-
solónak hangzik. Persze az is lehet, hogy csak nekem. Allergiás vagyok,
ha kéretlenül belevesznek többesszámba. Az illető hölgynek lehet, hogy
biztonságérzetet adna.
Az elengedés jelen esetben nem azt jelenti, hogy elküldöd magadtól,
akire vágysz, hanem, hogy bízol a szerelemben, a Teremtőben, hogy
a megfelelő alkalommal és időben egymásra találtok. Amíg ragaszkodsz
valakihez, előfordulhat, hogy az menekülni szeretne. A majomszeretet
egészséges lelkű ember számára riasztó lehet. Kapcsolatainkban az
elengedés annyit tesz, hogy megadjuk a másiknak a szabadságot, hogy
önmaga lehessen, őszintén viselkedhessen velünk, ne kényszerüljön
arra, hogy gátakat építsen felénk, mert esetleg attól tart, hogy elnyom-
juk vagy nem fogadjuk el stb. Ezt legegyszerűbben úgy érhetjük el, ha
mi sem játszuk meg magunkat, és öszinték vagyunk.
Másik alapszabály kapcsolatainkban, hogy hasonló vonzza a hasonlót .
Minél inkább olyan életet élünk, amit szeretnénk, annál közelebb kerü-
lünk önmagunkhoz is és ezáltal másokhoz is.
Szóval: programozd, hogy nyugodt és kiegyensúlyozott és vidám
vagy a találkozásaitokkor, és ezáltal elősegíted, hogy ő is az lehessen
veled szemben. Egyszerűen tegyél lépéseket felé, mint férfi a nő felé,
aki
tetszik neki, és no para! Ha idő van, úgyis megjelenik a megfelelő
ember.:) Lehet, hogy éppen ő az!
Azt talán még programozhatod, hogy bizalmat ébresztesz benne. De csak
abban az esetben, ha a saját oldaladról közelíted meg a kérdést, hogy
figyelsz rá, érzékenyebbé válsz iránta, ráérzel, mitől nyílna meg előtted,
de vigyázz! - ez már felelőséggel jár. Ha netán mégsem tetszene az illető,
finoman kell kitisztogatni az életedből. Semmiképp se szabad visszaélni
a
bizalmával. Erről szól "A kisherceg" is.
"Felelősséggel tartozol azért, amit megszelídítettél! "
Üdvözlettel:
A kaktusz virága
|