Zolinak
A természet nem ésszerű. Mi vagyunk ésszerűek. Mi csak ráerőltetjük a
természetre az ésszerűségünket. A természet csak van. Többek között
azért
nem értjük a világot teljesen, csak részeiben, mert egy olyan modellt
erőltetünk rá, amely csak a részeket képes magyarázni. Ha például a
világ
végtelen, akkor nem lehet leképezni egy véges halmazra, ami az ember
kapacitása. Ha az óra alkatrészei gondolkodni tudnának, akkor
mondjuk a
kismutató nem lenne képes leképezni magára a teljes órát, mivel
komplexitása
jóval kisebb, mint az egész óráé. Vagyis a megismerésnek tényleg van
elvi
és gyakorlati határa. Csak azt nem tudjuk, hogy hol van ez a határ,
mert ha
tudnánk, akkor már meghaladtuk volna a határt. A határra csak abból
lehet
következtetni, hogy a megismerés sohasem teljes. Vagyis kell
valamilyen
határvonalnak léteznie, mi persze csak metafora. Arra utal, hogy
lehetnek a
megismerőképességünknek olyan alapvető hibái, hiányosságai, mint
hogy
például a rádióhullámokat nem vagyunk képesek érzékelni. De ami a
rádióhullámok esetében sikerült, vagyis hogy közvetetten képesek
vagyunk
felfogni őket, nem kell hogy teljesüljön bármilyen más, ma még nem
ismert
dologra. Semmi sem garantálja azt, hogy a világ a mi
felfogóképességünkhöz
van igazítva, vagy hogy valamilyen eleve elrendelt harmóniának kellene
lennie az emberi megismerőképesség és a világ szerkezete között. Az
más
kérdés, hogy ostobaság olyasmivel érvelni, ami a
megismerőképességünkön
kívül van aktuálisan vagy véglegesen. Hiszen az definíció szerint itt és
most ismeretlen. Lehet, hogy ami a mostani megismerőképességünkön
túl van,
az egy véges vagy végtelen folyamatban elérhető, de az is lehet, hogy
nem
érhető el. Gondolom, hogy elfogadható feltételezés, hogy a termeszek
sohasem
fogják megismerni a Büntető Törvénykönyvet, vagy a sakk szabályait.
Ez a
felfogóképességükön túl van mindaddig, amíg termeszek.
Hasonlóképpen egy
Szokol rádió sohasem lesz alkalmas arra, az RTL televíziós csatornát
nézd
rajta. Lehetséges például, hogy vagy a tapasztalatszerzésünk
minősége vagy a
logikánk eleve olyan, hogy kizárja a világ bizonyos szegmenseinek
megismerését. Például egy négydimenziós kocka vetülete a síkon jól
felfogható egy két vagy három dimenziós lénynek, de kizárt, hogy a
negyedik
dimenziót képes legyen tapasztalni. Mi van akkor, ha a világ számunkra
felfogható része csak vetülete valami nagyon sok dimenziós valaminek,
amit
sem tapasztalni, sem megérteni nem vagyunk képesek? Én élvezem,
amikor a
vallásos emberek beleverik az orrunkat ezekbe a problémákba, de nem
vagyok
olyan balek, hogy a vallásos skepticizmusból és a tudatlanság
bevallásából
egy logikátlan ugrással hirtelen Isten nem létező birodalmában
teremjek a
kutyaütők unszolására. A vallásos térítés ugyanis alig leplezett hatalmi
törekvés: a szentfazék duma alatt a lelkeden keresztül a pénztárcádra
és az
alattvalói engedelmességedre pályáznak. Hidd el a dumájukat, és máris
fizetheted az egyházi adót, valamint hajbókolhatsz az elöljárók előtt.
A
vallás a legcinikusabb agymosás, amit az emberiség valaha is feltalált.
Majd
ha nem lesznek egyházak, és mindenki szabadon választhat a
különböző
vallások között, akkor fogom elhinni, hogy a térítők jót akarnak. De
akkor
sem leszek vallásos, mert egyszerűen hol ostoba, hol művészileg
elfogadható,
de mindig logikátlan mesének fogom tartani amit hirdetnek.
Agyhalott
|
Kedves Agyhalott!
>Ha tehát az elektron nem tudja, hogy merre menjen, akkor: térdre, imához?
Ez
>pontosan az, amit már egyszer jeleztem: a tudatlanságból, a tudomány
>hiányosságaiból nem következnek a vallásos tételek igazságai. Az elektron
>tanácstalanságából csak az következik, hogy tudatlanok vagyunk ebben a
>kérdésben. De fogalmunk sincsen
>arról, hogy ez így marad-e vagy sem. A Biblia írásának idején a pestist
Isten
>csapásának tartották, ma tudjuk, hogy egy baktérium okozza, ami kiirtható.
>Vagyis Isten hátrálni kezd a mikroszkóp előtt.
Sajnos, ugy tunik, hogy nem erted a kvantummechanika lenyeget. Ami persze
nem
szégyen, mert a fizika olyan oriasai sem ertettek, mint Albert Einstein
es
Louis
de Broglie. Itt szo sincs tudatlansagrol vagy a tudomany hianyossagarol.
Nem
vagyunk tudatlanok! Es bizony van fogalmunk arrol, hogy ez igy marad! Arrol
van
szo, hogy a tudomany egyertelmuen megallapitotta, hogy itt nincsenek, nem
lehetnek termeszeti okok, amelyek meghataroznak az egyes elemi reszek
viselkedeset. De mivel megiscsak viselkednek, ennek oka csakistermeszeten
kivuli
ok lehet. Ebbol termeszetesen nem kovetkezik semmifele konkret vallas
helyessege, azonban az igen, hogy van termeszeten kivuli letezo. Hogy ez
az
ember szamara hogyan kozelitheto meg, mas kerdes. De semmikeppen sem lehet
arra
az allaspontra helyezkedni, hogy nincs transzcendentalis letezo.
Ferenc
|
