Tegnap a jugo-bolgar hatarig jutottunk el, most akkor meg 
sem allunk Szalonikiig :-)

Szoval, a hataratkelorol kigordulve csak egyenesen tudunk 
menni, es az ut szepen be is visz Szofiaba. Minosege nem 
tul jo, telen gyakran katyus, de aprilisra mar 
kijavitottak, igaz, most meg a javitasok raznak egy 
kicsit. Mindegy, nem veszes. 

A hatar utan 15 kilometerre van az elso normalis benzinkut,
de ha meg birjuk, vezessunk ujabb 40-45 kilometert, mert
Szofiaban es utana van jonehany Shell-kut ami utbaesik:
peldaul a szofiai korgyurun, aztan Pernik elott, aztan
Blagoevgradban, aztan a gorog hatar fele tobb is. A benzin
1.24 marka (95-os), a diesel ~1 marka. A minoseg OK, a nagy
Shell-kutak pont olyanok mint otthon, meg a shopban is
nagyjabol ugyanazt lehet kapni. Magyar feliratu Light Cola
rulez.

Ha mar autozunk, itt is a rendorok. A bolgar rendorseget
alaposan gatyaba raztak. A kulfoldiektol kifejezetten
tartanak. Ha megallitanak, az ajtot azert ne nyissuk rajuk,
mert azt fenyegetesnek veszik. Tekerjuk le az ablakot es
bajmosoly. Rengeteg helyen mernek sebesseget, de nem
hallottam olyat, hogy valaha csaltak volna. Specialitas,
hogy idonkent nyilegyenes szakaszon kitesznek egy 60-as
tablat, aztan a kanyarban pakk, ott a rendorauto. A
szembejovok azert szoktak elore villantgatni. Kulfoldieket
nem buntethetnek meg a helyszinen, csak a statisztikai lapra
pecsetelnek, de igazabol megvesztegethetok, es jobban
jarunk, ha inkabb megprobaljuk "helyben" elintezni a dolgot.
5-10 leva altalaban hat, es az orszagbol kilepve nem kell
orakat acsorogni a hatarallomason, hogy befizessuk a 
hasonlo osszegu buntetest.

A rendorauto maga nem szignifikans: piros Audi 80,
ezustszinu Nissan Sunny, feher Chrysler, seszinu Lada
egyforman lehet, de a rendorok messzirol foszforeszkalo
neonzold mellenyt viselnek. 

Szofia korul korgyuru van, a varosba tehat nem kell bemenni.
Az uttol balra egy uj Metro aruhaz all, utana nem sokkal
lampas keresztezodes, ahol jobbra kell leternunk. Tabla
jelzi (Kulata). 

Az ut sz*r, nagyon kell figyelni, de legalabb a tablak
tovabbra is megvannak: Kulata az utirany (neha Perniket
irnak, az is jo, illetve feher "Tranzit" tablak is
segitenek). Figyeljuk a tablakat, mert nehany kilometer 
utan jobbra le kell ternunk. Eloszor a bal oldalon 
elhagyunk egy Shell-kutat, aztan onnan kb 1 kilometerre
egy nagy, lampas keresztezodesnel megyunk jobbra. Az uj 
uton villamos is jar, tehat ha villamossineken megyunk 
keresztul, akkor tulhajtottunk. Az uj ut kezdetben 
macskakoves, de aztan hamarosan vege a razos szakasznak. 
Szofiabol kifele lassan tudunk csak haladni, mert nezunk 
mereven az auto ele, meg savok se nagyon vannak 
felvestve... 

Kijottunk Szofiabol, megyunk Pernik iranyaba. Athaladunk egy
rendorsegi ellenorzo allomason (40 km/h), aztan egy nagy, 2
kilometeres, negysavosra megcsinalt lejto utan a lejto aljan
szep Shell-kut. Innen kb 1 kilometerre van a leteres jobbra
Kulata fele. Blagoevgrad is ki van irva, de a tablat mindig
ellopjak (hol kint van, hol nincs). A leteres csinal egy
kurflit, es hamarosan egy negysavos uton talaljuk magunkat.
Ez mar a celegyenes. Itt az elso par km egy kicsit
hepehupas, de a katyukat idenre mar befoltoztak (most jottem
meg Szofiabol Blagoevgradba). Aztan kb 30 km mulva megjavul
az ut, es az utolso 150 km a hatarig mar kifejezetten
kulturalt. Es nagyon szep helyeken megy keresztul! 

Itt nyugodtan lehet sotetedes utan is vezetni. Az ut mellett
idonkent van egy par falatozo: altalaban kiteszik a menut a
kirakatba (nem az etlapot, magukat a kajakat!), tudunk
mutogatni. Ez mar melyen a Balkan: jofele husokat sutnek az
ut menti grilleken. Nyam. Egy kebapcse-szendvics ("pitka sz
kebapcse") 1.5 leva, egy kola ("kola") 0.5 leva, egy kave
("eszpreszo", vagy a dupla: "dvojno kafe") (tobbnyire nagyon
finom) 0.2 - 0.6 leva. 

A hatar elott kozvetlenul van egy Shell-kut a menetirany
szerinti bal oldalon. Itt erdemes telitankolni az olcso
bolgar benzinbol. A gorog benzinar nagyjabol annyi mint
Magyarorszagon. 

A hataron nyaron gyakran kell orakat varni -- erdekes, a
gorogok nagyobb bunkok mint a bolgarok. Az autot "el kell
vamoltatni:" a sofor kap az utlevelebe egy pecsetet, fizetni
nem kell, de be kell erte menni a vamepuletbe. Termeszetesen
semmilyen hataror vagy vamos sem beszel semmilyen nyelvet, a
gorogok se. Gorogorszagban vezetunk laza 120 kilometert
Szalonikiig, mindossze egy helyen kell leterni, de az egy
T-torkolat, tablazva is van, nem lehet elrontani. A gorog 
betuket sem kell ismerni, minden ki van tablazva latin 
betukkel is. A gorogoknel minden ut sima, rendor egy szal 
se... Tyu, megerkeztunk! 

Sok sikert, jo utat, es ha kerdesetek van, irjatok.

Stevie
a bolgar kapcsolat :-)))

A "mezeshetek" elteltevel...

Mig kornyezetem az elso hetekben vendegkent kezelt, s meg-
kulonboztetett banasmodban volt reszem,  idorol idore mindenkinek
hozza kellett szoknia: nem turista vagyok, hanem kozottuk fogok 
elni. Nekem is sok mindenben kell alkalmazkodnom kulturajukhoz, 
s nekik is sokszor el kell fogadniuk, hogy az en mentalitasom es 
gondolkodasmodom elter az oveketol. Ennek reven sok kellemetlen 
helyzetet gyurtunk le, s eltero kommunkiacios rendszerunk ki-
ismereseig a rengeteg surlodason keresztul renduletlenul torekedtunk
arra, hogy megertsuk egymas szandekait.
 
Kezdetben, hogy valami tamaszra talalhassak az idegen orszagban,
kibereltem egy szobat az egyik munkatarsam hazaban. A kulvarosi 
terulet, ahol laktam, kinn van 10 km-re a felmillios varos szivetol. 
Fallal korulvett telep, vagyis "telepules" (social housing), egyenes 
utcakkal es kicsi hazacskakkal, hozza potton kertecske. A haz elso 
latasra szegenyesnek tunhet. Kivul szurke habarccsal vontak be, 
s az egyik szobat bambusznad fallal toldottak meg. Belul  szokatlanul
hatnak a vekony furner valaszfalak es a szurkere vakolt belso. Sokszor
az a  benyomasom volt, mintha nyaraloban elnenk. Volt egy nappalink
konyhaval, es harom szoba. A furdoszoba borzasztoan kicsi es sotet 
volt, benne egy WC csesze es egy muanyag edeny a viz tarolasahoz,
ahonnan kis edenykevel merhetjuk testunkre a hideg vizet - zuhanyzas
gyanant. Se egy mosdokagylo, se egy tukor. Ez a paradus "ureg" 
kedvenc helye volt a faligyikoknak es a husos csotanyoknak.

Nekem viszont nagyon kellemes szobacskam volt, a haziak igazi 
"Barbie szobat" varazsoltak erkezesemre. A csuf szurke falat 
eleganssa tettek rozsaszinu habos fuggonyokkel, muanyag zippzaras
akasztos szekrenyem lilas hangulatot adott, agyam pedig pasztell-
szinu rozsas lepedovel es parnakkal volt letakarva. Volt egy kis 
bambuszpolcom es egy hatalmas iroasztalom, szonyegemet pedig 
valamilyen fahancsbol fontak. A szep kornyezetem ellenere az 
ejszakaim remesek voltak. A rosszul zarodo ajtok alatt, a "foldszinten"
egerek, a falakon vaskos csotanyok es gekkok eltek forgalmas es 
zajos eletuket. Megragcsaltak papirjaimat, ruhaimat, ejjel apro talpuk
alatt csorogtek a zacskok. Igazan utaltam oket, de agyonutni kesz 
gyilkossagnak szamitott volna. Ennel rosszabb mar csak az otthonban
volt a helyzet, ugyanis ott a furdoszobaba, amit hasznaltam, nagy 
hoseg idejen tengeri rakok es oriasi meretu varangyos bekak osontak
be a nyitott lefolyon keresztul.

Kis hazunkban hat allando lakotarsam volt. Susan, a munkatarsam, 
unokahuga Jam, 14 eves, annak baratnoje, a 16 eves Malyn, aki sok-
szor volt segitsegemre tolmacskent munkaban, Rodney, egy volt 
utcagyerek, akit Susan befogadott s aki az otthonnal dolgozik szinten,
Susan batyja, Egay, vegul Among, a suket-nema ferfi, aki a haz koruli
munkakat vegezte. Harom apro szobat laktunk es egy csopp nappalit,
amely egy helyiseget alkotott a konyhaval es etkezovel. Az egy ev alatt
tobben megjelentek nehany napra, aztan honapokra itt felejtkeztek. 
Az elso hetvegen annyian voltak a hazban, hogy nyomon se tudtam 
kovetni, ki lakik itt egyaltalan. Susan novere minden hetveget itt toltott 
a csaladjaval (5 gyerek) es meg rokonokat is hoztak mindig magukkal 
a hegyekbol. Szoval elhataroztam, hogy sajnos ez esetben a hetvege-
ket az otthonban toltom. Szomszedaink eleg hangos lelkek voltak. 
Lassan hozzaszoktam, hogy minden reggel otkor kelek, igy ennek 
megfeleloen korabban probaltam lefekudni. Sokat segitett, hogy este 
hatkor mar mindig sotet volt.

Ami a legnagyobb benyomast tette ram, az a csalad es az emberi 
kapcsolatok fontossaga. Ez a filippin ertekrendszer csucsa, a kolcso-
nos segitorendszer alapja. Azsia mosolyt visel, es kenyesen vigyaznak
az emberek arra, nehogy megbantsanak valakit valamilyen negativ 
megnyilvanulassal. Kritikat csak egy harmadik szemely kozvetitesevel
lehet tudatni a masikkal. Nem illik nemet mondani - ez okbol tobbfajta
"igen" letezik (A mosoly is sokkal tobb mindent kifejez, de erre az 
europai csak utolag jon ra...), es ha valaki szivesseget tesz neked, 
kotelesseged  viszonoznod. Ez azt szuli, hogy sokszor rad akarjak 
eroszakolni a segitseget, csak hogy valamilyen "kapcsolatba" kerul-
jenek veled. Nagyon mulattatok ezek az emberi jatszmak. Lassan en
is hozzaszoktam, hogy mindig valamifele idetlen vigyor ult az arcomon,
meg akkor is , ha eppen fel akarok robbanni duhomben!  Nagy elonye 
viszont, hogy nem lehet "kenyertoresre" vinni a dolgot. Ha meg is 
sertesz valakit, ugyanugy mosolyog rad , mint azelott. A tulburjanzott 
korrupcio es protekcionizmus ellenere megis  csodalos az a rendszer,
ami a csaladon vagy helyi kozossegeken belul el s tamogatja egymast.
Barmi problema van, mindig es mindenhol "osszekottetesek", ami 
nelkul ebben a tarsadalomban  csak nehezen boldogulnal. 

Egeszeben veve rendkivul baratsagos nep, s vendegszeretok. Ha 
vegigmegyek az utcan, sokan utanam kiabaljak: "Hi, Joe!!" , "Hello, 
americana!!" - amit melysegesen utalok! Elso latasra kedveskedesnek
tunhet, de ahogy hosszabb ideig eltem itt, rajottem, mennyire elitelik 
az amerikaiakat, s kedvesseguk inkabb a magyar "amerikai nagybacsi"
jelenseghez hasonlit: elsosorban az erdeknek es a penznek szol. 
A kulfoldieket egyedul a penzzel tarsitjak, s nem veletlenul fejlodott 
hatalmas uzleti agga az emberrablas. 

Az etelekhez egesz hozzaszoktam. A napi haromszori rizshez, halhoz,
mar a polipot is megettem, egyedul arra nem tudtak ravenni a tenger-
parton, hogy a feltort tengeri sun zsigereit megkostoljam. Van meg egy
tipikus filippino e'tek, amit nem tudtam volna lenyelni, ez pedig a balut. 
A balut olyan fott tojas, melynek belsejeben kethetes csibeembrio van. 
A hallal szinten nehez volt megbaratkozni, de letszukseg volt megenni.
Susan, akinel laktam, nagyon jol fozott. Nelkulozhetetlen alapanyaga 
az ananasz es a kokuszdio volt. Legtobbszor kezzel ettunk, sokkal 
kenyelmesebb ez, mint evoeszkozzel, bar ezt mar Indiaban is tapasz-
taltam. Rengeteg zoldseget es gyumolcsot  ismertem meg. Kedvencem
a durian volt. Ez a dinnye nagysagu, orias tovisekkel felszerelkezett 
draga gyumolcs olyan tomeny hagymaszagot arasztott magabol, hogy
napok mulva is ereztem szamban es orromban, mikor neha hozza-
jutottunk es bekebeleztuk.

Egyre jobban ertettem visaya nyelven, nagy segitsegemre volt, hogy 
tanulgattam spanyolul. A kolykok persze renduletlenul magyaraztak 
es tanitgattak. A csaladomban mindenki beszelt angolul, mint ahogy 
minden iskolat vegzett ember tobbe-kevesbe, hiszen hivatalos nyelv, 
de kesobb mar tudatosan es turelmesen sokszor visaya nyelven 
szoltak hozzam, hogy szokjam. Az egyetemen, ahol felvettem nehany
kurzust, konnyu dolgom volt, mert mindenki angolul beszelt.

Mindennapi elet az utcagyerekek kozott

Munkamat hihetetlenul szerettem. Hihetetlenul, mert annyi problema-
val talalkoztunk nap mint nap, hogy problematuro kepessegem valami 
igen magas fokra fejlodott. Legnehezebb volt megkuzdeni az 
utcagyerek-mitosszal, mely azt sugallja a tarsadalomban, hogy ezek
a gyerekek mocskos bunozok, lopnak, gyilkolnak es rongalnak, 
szipuznak es kulonfele drogokat hasznalnak, es jo lenne tobbe nem 
is latni oket. A gyerekek, akik a szegenyseg miatt hagytak el 
otthonukat, altalaban visszajarnak csaladjukhoz. Am azok a gyerekek,
akik sulyos csaladi problemakkal szembesulnek mindennapjaik soran,
soha tobbe nem akarnak kapcsolatot a szulokkel. Megdobbentett a 
gyerekek borzaszto kiszolgaltatottsaga. A lanyok prostitualodva 
tamaszt es megelhetest keresnek a bizonytalan kapcsolatokban, 
a fiuk pedig gyakran valnak homoszexualisok es pedofilok szexualis 
targyaikka. Megrazo azon gyerekek tomege, akik kulonbozo fertoze-
seket es betegsegeket hordoznak magukban. Egyre novekszik azok-
nak a gyermekeknek a szama, akik  HIV fertozottkent kuzdenek 
eletukkel es eletukert. Azok a gyerekek, akiknek tenyleg nincs tobbe 
csaladja, a szegenyek legszegenyebbjenek szamitanak a tarsadalom-
ban, minden tamogatas nelkulinek. Szocialis halo helyett a rendorseg 
foglalkozik veluk. Maga az utcagyerekek szubkulturaja  szinten mas 
vilag, sokszor megdobbento modon kell kovetni gondolkodasukat. 
Rendkivul bizalmatlanok, kivaltkepp a felnottekkel szemben. 
Gondolkodasmodjukba berogzodott a fizikai szuksegletek azonnali 
kielegitesere torekvese, a marol holnapra valo eles. Legtobbjuk kulon-
bozo gangekhez tartoznak, a tuleleshez es a vedelemhez ez nagyon 
fontos. Egyutt szipuznak, alszanak, s munkamegosztasban koldulnak,
autot oriznek, zacskot arulnak  a piacon vagy lopnak. Mindegyik 
gangnek sajat terulete van, ahol feltehetoleg masok nem  dolgozhatnak.
A veszekedesek es verekedesek eleg gyakoriak, a legveszelyesebb, 
hogy ennek rendezesere kest hasznalnak, ami a hatalom es az ero 
szimboluma. Sajnos, ez legtobbszor nalunk is elokerult, s ilyenkor 
mar nehez volt uralni az esemenyeket. Rendori beavatkozast csak a 
legvegso esetben igenyelhettunk, mert a rendorseg  rendkivul brutalisan
banik az utcagyerekekkel.



(folyt.kov.)

Libia: visszaemlekezes 11 ev tavlatabol
(3. resz)

Az arab iras elsore kulonbozo gorbe vonalak es pontok kusza
halmazanak tunik a latin betukhoz szokott europainak, es csak ha
a betuket megtanuljuk, akkor tunik fel a strukturaja. Ugyanugy
betukbol all, mint pl. a magyar, de csak folyoiraskent letezik,
meg gepirasban vagy a szamitogep kepernyojen is. A megszokottol
elteroen jobbrol balra halad, ennek megfeleloen az arab irassal
nyomtatott konyvet ugy kell lapozni, mintha egy magyar konyvet
hatulrol kezdenenk. Nincs kis es nagybetu es a massalhangzokon
kivul csak a hosszu maganhangzokat jeloli. A rovid maganhangzokat
vagy a kettozott massalhangzokat mellekjelekkel lehet az irasban
jelezni, de ez a mindennapi irashasznalatban nem szokasos. Az
egyes betuknek, attol fuggoen, hogy a szoban hol helyezkednek el
(elejen, szo belsejeben, szo vegen vagy onalloan) negy alakja
letezik, de a betuk tobbsegenel ezek az alakok rendkivul
hasonloak, ezert megtanulasuk nem okoz nehezseget. Az ELTE
bolcseszkaran, a Korosi Csoma Tarsasagnal vettem egy kivalo kis
konyvet (Devenyi Kinga-Ivanyi Tamas: Az arab iras Budapest 1987),
ebbol rovid ido alatt megtanultam az irast. Kulonosen konnyu volt
ez Libiaban, mert az ember uton-utfelen csak arab feliratokat
latott es ezek szorgos betuzgetesevel hamar eljutottam odaig,
hogy nem okozott nehezseget az utjelzo tablak elolvasasa sem.

Az orszagban a hatosag eberen figyel, az okori romai es gorog
romvarosokon kivul gyakorlatilag semmit sem szabad fenykepezni,
kulonosen nem szabad az embereket. Egyszer Miszurata kozpontjaban
lefenykepeztem a tomeget, mire sulyos kezek nehezedtek a vallamra
es szembetalaltam magam ket civilruhas rendorrel, akik behatoan
erdeklodtek arrol, hogy miert fenykepezek, ki vagyok es mit
csinalok Libiaban. Az mentett meg az egzotikus libiai
bortonviszonyoktol, hogy magyar voltam (mint mar emlitettem,
szerettek a magyarokat) es a nemzeti buszkesegkent kezelt acelmu
epitkezesen dolgoztam. Alapos fejmosas utan elengedtek, en pedig
halat adtam Allahnak a kegyelmeert. Az eberseg masik jelet
tapasztaltam Tripoliban, mikor egy konyvesboltban a pult mogott
egy polcon meglattam Libia foldtani terkepgyujtemenyet. Mivel a
pult mogott nem allt elado, fogtam magam, megkerultem a pultot es
levettem a polcrol a kotetet. Erre elorontott egy honpolgar es
elkezdett kiabalni, hogy hogy mereszelek ilyet tenni es kulonben
is csak akkor vasarolhatom meg a terkepeket, ha a cegemtol hozok
egy igazolast, hogy erre a munkamhoz szuksegem van. Igazolas nem
leven, szomoruan lemondtam a zsakmanyrol.

Visszaterve a fenykepezesre, szigoruan tilos es valoban nem is
ajanlatos fenykepezni Tripoliban a varos geografiai es politikai
kozpontjat jelento Zold teren. Ez fobenjaro bunnek szamit es nem
hiszem, hogy kovetkezmenyek nelkul meg lehetne uszni. Sajnos,
mert Tripoliban egyedul szinte itt erdemes fenykepezni. A regi
erod, amely ma muzeum, es a tengerparton huzodo hazsor, valamint
az ovaros megerne nehany tekercset. Az emlitett muzeumot erdemes
megnezni, szerintem kivalo, de a termeszettudomanyi resze
bunrossz. Vannak itt kiallitasok a pun, a gorog, a romai, a
bizanci idoszakbol, a prehistorikumbol, a libiai oslakossag
torzsi eletebol es az iszlam periodusbol.

Persze elarulhatom, hogy a fenykepesz elott nincs akadaly es
azert en is csinaltam kepeket Tripoliban, de mindig tartottam a
hatosagok kozbeavatkozasatol. A sivatagban nem volt gond fotozni.
Az elobb emlitett romai romvarosokban pedig gatlastalanul
csattogtathatta az ember a gepet.

Mielott elmondanam libiai utjaim torteneseit, meselnek
Miszuratarol, ahol vegul is harom es fel evet eltem, kornyekenek
minden zeg-zugat bejartam es ahol a kozeli tengerparton a
furdesen kivul egy amator geologusnak szamtalan erdekes dolgot
lehetett csinalni. A varos eleg jellegtelen, nehany szep epulet
es park azonban talalhato benne. Nem tudom, hogy ezek ma hogy
neznek ki, mert akkoriban epitettek oket, mikor kinn dolgoztam es
tapasztalatom szerint a karbantartassal nem nagyon torodnek.
Miszurata hires szonyegszovo varos es a nehai bazar meg
nyitvatarto uzleteiben szep szonyegeket is lehet talalni. Nehai
bazart irtam, mert az orszag vezetese az allami kereskedelemre
valo hivatkozassal megszuntette az arab vilagra annyira jellemzo
bazarokat. Tripoliban az Ovarosban mutatoba maradt valami,
peldaul remek, kezi munkaval eloallitott rezedenyeket, ekszereket
es turistaknak valo szuvenireket lehet kapni, de az elromosodott
es szemetes utcak kaotikus halmazan kivul semmi sem emlekeztet a
hajdani, elettol nyuzsgo bazarra. Ugyanez igaz Miszuratara is: a
bazar legnagyobb resze ures, nehany uzlet mukodik csak. Ezekben
lehet nagy alkucsatakat vivni a szonyegekert. Alkudni meg kell,
hiszen az indulo ar a vegso ar tobbszorose is lehet.

Magarol a varosrol ennyi eleg is, inkabb meselek a termeszeti
kornyezeterol. A tengerpart kozel van es a homokos fovenytol
kezdve a sziklas partokig minden megtalalhato itt. Sajnos a part
eleg szemetes es tomegevel lehet talalni az tartalyhajok
gyomrabol szarmazo olajszennyezodest is. Ez leginkabb
megkemenyedett olajdarabok formajaban jelentkezik, amelybe a
strandolo szepen belegyalogol es utana vakarhatja a talpat, mig
megtisztul. A tengerfeneken az olaj oklomnyi, gyerekfejnyi
gombocokka alakul, a homok beletapad, azt hiszed, hogy
szikladarab, megfogod es beleragadsz. Pedig a viz tiszta,
atlatszo, elvezet uszkalni benne.

A varostol del-keletre a Szirti-obol bejaratanal hatalmas sos
mocsar, a foldrajzban meghonosodott neven szebha terul el. Ez
osszel, a nagy, part menti esozesek idejen jarhatatlan
sartengerre valtozik (jaj annak az autonak, amelyik ilyenkor
belecsuszik!), nyaron viszont kiviragzik rajta a so, a felszine
kemenyre szarad es 100-120 km-rel lehet rajta szaguldani. A
mocsar szelen talalhato egy Tavurga nevu falu, ahol negerek
laknak, meglehetosen mostoha korulmenyek kozott. Allitolag
azoknak a fekete rabszolgaknak a leszarmazottai, akiket az arab
rabszolgakereskedok itt raktak hajokra. A falvat gazdag
madarvilagot fenntarto edesvizu tavak veszik korul. Igen
szokatlan latvanyt nyujtanak a nadasokbol kiemelkedo
datolyapalmak.

Ebben a del-keleti iranyban talaltuk a furdesre legalkalmasabb
partszakaszt, vakitoan feher, puha homokkal, hatalmas,
lancszeruen rendezodo parti dunesorral es tiszta fovennyel. A
hely, elhagyatottsaga miatt kivalo kikotohely volt a
szeszcsempeszeknek, legalabbis a rengeteg ures szeszesuveg erre
utalt. A parton egy hatalmas tengerjaro hajo roncsa fekudt. Mikor
felmasztam ra,  megdobbenve vettem eszre, hogy a hajo magyar
gyartmany. A motorokon vilagosan olvashato volt a "Gheorgiu Dej
Hajogyar" felirat (igy hivtak a Ganz Hajogyarat az 50-es evekben)
es a gephaz is tomve volt magyar gepekkel, villamos
berendezesekkel. Elofordult, hogy kesobb ebbol a hajobol szedtem
ki alkatreszeket, ha a munkank soran szuksegunk volt ra.

Miszuratatol nyugatra sziklasabb, vadabb part huzodott. Gyonyoru,
abrazios sziklafalakat lehetett latni, remek osmaradvanyokat
tudtam gyujteni es egy partszakasz valosagos archeologiai
tarhaznak bizonyult. Talaltam itt kb. 30000 eves pattintott
koszerszamokat, kokori tuzhelyeket, a romai idokbol valo epulet-
es edenymaradvanyokat, romai penzeket Constantinus idejebol,
amforamaradvanyokat es termeszetesen 20. szazadi szemetet. A
tengerben a II. vilaghaborubol visszamaradt, fel nem robbant
granatok hevertek es mindenhol tengeri sunok, halak, kagylok
nyuzsogtek. Imadtam ezt a partszakaszt, sokszor nem is furodtem,
csak boklasztam a sziklakon, gyujtogettem a koeszkozoket es
osmaradvanyokat, elvezettel ismertem fel a korabban csak
fenykepeken latott abrazios formakincset. Sokszor telen, mikor
hideg volt, kimentem a partra egy-egy viharos nap utan, hogy
lassam, amint a hullamok ostromoljak a sziklakat.

Ha mar szobakerult a hideg, ejtenek nehany szot a tengerparti
klimarol. A kozhiedelemmel ellentetben Libiaban telen nagyon
lehet fazni. Az "Afrikaban meleg van" kozhely bizony megteveszto.
A nyar valoban meleg, normalis napokon is eleri a 40 fokot, ha
meg a Szahara felol fuj a deli szel, a gibli, akkor felmehet
50-re is. Harom even at mertem a homersekletet napjaban
haromszor, igy eleg rendes adatsor jott ossze. A legalacsonyabb
havi atlaghomerseklet januarban van (12-13 fok), a legmagasabb
augusztusban (24-25 fok). Osszel hatalmas esokben zudul le az
egesz evi csapadekmennyiseg. Ilyenkor taborunk Velencere
hasonlitott, mert az agyagos zaroreteg honapokig nem engedte
elszivarogni a vizet. Nyaron aztan beindul a langolo napsutes,
amely a deli orakban sziesztara kenyszeriti az embereket. Ebben
az idoszakban nem lehet, de nem is erdemes dolgozni, annyira
elbagyaszto a meleg. Ez nem az a napocska, amely kellemesen sut,
ez egy gyilkos szornyeteg, amely felperzsel mindent es a feherebb
boru emberekre komoly veszelyt jelent. Emlekszem, voltak
kollegaim, akik nyaron erkeztek ki Libiaba es azonmod, europai
feheren kifekudtek a juliusi, tengerparti napra. Volt, aki
elajult, volt aki olyan egesi seruleseket szenvedett, hogy jarni
alig tudott. Ha valahol, itt igaz, hogy csak fokozatosan szabad
novelni a napon toltott idot.

Erdekes megfigyelesem volt, hogy hogyan reagalnak az europaiak a
melegre. Volt, aki soha nem birt hozzaszokni. Ok rendesen
szenvedtek es mindig az arnyekba bujtak. Volt, aki hozzaszokott,
de az a homerseklet, amit mar hidegnek erzett joval feljebb
szallt, mint itthon. En is ebbe a kategoriaba tartoztam,
ennelfogva jol turtem a meleget, de a sivatagi utunkon reggel a
+22 fokos rettenetes zimankoban ket nadragot is felvettem,
annyira faztam. Aztan persze delre leolvadt rolam minden
felesleges ruhazat. A nalunk megszokott osz es tavasz alig
letezik.

folyt. kov...