Takacs Zsuzsa: Eletrajz

Sosem lesz hat, amit nem volt!
Nem fogok talalkozni veled
felenken es kihivoan tizenhetevesen,
nem suttogom fuledbe, hogy egyedul
akarok elni, nem jarsz sapadtan az ablakomnal,
nem nezel fol. egy kesobbi not ismersz,
arcarok hianyzik a gyozelmes mosoly.
Ebben a visszavonulasban valami fulsiketito
es megis fojtott larma van,
tombolasa es csondje egyforman szegyen.
A veletlenul vagy parancsra kilott
golyo altal nem hal meg ez a lany,
a jeltelen fu nem orzi tisztasagat.
Marad a kepzelges.
                    Majd turelmetlenul
szaguldok hozad e toredezett
varoson at, a razkodo taxiban
es megfejthetetlen almaimbol csapzottan
ebredek, felejtes bune rag,
miben? kerdezem, mikor?
de tudom az egyetlen valaszt
(a Hang elhallgattatasa).
Ezert a szurkesrozsaszin hajnalokon
elkuldom hozzad kepzelgesem torekeny
szulottet, a hatvanas evek eleje van,
te almaidbol riadva nyitsz neki,
nem furcsallod a szokatlan orat,
- eljunk maskent! - kovetelozik
az ismeretlen, es maskent eltek mint mi.
                    Ne szolj hozzam gyongeden,
ne szolj szerelemmel, a hajnali latogato
nem akar megnyugodni. Egy pohar vizet
nyujtasz at neki, hogy ne lasd
a remegeset, es hiaba az egig szoko
viragok, a hus forras.
                    Mitol lesz uveges a kep?
Es honnan benne a lagyan mozgo
uvegszeru alak, akin atnyulnak a kezek,
es teste nem akadalya a pillantasnak?
Aki orult gogjeben alomalakkent kisert,
aki miatt ver folyik homlokomrol
es szemembol is ver?
Ezerszer jobb volna halottnak lennie.