I. (Reakcio Molnar Lajos levelere, RANDI #23)
Eloszor is szeretnem leszogezni. hogy velemenyem szerint mindenki ugy eli
a szerelmi es szexualis eletet, ahogy neki tetszik, egeszen addig, mig ezzel
mas ember karat nem okozza. Ez tehat a fejemben elo elmelet. A gyakorlat
viszont az, hogy alapvetoen heteroszexualis beallitottsagu vagyok, es nemigen
tudom elkepzelni (nem is igen probalom, mert a hatamon a szor folall meg a
gondolattol is) ennek az ellenkezojet. Igy tehat talan ertheto, ha a szerelem
es szexualitas boncolgatasakor a szamomra egyedul szimpatikus es normalisnak
tartott alapallasbol indultam ki. Elismerem, hogy definiciom az altalanos
esetet egyaltalan nem irta le, csak annak egy kicsiny, partikularis reszevel
foglalkozott. Minden bizonnyal ez a megrogzottseg es beszukultseg az en hibam,
ezert ezuton kerek elnezest mindenkitol, aki a tema altalam adott megkozelitese
miatt mellozottnek erezte magat, vagy egyszeruen csak a tema targyalasanak
szubjektiv volta sertette.
II. (Reakcio Ivett levelere RANDI #24)
Velemenyem szerint igen keves olyan ember ell a Foldon, aki felelosseggel
kijelenthetne, hogy orokre (elete vegeig) szerelmes lesz X-be. Meg csak azt
sem, hogy orokre (elete vegeig) jol fogja magat erezni X tarsasagaban. Ehhez
ugyanis latnoki kepessegekre lenne szuksege, ami - ha jol tudom - keveseknek
adatott meg kozulunk. Az ember ugyanis valtozik, a korulmenyek valtoznak, a
gondolkodasmodunk, erzelmeink valtoznak, s senki sem tudhatja biztosan, hogy
aki nelkul ma nem tudja elkepzelni az eletet, abbol egy ido utan nem fog e
kiabrandulni. (Nem jutott eszembe jobb kifejezes.) Mivel ennek a lehetoseget
nem zarhatjuk ki, szerintem nem helyes ugy beszelni, hogy "orokke".
Sot, szerintem ha egyszer mar bekovetkezett a kiabrandulas, helytelen a
multbeli igeret kotelekeitol vezerelve kitartani abban az ertelemben, hogy a
megvaltozott korulmenyek kozott is ragaszkodni a megfogadotthoz, azaz
egyuttmaradni. Ez szerintem konnyen szulhet meg nagyobb problemakat is.
Ha tehat elfogadjuk, hogy csak olyat igerunk, aminek a betartasat garantalni
is tudjuk, akkor szerintem nem mondhatunk mast, mint azt, hogy "Szeretlek,
szerelmes vagyok beled, szeretnek Veled egyutt elni, s igyekezni fogok, hogy
ezt az allapotot minel tovabb megorizzem."
Elismerem, hogy ez sokkal kevesbe romantikus, mint a "Vegtelen SZERELEM",
de legalabb igaz, s ha belegondolunk, ez sem keves.
Mindazonaltal szivbol kivanom, hogy nektek a volegenyeddel ugy jojjon ossze a
dolog, ahogy szeretnetek. Sok sikert!
                      Udv, Imre