Az asszonyom kedvenc verse, az enyem csak azota, amiota meghallottam.
Ahogy szegedrol gyongyosre autokaztunk anyuekhoz, akkor meselte a gyerekeknek.
A harmadik ut utan a nagyobbik lanyom mar mondta vele egyutt...

Hat tessek!

(az ekezeteket csak ott tettem ki, ahol nagyon kellett!!)

Weores Sandor :    Az ejszaka csodai


A varosveg itt csupa szurke haz,
a reszegekre angyalka vigyaz,
s a villanyfenyben, mint aranykehelyben
alusznak a tuzfalak, haztetok,
s a sorompon tul e'ben-szin lepelben
zizegnek a lathatatlan mezok -
a messzeseg o:ble'n par pisla feny e'g,
mogottuk nyugodt melyseg a sotetseg -


Ha becezesem es cso'kom se kell,
kicsi la'ny, mivel ringassalak el?
Ha elzar to"lem a buta lakat,
lesajna'l minket majd a virradat.
Bamuljuk egymast buslakodva es
sza'nk sarkat bontja mar a nevetes.


Te! Ha hiszed, ha nem hiszed,
ugy szeretem nevete'sedet,
mint kint ezt az ejszakat,
lampavilagos ejszakat -
aranypor ma'llik az e'j vallarol,
s szemko:zt a sarkon a cegtablarol
furcsan szo:kken a pentameter-sor elo":
" To'th Gyula ba'dogos e's vi'zvezete'k-szerelo" "
- a nevetesed is ilyen bolond:
mindenre illik es semmit se mond.


U:ldogelunk csendesen,
ket jo-gyerek, rendesen,
messzi kocsma-zene hallszik,
a kornyeken minden alszik,
az alko'vban odaa't
me'lyen alszik anyukad
s a szomszedban a Vaskos neni,
ferdeszaju Vi'glab neni,
Balogh ur, a vasutas,
imadod, a kis-inas -


Itt is, ott is, emitt is, amott is
a bajszos rendor orzi az almot,
nagyfulu bagoly orzi az almot,
mint kinn ezt az ejszakat,
lampavilagos ejszakat -
itt is, ott is, emitt is, amott is,
dongnak az oreg faliorak,
banatos hangu ingaorak,
fodrozzak az ejszakat -


Alvo lelek, ku'ssz a ta'jon,
a'lmodon mint pokfonalon,
huss! huss!
Fol a legbe visz az ut,
tag a leg,
tag az ut,
tag a leg,
tag az ut,
hozd az oromot, hozd a bu't,
hozd az oromot, hozd a bu't,
huss! huss!


Nezd! a haz,
mint a felho, fenyt cikaz,
mozdul, mint a barna-beka,
vele mozdul az arnyeka,
es belole alvo lelkek
parolognak, le'gbe kelnek
a kemenybol, mint a fust,
az ereszrol, mint ezust -
szall a kover Vaskos neni,
deszka-vekony Vigla'b neni,
es korottuk a nagy sereg
libben, szokken, hempereg -


Ni, a Go"s pe'k kette-bomlott
es kergeti onnmagat.
Balogh ur a templomtornyot
fujja, mint a furulyat,
azt fujja, hogy : "Ne sirasson", 
me'gis konnyezik bele' -
Ott meg a cukrasz-kisasszony
tipeg fejjel lefele -


Vigla'b neni peckes-mo'don
setalgat a su:rgonydroton'
krinolinja lyukas-hordo,
kezeben egy napraforgo,
vekony nyakan ferfi-galler,
oldalan egy szep gavalle'r.
Vigla'b bacsi nagy-kesergon
kuporog egy lampaernyon,
nezi pa'rja't: "La'ssa, kerem,
paradera megy a penzem.
Nekem pohar so:rre sincsen,
neki fodrasz, ruha, minden.
En megmondtam mar ezerszer,
hogy hibas a mai rendszer,
a'llamreform ke'ne re'gen,
persze nem hitte'k. Na tessek!
Ado, lakber... nem csekelyseg!
O:t gyermekem van, kerem!"

(bocs, de nekem is...
 		denes)

Oda nezz, szo:sz-bogar:
ott a boltos lanya all,
boltnak hisz egy fecskefeszket,
benne varja a vevoket:
ez mar megis hajmereszto,
hogy ma senki be se nez!
Majd belep a szivdogleszto
hollywoodi filmszinesz:
"Ke'rek kilenc fogkefet,
raadasul a kezet."
Ro:ptu:k ossze-vissza huz...
ra ne nezz, mert megvakulsz.


Mogyoro Pal ezalatt
megfogott egy sulthalat.
"Tanar ur tudna talan,
milyen hal ez? macskaca'pa?"
"Ra van irva uszonyara,
de nincs itt az o'kula'm."
Pal o:ru:lt, hogy futhatott
es szekundat nem kapott.
Es a ritka allatott
vezeti egy hosszu hidon:
"Majd vadaszni megtanitom."


Tejes ember a ke'me'nyen
uldogel, mint nyari reten,
kisgyermek lett ujra szepen,
mezes-kenyer a kezeben.
Tavol, oreg bukkfa alatt
labdazik egy fiu-csapat,
o a szemet rajta-felejti,
mezes-kenyeret halkan leejti,
kicsuszik alola a ret, meg a ke'me'ny,
s eltunik a ej csipkei me'lye'n.


Es erre-arra az alvo csapat
potyog a falrol, mint a vakolat.
A villanyfenyen atdereng az eg,
s a varoson tul latszik a videk,
a dombok gyenged-rajzu hata
- es elcsitul az alvok karnevalja.
Jon a soprogep tompa morajjal,
mogotte a hajnal
fut lobogo szoke hajjal,
csorompol a reggel, szall a feny...
es az e'ji ta'g csodat,
ezt a fura micsodat
ketten lattuk: te meg en.