On Fri, 1 Mar 1996, BAN Laszlo wrote:
> Sziasztok!
>
> Pandoranak :
> Ugy latom egyetertunk, hogy a velemenyek megoszlanak. Bar ez
> a megoszlas eddig nem igazan derult ki, mert ugye ket velemeny az mar nem
> semmi, es te is legjobb esetben csak elviselhetonek tartod. Marmost ugy
> nez ki, hogy en egy heten csak ket vagy harom napig felelnek meg a
> kivanalmaknak. Lehet, hogy valtoztatni kell a szokasaimon? Hat az bizony
> csunya lenne, tekintve a lustasagomat. Egyebkent, ha mar a borosta nem
> szimpatikus, mit szolsz mondjuk a hosszu hajhoz?
>
> Ugyhogy egyenlore ugy nez ki erdemes borotvalkozni. Halljatok FIUK?
>
> Udvozlettel,
> Laci
>
>
|
Nem kuldtem volna meg be az alabbiakat???? Pedig ugy emlekszem, hogy igen...
(Ugyhogy bocs, ha duplan olvassatok...) Tenyleg az utobbi jopar RANDI
kisse furcsan erkezett -- minden sor kozott volt egy ures sor is. Eddig
azt hittem, tudok a sorok kozott olvasni, de most kiderult, hogy nem --
plane ha nincs odairva semmi! Most persze lehetseges, hogy fekete alapon
fekete betuvel ott volt a lenyeg leirva, csak eppen szinvak vagyok!
Nyozokukac
Sziasztok! :-)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
No, nem veletlen a bekoszontom idetlenul vigyorgo vigyorgoja. Olvasom itt
mindenfele ongyilkosjeloltek es az oket lebeszelni szandekozokat. Nem
kivanok az egyik taborhoz sem csatlakozni (plane nem az ongyilkosokehoz),
mivel azt hiszem eloben sem vagyok egy szepfiu -- hat meg hullafoltosan...
Valaki azon panaszkodik, hogy ot utaljak, ot senki sem szereti, esigytovabb.
Nekem az a meglatasom, hogy az illeto SAJAT MAGAT utalja, megveti semmibe
veszi... Ez pedig latszik kivulrol, es elobb-utobb hasonlo reakciot valt ki a
kornyezetebol is. Nem csak a levegobe beszelek, en magam is beleestem ebbe a
csapdaba. Utaltam magam, mert azt hittem mindenki utal. Utaltam magam, mert
imadtam valakit aki nem imadott, "csak" baratkent szeretett. Tudom, emlekszem
arra, hogy mennyi energiat fecsereltek ram a barataim, hogy onbizalmat adjanak
nekem, hogy legyen egy kis ONBECSULESEM. Ez nem egyenlo a bekepzeltseggel.
Szornyu melyen voltam, es minel kevesebbre tartottam magam, annal melyebbre
sulyedtem, bemeseltem magamnak, hogy egyedul, tars nelkul ebbol nem lehet
kimaszni... Persze tars nem szivesen akad ilyesmire -- es ezt meg lehet erte-
ni. Nagy nehezen, de raebredtem erre, es kimasztam a godorbol. EGYEDUL. Es meg
kell mondanom, hogy csodalatos erzes. Sokaig feltem az emberektol, mert azzal
voltam elfoglalva, hogy mit gondolnak rolam.
"Ne gondolj arra, hogy masok mit gondolnak rolad, ugyanis oket is elfoglalja
azon valo toprengesuk, hogy Te mit tartasz roluk!"
Ne sulykold tele a tudatodat negativ gondolathegyekkel, vedd eszre az elet
apro szepsegeit. Ajanlom a TIPPben megjelent eletkepeimet -- nem mintha olyan
frenetikusan jok lennenek, de talan nem is a legrosszabbak. Regebben
szabalyosan elkuldtem volna magamat a plenum elott, hogy milyen vacakok,
szarok, es undoritoak az irasaim. Most nem szegyenlem oket. Vallalom a
megmerettetest. Es meg kell mondanom, hogy sok baratot szereztem mar igy. Ne
vard el minden lanytol, hogy beledesik, azonnal szerelemre lobban. Lehet, hogy
"csak" baratok lesztek, olyan igazi, jobaratok, ami sokszor legalabb annyit,
vagy meg tobbet ad, mint a szerelem. Ne kapaszkodj minden nonemube, aki
szobaall veled. Az, hogy jol erzi magat veled, meg nem jelenti azt, hogy
szerelmes beled, es levakarhatatlan, tacskokutya rajongasoddal lehetseges, hogy
elveszitesz egy jobaratot. Es ezert kar lenne. En mar elveszitettem emiatt
nehany nagyon kedves leanyzot -- tobbszor nem fogok igy hibazni.
Egy regebbi temahoz szolva: baratsagbol szerelem lehet. Forditva ki tudja
miert szerintem nem mukodik. Nalam eddig nem ment legalabbis. A szerelem
annyira felfokozza, osszekoti az erzekeinket, hogyha elvagjuk, akkor minden
szakad. Hosszu ido utan esetleg lehet valami, de mely, komoly baratsag
szerintem nem...
No nem bolcselkedek tovabb!
Legyetek jok es tovabbelok! A vilag mindig olyan amilyennek
magadban latod. Kar, hogy olyan sokan latjak negativan...
Pozitiv udvozlettel: Nyozokukac
|
