Kedves Gyorgyi,Tunde!

Orulok, hogy ujra egyutt a nepesnek bar nem nevezheto, de annal baratibb
tarsasag!!
Hogy vagytok az uj esztendo elejen? Nekunk nem tul szerencsesen kezdodott -
betegsegek, s otthonrol sem kaptunk jo hireket. Igyekszem nem hinni a babonak-
ban. Idonkent sikerul tul jol elfoglalnom magam - igy maradt el az utobbi idoben
az Otthonkazas, - no es a fenti okok miatt sem voltam tul vidam.

Gyorgyi, kerdezed a tanulast. Mostanaban a komolyabb tanulas hetvegere marad,
hetkozben eleg az itteni anyag, sport es egyeb elfoglaltsagok. Dani beiratkozott
karatera. Regi vagya ez, s szerintem is ez egy remek dolog! Nagyon komolyan
foglalkoznak veluk, tenyleg joval tobb ez, mint sport.
Az idojarasra tovabbra sem lehet panaszunk: napkozben kb. 20-25 C. Az estek,
reggelek viszont nagyon huvosek, a futes meg szinte megfizethetetlen. (A
mennyezetben futo elektromos szalakkal - draga es hatastalan.) Ugyhogy mi akkor
oltozunk fel, ha a lakasban vagyunk.
Termeszetesen a cimcsereben orommel benne vagyunk - jo lenne talalkozni is.
Tundeek egesz kozel vannak - no, persze az itteni mertekekhez merten.
Hozzank januar- febr. kivetelevel szinte barmikor erdemes ellatogatni - a varos
tele programokkal!! Ezt nyugodtan vehetitek meghivasnak!! :-)

Amerikaiakrol: azt hiszem ez egy nehez kerdes! (lasd a HIX elozo szamait)
Azok a hozzaszolasok is abban gyoztek meg, hogy nem tehetunk altalanosito
kijelenteseket. Minel hosszabb ideje elunk itt, annal kevesbe teszem ezt, mert
ahogy mondok valamit, erzem, hogy az ellenkezoje is legalabb annyira igaz.
4 evvel ezelott 1 evig eltunk N.Y. allamban. Ez volt az elso komolyabb elszaka-
dasom az OTTHONTOL, szuloktol, baratoktol, munkamtol stb. Megerkeztunk Amerika-
ba egy 3 eves es egy 5 honapos gyerekkel. Angolul egy ertelmes mondatot nem
tudtam kinyogni, ferjem egesz nap dolgozott. Egy csecsemovel amugy is kisse
korlatozottak az ember lehetosegei, de a fo gond inkabb a nyelvismeret hianya
volt. Iskolaba viszont azert nem tudtam menni, mert addig hova rakom a  gyere-
ket? Ugy ereztem, hogy sarokba vagyok szoritva, szoval szornyu volt => 1 honap
utan mar olyan summas leveleket irkaltam haza a bunko amerikaiakrol, amit ma
nem hogy nem tennek meg, hanem mar szegyellem is! Elmondtam oket mindennek:
alulinformaltak, izlestelenek, a penz korul forog az egesz eletuk, tramplik,
- meg kulonben is koszosak! Bar eszrevettem a kedvesseguket is, de erosebb
volt a sajat frusztraciom - amit rajuk vetitettem. Dedelgettem a serelmeimet
ezzel kompenzaltam...
Ma mar mas a helyzet: a gyerekek nagyobbak, iskolaba, ovodaba jarnak - igy,
ha nem is tul sok - de marad egy keves idom sajat programokra. Angolul is
- bizonyos szinten - elboldogulok => vannak amerikai barataim - szoval nem
szamuzeteskent elem meg az itt toltott idoszakot. Magamban kezdenek elrende-
zodni a dolgok: mivel csupan csak atmenetileg elunk itt, ami nem tetszik,
azt csak atmenetileg kell elviselnem, nem ragodom rajta tobbet, mint amennyit
megerdemel a dolog. Megprobalom inkabb megtalalni amit ez az orszag tud nyujtani
, felfedezni, kihasznalni minden lehetoseget. Sokkal fontosabb mar, hogy a min-
dennapi kapcsolatban kedvesek, udvariasak velem - ez igenis nagyon jo erzes, es
ezert halas vagyok nekik. Nem igazan erdekel, hogy azok az emberek, akik a het-
koznapjaimat igen nagyban befolyasoljak ismerik-e kortars muveszetet, s jarnak-
e operaba. Meggyozodesem, hogy itt is talalni olyan embereket, akikkel nemcsak
felszines beszelgeteseket lehet folytatni. Otthon ~30 eve alakitgatjuk kap-
csolatainkat, baratsagainkat, - itt erre nehany evunk van...
Sok-sok negativ elmeny er a mai napig - es nem vagott zsebre ez az orszag,
csak a reakcioim lettek masok.
Rengeteg konkret sztori - errol majd legkozelebb.
Emlekszem, mikor hazamentunk Syracuse-bol jo amerikai szokas szerint mosolyog-
tam minden ismeros-ismeretlenre az utcan...gondolhatjatok, hogy neztek ram!
2 het alatt gyorsan le is szoktam rola - azonosultam ott is - s a tobbi ember-
hez hasonlo mogorva abrazattal rottam az utcakat...
Tudom persze, hogy errefele az embereknek tobb okuk van mosolygasra.

Kivancsi vagyok a Ti benyomasaitokra, velemenyetekre, most megyek gyereket
nevelni: az 5 eves lanyom folyekonyan karomkodik - angolul. Na, ja ezek az 
amerikai ovodak...:-)
Sziasztok, vidam hetet mindannyiotoknak!!!
                                           Judit

Kedves Otthonkasok!

Nagyon szivesen kapcsolodom be hozzatok, mar csak azert is, hogy ne
legyetek olyan egyoldaluan amerikaiak. 

Elo"di Anna vagyok, Svedorszagban dolgozom, az Uppsalai Egyetem finnugor
intezeteben vagyok magyar lektor, ez azt jelenti, hogy sved diakoknak
tanitok magyar nyelvet, valamint egy kis tortenelmet es irodalomtortenetet
is. Ez a negyedik tanevem, 1990 szeptembereben kezdtem, a ferjem is itt van
velem, valamint van egy 11 honapos kisfiunk is. Itt szuletett, az sem volt
egy utolso elmeny. Valoszinuleg meg ket evig vagyunk itt.

Nagy-nagy irigyseggel olvastam Tunde eszmecsere-inditojat arrol, hogy ki,
mikor es miert szolitja le ot "csak" egy kis beszelgetesre. Ugy latszik,
nem csak foldrajzilag lakom a vilag masik felen, szocialisan is. Nekem ez a
fajta lezserseg itt nagyon hianyzik, effajta leszolitasok a svedek kozott
nem leteznek. Peldaul egyaltalan nem ad okot az osszetartozas vagy kozosseg
erzetere  az, hogy egy repulogepen repulted at valakivel az oceant. Nem
szeretem az altalanositasokat, de ezek a nepek az ev 9-10 honapjaban
depressziosak a sotetsegtol meg a hidegtol, amikor meg nem depressziosak,
akkor meg nagyon vigyaznak minden lepesukre es mondatukra, nehogy barmivel
is konfliktust okozzanak, vagy masokat kinos helyzetbe hozzanak. Igy
tortenhetett meg az, hogy elso uppsalai evemben, amikor meg egyedul voltam
itt, teltek ugy el hetvegek pentek deltol (!) hetfo reggelig, hogy senki
emberfia nem szolt hozzam. Es en se senkihez, mert en ugy jottem ide, hogy
en itt idegen vagyok, tehat ugy teszek, ahogy a romaiak, megprobalok az
itteni viselkedesformakhoz igazodni. Ne mondja ram senki azt, hogy bunko
kulfoldi, meg viselkedni sem tud. Lehet, hogy nem igy kellett volna.

Ha erdekel, esetleg kesobb szivesen irok valamit arrol, hogy mit gondol az
atlag-sved az atlag-Amerikarol.

Nagyon szivesen szolgalok receptekkel, valamint kerek is. Nagyon szeretnem
megkostolni az amerikai apple pie-t, amennyiben az tenyleg letezik, es
valakinek van egy jo receptje. 

Udvozlok mindenkit, Panni.