Marcellaek lakasaban a friss festekszagot elnyomja a hompolygo bagofust. Az
eloszobaban kabathegy, ismeretlen leanyzo turkal a halomba rakott ruhak
kozott. Felszegen mosolyogva fogadja Arnold harsany koszoneset. A szobaban
sejtelmes arnyak imbolyognak,  a hangszorobol ritmusos zene duborog, egy noi
hang spanyolul kornyikal. Arnold kicsomagolja a szegfut a papirjabol, hona
ala szoritja a borosuveget, aztan bekopog a konyha megpattintott ajtajan.
Marcella eppen jegkockakat szed egy kerek uvegtalba, Gunnar felgyurt
ingujjal,  az asztalon sorakozo poharakba tolt.

Oszinte orommel olelkezunk ossze. Annyi even keresztul voltunk joszomszedok,
reszesei egymas gondjanak, hogy gyakorlatilag rokonoknak szamitanak.
Marcella csellomuvesz, Gunnar, a "szamboja",  - ahogy az itt nepszeru kiserleti
 
hazassagfelet becezik, - pedig festomuvesz, meghozza nagyon
tehetseges. - Ne varjatok kiszolgalasra, vegyetek ami eppen jol esik. -
Mutat vegig Marcella a hidegtalakkal telerakott asztalon. - Arnold nem
kereti magat ketszer, jol megrakja a tanyerat pacolt lazaccal. Gunnar a
kezunkbe nyom egy-egy poharat, koccintunk az uj lakasra.

Jesper, Gunnar occse bukik be az ajton, eleg jol be van mar allitva. 
Felhuz egy pohar vorosbort, aztan kezenfogva vonszol at a szobaba. Arnold
magaval hozza a poharat, megall az ajto mellett. Jesper annak ellenere, hogy
neha szinte ramdol, eleg ugyesen tancol.A szemem kezdi megszokni a felhomalyt. 
Lehetunk vagy huszan, a tobbseg a fal melletti pamlagon uldogel. A tancolok 
kozul kitunik egy rendkivul jokepu, kreol  fiatalember. Biztos, hogy  o a 
Manuel, Marcella unokatestvere.Partnere eppen egy babaarcu langaleta csaj, 
latszik, hogy most tanulja a lepeseket.

Jesper megint megszomjazott, a  fal melle huzodok, nezem a tancolokat. -
Gyere, zotyogjunk mi is egy kicsit! - Nyujtja felem a kezet Arnold. - Hogy
is kell erre lepni? - Torpan meg a feleuton. Manuelt figyeli, lepes
jobbra-balra, csavarintas a torzson, helyben topogas, jobbra-balra. Arnold
megvonja a vallat, majd hirtelen elhatarozassal atkarol. Eleg jol megy,
lehet, hogy nem a valodi, de valami utemet csak kiszurunk a zenebol.

A harmadik szam utan, egyre nyilvanvalobb, hogy mind egy kalapra megy.
Arnold otthonosan a CD jatszo melle guggol,  a zoldes lampak fenyeben
vizsgalgatja a boritokat. A salsa elhalkul, es helyette a Boney M.
utemesen pattogo zeneje tolti be a szobat. Arnold szeles vigyorral von a parket
t
kozepere. A tobbiek udvariasan helyet adnak nekunk. A szamnak hamar vege,
Arnold felturi az ingujjat, kioldott  nyakkendojet a szekreny kulcsara
akasztja.

Marcella diszkreten felrevon. - Ne haragudjatok, de a tobbiek azt szeretnek,
hogy a salsa-s CD-t hagynatok, ugyanis, ez ... ize, olyan temaest. Aki
lepest akar tartani  a divattal, az manapsag salsat tancol.  - Fehuzza a
vallait, olyan aranyos. - Azert is hivtuk meg Manuelt, hogy tanitson meg
minket. - Teszi hozza, mintegy elnezest kerve.

Arnold szabadkozik, kozben helyreall a rend. Manuel  ujra a kozepen
billegteti magat, most eppen Jasmine a tanitvany. Csinos  a pofija, valami
szappanoperaban jatszik, lattam is egyszer a televizioban. Manuel neha
ugyesen belep a formas combjai koze, ilyenkor Jasmine zatonyra fut. A fal
mellol moho pillantasok kiserik. Szivesen tancolnanak Jasmineval, csak
hat ki meri lekerni a "mestert"?

Gunnar ker fel egy fordulora, azalatt Arnold leul a fal melle egy
borpamlagra. Miutan ketszer jol  oszekoccan a terdunk, kiegyezunk a regi,
bevalt "egyet jobbra, egyet balra"-ba. - Hiaba, brazil vagy legalabb
argentin ver kell csorogjon  az ereidben, hogy igy tudj mozogni. - Int
Gunnar irigykedve Manuel fele.

Manuel egy par tetova lepes utan megrazza a fejet es elengedi Jasmine
derekat. - Ez mar nem salsa, ez csa-csa-csa. - Magyarazza a tanitvanyoknak. 
Lotyogunk, varjuk, hogy csereljen lemezt. - Ez nehezebb mint a salsa, nagyon 
sokat kell gyakorolni... - Manuel szemei tagra nyilnak: a zene ritmusara 
perfektul passzolo, lepesekkel Arnold sasszezik be a parkett kozepere.

- Ez az, maestro! - Pattan fel Manuel. Arnold melle ugrik, kivar ket utemet, 
aztan o is belekezd. Ketten ropjak a csa-csa-csat. Marcella kifut a konyhaba, 
es egy pillanat mulva mindenki a szobaban tolakodik.  Gunnar  mutyiban 
megprobalja utanozni, de egy fel perc utan felhagy vele, felrevonul es 
grimaszolva tapogatja a terdet. Manuel haromszor teszi fel ugyanazt a szamot. 
Csuromvizes, odaig van az elragadtatastol.

Arnold ejfel utan nem kimondottan tarsasagi leny, de ezuttal az utolsok 
kozott tavozunk. Manuel es Jasmine velunk tartanak. Manuel meg mindig 
nem tert magahoz a meglepetestol, tele van kerdesekkel. Arnoldot nem kell 
sokaig keretni. - Ha hiszitek, ha nem, otodikes koromban tanultam meg 
csa-csa-csazni a  tanciskolaban. Fabian bacsi, aki az Operanak volt a 
balettmestere,  vonalzoval a kezeben jart korbe es ellenorizte  a kormeinket, 
meg azt, hogy van-e nalunk tiszta zsebkendo. Aztan kezdodhetett az oktatas. 
Izzadt tenyerrel,  torkunkban kalapalo szivvel kertuk fol a lanyokat, 
lepegettunk angol valcerre, foxtrottra, csa-csa-csara... Mire megtanultuk, 
addigra bejott a twist, utana a skake ... Ugyhogy tobb mint harminc 
evig varatott magara a bemutato...

- Rumbat, sambat tudsz-e? - Manuel most mar mindent elhinne Arnoldrol.
- Nem, azt nem. - Razza meg a fejet Arnold. - Az elvtarsi osszejoveteleken 
kizarolag twistet es tangot tancoltunk. Persze, volt egy-egy  idoszak, 
amikor  csoportos tanc, a madison, vagy a letka-jenka volt a divat. 
Tudjatok, az a pingvin tanc!? Allj a hatam moge, - Manuel keszsegesen 
engedelmeskedik, -  kez a derekamra, egy-ket-har, es: Let-ka jen-ka, 
pamparampa- rampam, ta-ri-tari-tattarari-rampampam. - Ti is! - Kialtja. 
Manuel Arnoldba  kapaszkodik, en meg Jasmineba,  magasra rugunk, szokdecselunk 
mint a kecskek. Akarom mondani, pingvinek. - Ez csuda jo tanc volt, mert a 
csunyacskak es a majomsziget erdemes tagjai is tancolhattak. - Lihegi
kimerulten.

- Elvtarsi osszejovetel! - Fintorog Jasmine. - Nem hangzik valami jol.
- Akkor megfelelt nekunk,  iskolasoknak. Persze, nem smaroltunk olyan vadul, 
mint peldaul a Fasoknal, vagy a Vasas klubban  szoktak, csutortok 
delutanonkent, a kimenonapon ... - Arnold egeszen meg van pendulve. - Oda 
nem is engedtek be minket. Igaz, hogy  Sanyinak egyszer sikerult bejutnia, 
de amig a feszesre sodort gyapjusalaval nem tomte ki a nadragjat, nem 
is vettek figyelembe. - "Lattatok volna, hogy dorgoloztek a lanyok a salamhoz!"
- hencegett masnap a tornaoran. - Manuel csuklik a rohogestol, Jasmineba 
fogozkodik, csuszkalunk a havas uton. A metronal elbucsuzunk, megigerjuk, 
hogy a jovo heten telefonalunk...

- Bongo - la! Bongo - csacsacsa! - Eppen a haloingembe bujok bele. A 
Martinis poharakban kocog a jeg, ahogy Arnold, a talcaval egyensulyozva 
beszteppel a szobaba.

Na, most mondjam ennek az embernek azt, hogy faradt vagyok!? 

Udvozlettel, Zita neni