Sziasztok !
Egy latszolag gyakorlattol elrugaszkodott,
valojaban regi, de elevulhetetlenul korszeru es
oriasi gyakorlati jelentosegu elvrol irok,
mely laikusok szamara elfuseralt alproblema
benyomasat keltheti, sot paradoxon-gyanus is lehet.
Egyelore nem nevezem meg - hogy a gyakorlatban mi ez, de
annyit hozzafuzok, hogy legalabb szazmillionyi ilyen
mutyurke mukodik ma a vilagban.
( nam digitalis eszkozrol van szo )
Adott egy kivonomu'', mely ket szam kivonasara
alkalmas, es a kivonasa eredmenyet egy szorzomu''
megszorozza egy pozitiv racionalis szammal.
E szorzomu'' kimenete a K kimenet.
Ha 1-et adok a _kisebbitendo_ bemenetre,
es 0-t a _kivonandora_, akkor a K kimeneten a szorzotenyezonek
megfelelo ertek jelenik meg.
Eddig nincs is gond.
Ekkor jon a csurcsavar. A K kimeneti adatot egy tovabbi,
szorzomure adom, es e szorzomu kimenetet osszekotom
a _kivonando_ bemenettel veglegesen, azaz a 0 helyett a
masodik szorzomu kimeno adatat adom ra.
A muveletvegzok folyamatosan dolgoznak.
Tegyuk fel - elvileg - hogy az elso szorzomu tenyezojet
korlatlanul nagyra allitjuk.
Vajon ezutan a masodik szorzomu tenyezojenek veges erteke,
ill. annak allitgatasa, modositasa, ( pl. 0.5 szorosre vagy
ketszeresere allitasa) - hatassal lesz-e a K kimeneten
kialakulo ertekre, mely - ne feledjuk, egy _vegtelennel_
szorzas eredmenye ?
Udv: zoli
|
Kedves math,
> Felado :  [Hungary]
> Ne felejtsd el, a kiserletet is interpretalni kell, es
interpretaltak is, de
> egy mas modellben mashogy kell interpretalni. Egyetlen
dolog kotott, az, amit
> lattunk a kiserletben.
Ezt en is igy gondolom. Talan csak annyi a kulonbseg, hogy
en kisebb
valoszinuseget adnek annak, hogy egy jobb interpretaciot
meg lehessen
alkotni. Termeszetesen orulnek, ha valakinek megis
sikerulne.
Nem tudom, olvastad-e Horvath Pita kituno osszefoglalasat a
relativitas
honlapon. Nehany specrel problema, pl. az iker "paradoxon"
nagyon
reszletesen ki van fejtve, es ezek tanulmanyozasa sokat
lendithet azon,
hogy a meglevo interpretaciot ne erezd idegennek.
http://www.bjkmf.hu/tanszekek/matek/rel.html
>> "Egy pontban egyetlen megfigyelo eseten
>> hogyan lehet ugy definialni az egyidejuseget
(ertelmesen), hogy mondjuk egy
>> kozelebbi es egy tavolabbi tukorrol visszajovo fenyjel
annak ertelmeben
> >egyideju legyen?"
> Igy. A ket dolog egyideju, es a feny sebessege vegtelen.
Szamomra ez kevesbe
> orult definicio, mint az, hogy a feny sebessege veges, es
igy egy testet
> gyorsitva veges sebesseget erhetunk csak el. Nem tudom,
hogy a vegtelen
> fenysebesseget definialva hogyan kell alakitani az
elmeletet, es mi lesz
> belole, de kivancsi vvolnek ra, hatha jol hangzik.
Ezt meg mindig nem ertem. Villantok egy fenyt, kozeli
tukorrol megjon,
ekkor elmegyek kavezni, visszajovok, megjon a tavoli
tukorrol is. Hogy lehet
a kaveszunetet egyidejunek venni?
Udvozlettel, Jozsef
> ------------------------------------------------------------
----------------------------------
Kedves Zoli,
> Felado :  [Hungary]
>A ket lezerre vonatkozo kerdesre reagalva -
>Adott ket impulzusgenerator, melyek
>idoben veletlenszeruen keskeny feszultsegimpulzusokat
Az impulzusgenerator-szuro osszeallitas inkabb csak
bonyolit, lehet ket szinuszos radioforras. Ezek nagyon
hasonlitanak a lezerekhez abban, hogy nagy lehet a
koherenciahossz (az a tavolsag, amin belul a fotonok
fazisa meg nem csuszik szet).
>Oszcilloszkopon inkabb zajnak tunne az osszegzett jel,
>a veletlenszeru fazisban osszegzodo jelek miatt.
Ha meg belul van a meres helye a koherenciahosszon,
akkor kioltas-erosites valtakozas lesz, vagyis
interferencia.
>Ugy gondolom, hogy a ket egyebkent egyforma lezer eseteben
>is ilyesfele eredo, _demodulalt_ jelet lathatnank,
>azaz veletlenszeruen vibralo, es nem koherens fenyt.
>Nem lenne interferencia, hiszen a fotonok szuletese
pillanatat
>nem szinkronizalhatjuk.
Szerintem a fotonok fazisa a lezerben szinkronizalt, eppen
ez
a koherencia egyik kriteriuma. A fotonok indukalt
emisszioval
keletkeznek, amit kvantummechanikai szempontbol ugy lehet
interpretalni, hogy a fotonok bozonstatisztika szerint
oszlanak
el, minel tobb bozon van egy allapotban, annal tobb
kivankozik
ugyanoda... :-)) Vagyis sokkal nagyobb a valoszinusege,
hogy
azonos fazishelyzetu foton keletkezik azokkal, amelyek a
lezer rezonatoraban a dominans allohullamot alkotjak.
---
Elveszett viszont a tulajdonkeppeni problemam.
Itt az a helyzet, hogy klasszikusan, Maxwell egyenletekkel
vagy hullamoptikaval leirva a helyzet eleg nyilvanvalo.
A kerdesem arra iranyult, hogy nez ki a kvantummechanikai
leiras.
Meg egyszer, a szokasos leiras a foton lehetseges
palyainak komplex osszegzesevel dolgozik. Itt viszont
ket kulon forras van. Hajlamos lenne az ember azt hinni,
a foton vagy egyik, vagy masik lezerben keletkezik.
Igaz viszont, hogy az ernyonel nem lehet kitalalni, hogy
egy bejovo foton honnan szarmazott. (Minden erre iranyulo
probalkozas megszuntetne az interferenciat)
Jogos-e akkor az utvonalak osszegzese olyan modon,
hogy a ket lehetseges _forrasbol jovo_ utvonalakat
osszegzem?
(Szamszeruleg ez tokeletesen irja le a helyzetet... de
azert
nem ugyanaz szemlelet szempontjabol, mint a kozos indulasi
pont, 2 res, ernyo helyzet)
Udvozlettel, Jozsef
|
