Balin teljesen mas kep fogadott minket, latszolag nem volt olyan nagy a
forgalom, szelesebb utak, szebb kornyezet, rizsfoldek, gyonyoru tengerpart,
hatalmas hullamok. Indonezia egesz teruleten a gyerekek hobbija a
sarkanyeregetés. Kis-nagy szines sarkanyok mindenhol, neha olyan magasan,
hogy mar alig lehet oket latni. Nyugis hobbinak tunt, itthon munka utan
(helyett) en is kimennek a tengerpartra egy par orara sarkanyt eregetni.
:-))) A busz Denpasarban tett ki bennunket, amely kb. 9 kilometerre volt a
Kuta beachtol, amely a celallomasunk volt. A buszvegallomason
rankstartoltak a minibuszos hienak ezerrel, alig tudtuk keresztulfurakodni
magunkat rajtuk, 40000!!! Rupiaert akartak minket elvinni Kutaba. Rohej.
Vegul 20000-ert 4-unket (2 franciaval) elvittek.
Kutaban tapasztaltuk meg eloszor azt a jelenseget, amelyet Bali egesz
teruleten jellemzo. A helyiek FOLYAMATOSAN ?zaklatjak? a turistakat. Ha
vegigmentunk egy uton, kb. 50szer el akartak adni nekunk valamit:
Transport, ye? Icecream, ye? Softdrink, ye? Shopping, ye? Ananasz, ye?
Later, ye? Snorkelling, ye? Boogie board, ye?.........Bali egyes reszein,
mint peldaul Kutan kifejezetten idegesito. Lovinan, vagy Nusa Lembonganon
pedig kedvesen, nem tolakodoan adtak elo magukat. Ha peldaul lattak a
kezedben egy sharongot, vagy egy uditot, vagy egy takarot, amit nemreg
vettel, mas boltosok azonnal el akartak adni neked megegyet. Hiaba mondtuk
azt, hogy mar van egy, ok azt mondtak erre, hogy I give you cheap price!
Kutan az egyetlen megoldas: ugy kell tenni, montha ott sem lennenek, mintha
nem is hallottad volna, hogy transport, ye?
Kuta valamiert elsore engem Siofokra emlekeztetett. Sok turista, ausztral
szorfosok, szep, elegans boltok, McDonalds, tul sok ember. Valahogy nem
ilyennek kepzeltem Indoneziat. A tengerpart viszont fantasztikus volt.
Folyamatos, hatalmas hullamok, feher homok, tiszta viz. Az arusok, pedig
nem zavartak a turistakat a parton, mert volt egy lathatatlan vonal a
parton, amit nem volt szabad atlepniuk. Ezert csak obegattak a vonalon
tulrol: masszazs, ye? A naptej nagyon jol jott, az egyenlito alatt a nap
eleg erosen tud sutni, folyamatosan kentuk magunkat.
A kaja is fantasztikus volt: indonez kajaktol a pizzaig mindent meg
lehetett kapni. 1,5 dollarbol jol is lehetett lakni. Naponta 3-szor mentunk
etterembe, fantasztikusak voltak az ananasz, mango, gorogdinnye, banan
juice-ok.
Az elso napokban a gyomrunk nem igazan akarta bevenni az indonez kajakat,
meg nem szoktuk meg a helyi bakteriumokat. Egy kis whiskey mindig segitett
megoldani a gyomorpanaszokat. Azsiaban az embernek erdemes mindig egy kis
alkoholt tartania maganal, mert mindig mas ettermekben eszik, mas kajakat
es enyhen szolva nincs az a kimondott tisztasag (pl. szenyvizcsatornaban
mosogatnak). Ha az eves utan ugy gondoltuk, hogy a kaja egy kicsit razos
volt, csak ittunk egy korty whiskyt es az helyretett mindent. Ez egyszer
nem jott be, de errol majd kesobb.
A konyv (Lonely Planet) azt irta, hogy Kutan erdemes penzt valtani, mert
itt jol valtjak. Elhataroztuk, hogy bevaltunk 300 dolcsit. Korbeneztunk, es
talaltunk egy Money Changert, ahol 7100-at kaptunk egy dolcsiert. Bementunk
a boltba es leultettek egy asztal moge bennunket. Kerdeztem, hogy menni
fog-e ilyen sok penz bevaltasa, azt mondtak, siman. Erre elovett az ember
egy hatalmas koteg 5000 rupiast. Megjegyzem, hogy a 300 dolcsi kb. 2 millio
rupianak felel meg. Mondom ez nem franko, hozzon legalabb 10 es 20 ezres
bankjegyeket. El is rohantak erte, addig az egyik ember elkezdte
szamolgatni a penzt. Kezdtem gyanut fogni, mondta Barbaranak, hogy alljon
fel es nezze, hogy mit muvelnek. Odaadtak egy koteg lovet, hogy szamoljam
at, o elkezdte szamolni a kovetkezo adagot. De ez meg csak egy resze volt a
2 millionak. Mikozben szamoltam a masik ember folyamatosan beszelt
Barbarahoz, hogy ne tudjon figyelni- How are you, Where are you from? You
are beautiful.....stb. Es akkor a szemem sarkabol eszrevettem valami
villamgyors mozgast. A mar altalam atszamolt penz egy reszet ugyesen
besoporte a nyitva levo fiokba. Barbi egybol eszrevette, felalltunk
(szerencsere meg nem irtam ala az utazasi csekket), mondtam nekik, hogy
szerencsetlen idiotak, aztan eljottunk. Megprobaltuk mashol is. Mindenhol
valami hasonloval probalkoztak. Ekkor elmentunk egy bankba es 6600-er
valtottunk.
3 nap eleg is volt Kutabol, minibusszal es hajoval atmentunk egy Nusa
Lembongan nevu szigetre (kb 3 oras ut volt). A sziget mereterol annyit,
hogy 4 ora alatt korbe lehet gyalogolni az egesz szigetet. A sziget
gyonyoru volt, feher homok, palmafak, hatalmas sziklak, kis oblok, lagunak.
Bungalow Lembonganbam szalltunk meg 35000 rupiaert. Hatalmas, tiszta szoba,
2 agy ventillator, fordoszoba zuhanyzoval es wc-vel es egy nagy tengerre
nezo erkely 2 bambuszszekkel. A kaja viszont eleg draga volt Kutahoz
kepest, viszont talaltunk egy helyi kajaldat un. Warungot, ahol kb 300
forintnyi rupiabol ketten fenyesen bekajaltunk. A warungokban esznek a
helyiek is, ennek megfeleloen olcsobbak a sima ettermeknel, persze
koszosabbak is, de a kaja sokkal finomabb, mint az ettermekben.
folyt kov
Zsolt
|
Koszonom az erdeklodest koreai tapasztalataim irant. Szivesen megosztom a
nagykozonseggel is, csak
nem akartam lerohanni a tarsasagot egyszerre. Evek tapasztalatait egyebkent
is nehez roviden
osszefoglalni, de Madarasz Geza kerdeseivel elkezdem:
Pesten a Kulker Foiskolan kezdtem el koreait tanulni, es 2 1/2 ev utan kaptam
egy osztondijat egy
evre az egyik nagy vallalatcsoporttol egy nagy szouli egyetem (Yonsei)
nyelvintezetebe. Tehat a
nyelvet tanultam a suliban, delutanonkent viszont volt bejarasom a ceghez is.
Hanwha-nak hivjak
oket, a 7. legnagyobb ceg arrafele, de valoszinuleg nem sokat hallottatok
roluk, mert nem
fogyasztasi cikkeket gyartanak. A cegnel kaptunk mindenfele oktatast a koreai
tortenelemtol kezdve a
helyi managementig, es sok gyarukat is meglatogattuk. Ennek eredmenyekeppen a
pesti
diplomadolgozatomat a ceg belso eletenek elemzesebol irtam, papiros
valtozatban megtalalhato a
Kulker Foiskolan.
A nyelviskola jellegebol adodoan a tarsaim hozzam hasonloan kulfoldiek
voltak: japanok, akiknek epp
nem volt jobb dolguk, es eljottek megtanulni koreaiul; nyugati diakok, hozzam
hasonlo cipoben;
amerikai katonak a hadugy penzen; es persze nagy tobbsegben az idegenbe
szakadt koreaiak gyerekei. A
nagy hatranya az volt a nyelvintezetnek, hogy igy alig keveredtunk a
helyiekkel.
Koszonhetoen a ceges osztondijnak nem koleszban, hanem az egyik dolgozo
csaladjaval laktam, amely
igen ritka dolog arrafele. Meg vendeget sem nagyon hivnak otthonra, esetleg
rokont. De a penz
nyilvan jol jott nekik, es valoszinuleg nem zavartam ossze az eletuket, mert
igen rendesek voltak
velem az egesz ev soran. Egy teljesen koreai negyedben laktam, aholva feher
ember ritkan keveredik.
Igy sokan megneztek, gyakran mutogattak ram kisgyerekek, es kiabaltak, hogy
"ott egy amerikai".
Semmi negativra nem kell gondolni, egyszeruen alig latnak ilyesmit, es nekik
a feher ember amerikait
jelent. Persze nem meglepo, miutan 60,000 katona meg mindig ott ul, bar a
mindennapi eletben nem
erzodik a jelenletuk (sot az eszaki veszely sem).
Na, kezdesnek ennyit, folyt. kov. (kerdeseket mindig varok, de "kifejtos"
feladatoknal nem vallalok
azonnali valaszt).
Levente
|
