Lehet, hogy kisse elvetettem a sulykot; az is lehet, hogy pontatlanul 
fogalmaztam.  A legvaloszinubb viszont az, hogy a gyermeknemzesrol 
alokotott nezeteim annyira szelsosegesek es idegenek a normalis emberi 
termeszettol, hogy befogadhatatlanok.  Ha nem igy volna, akkor a vilag 
nepessege nem novekedne, hanem csokkenne.  Mint pl. Magyarorszage.

Helyesbites: nem gondolom, hogy a vilag minden noje szamara a szules es a 
gyermekneveles az ultimativ oromszerzesi mod; azt a doreseget sem gondolom, 
hogy az apaknak nem lenne a gyermekuk megszuletese, felnevelese, tulnyomo 
reszt a legfobb orom forrasa.  Ezzel kapcsolatban csak arra szerettem volna 
celozni, hogy megfigyelesem szerint mukodik a legtobb noben egy 
mechanizmus, amely nem csak kivanatossa, hanem - altalunk, ferfiak altal 
csak elkepzelheto, de igazabol at nem erezheto modon - oromtelive is teszi 
a terhesseg es gyermekszules folyamatat; ugyanez a hajtoero annyira nagynak 
es kenyszerito erejunek tunik szamomra, hogy ennek engedve kialakulni 
latszik a "nem eltem hiaba" erzes.  Termeszetesen nem tagadom, hogy ugyanez 
az erzes a ferfiakban is kialakulhat, de ugy erzem, altalaban galaktikus 
kulonbseg van az anya-gyermek es az apa-gyermek viszony kozott, legalabbis 
szulo-utod iranyban.

 ,
Peter

Kedves Andras, irod:

>Meglepo volt szamomra az az uj informacio, hogy Dr. Dr. K. S. nem no.

Nem.  De nem is csokken.

 ,
Peter

(A folytatasokrol: a dolog nem ugy mukodik, hogy en mar megirtam volna az
egesz szoveget elore, es most darabonkent bekuldozgetnem az OTTHONKA-ba.
Minden folytatas kozvetlenul a bekuldes elott keszul el, ezert zavaros neha
a fogalmazas, adodnak helyesirasi hibak, es ezert esetleges a szerkezet.
Amikor leulok, meg fogalmam sincs, hogy mit is fogok irni.  A szunetek azzal
magyarazhatok, hogy a muzsa neha szabadnapos.  A tovabbi reszek, ha minden
igaz:
    Kamerun es Kozep-Afrika
    Ujbol Kozep-Afrika
    Zaire, 'Africa pure'
    Uganda es Tanzania
Hogy mi hany folytatasbol all majd, arrol meg gozom sincs.)
---


Hamar kiderult, milyen kellemetlen mellekhatasokkal bir meg az
algeriai-nigeri hatar lezartsaga.  Ugy hiszem, joforman nem is volt nehany
utazonal tobb Nigerben akkoriban, hiszen ezen az orszagon altalaban
csak keresztulutazni szokas.  A nep pedig, az istenadta nep, nelkulozott.
"Nincs turista, nincs "cadeau" (ajandek), lenni nagy szomorusag.  De imhol!
Mi kozelg amott a messzesegben?  Csak nem egy dusgazdag feher varazslo feher
lovon - akarom mondani, piros biciklin -, biztos tele van a csomagja minden
foldi joval, erjen csak ide, meglassatok, aranypenzt es igazgyongyot hint
kozenk enyhulesunkre!"  Hat nem.  A nagy feher varazslonak minden mas egyeb
mozgott kis butus fejeben, mint az igazgyongy-hintes a nep koze.  Azert
gondoskodtak rola, hogy meglazuljon az idegrendszerem.  En ugyan perverz
modon vonzodom sok kellemetlen szituaciohoz, de azert ez meg nekem is sok
volt: lehetetlen volt akar egy falun is ugy athaladni, hogy ne ugralt volna
fel *mindenki*, istenem, de kinos volt, tenyleg mindenki, ferfiak, nok,
a teljes gyereksereg, oregek, rohantak ki a fak es a kunyhok huvosebol az
utra, es orditoztak: "Tourist!  Tourist!  Donnez-moi cadeau!  Donnez-moi 100
francs!"  (Adjon ajendekot!  Adjon 100 CFA-t!), de teljes volt a paletta,
adjak mindent, mindenkinek.  Kulonosen a gyerekek voltak kitartoak,
kilometereken keresztul futottak meg utanam csapatostul, en meg, mint az
uzott vad hajtottam tovabb.  Amikor rajottem hogy itt ez megy, es nem valami
elszigetelt jelensegrol van szo, teljesen ketsegbeestem.  Stressz-szagom
lett minden falu elott, mert mar tudtam, hogy mi jon.  Nincs kifogasom az
ellen, hogy ha korulallnak es megbamulnak mint egy majmot, eleg sokaig
elviselem, ha kovetkezetesen megfosztanak a privatszferamtol, ha se enni, se
pihenni nem tudok anelkul, hogy ne szegezodne ram husz-harminc kivancsi
szempar: mindehhez hozza lehet es hozza is kell szokni, hiszen ez Afrika, ok
vannak otthon, es en vagyok az idegen.  De ez mar eros tulzas volt, ebben a
formaban a tovabbi utamon is peldatlan.  A legteljesebb ignoranciaval ugy
kezeltek engem, mint valami fejostehenet, szemlatomast az volt a nezetuk,
hogy az utazo egyetlen jozan esszel felfoghato funkcioja es feladata abbol
all, hogy Robert bacsikent szetosztogassa minden penzet es felszereleset.
Egy falat etelt nem lehetett anelkul venni, hogy elotte ne kelljen szivosan
alkudozni az a'rrol; de mindegy is, fizetes utan meg kertek volna ajandekot,
barmirol is volt szo.  Olyan is megesett, hogy mar a vizet is penzert
akartak adni, ez pedig mar tenyleg a legalja.  A megszolitas kovetkezetesen
"tourist" vagy "homme blanc" (feher ember).  Az utobbi megszolitast
alkalmazokat en is "homme noir"-nak (fekete ember) titulaltam.  A
legviccesebb az volt, hogy amikor a nagy hoseg es a tuzo nap miatt
cheche-sel a fejemen haladtam, a gyerekek gyakran "bozo"-t orditottak
"tourist" helyett:  ez - mint megtudtam -, a tuaregek gunyneve.  Talan azota
is azt emlegetik ott, hogy egyszer lattak egy biciklis tuareget...
Folyamatosan az az erzesem volt, hogy itt a gyerekek legeloszor nem a "papa"
es "mama", hanem a "tourist" es "cadeau" szavakat tanuljak meg.  Azt
hiszitek, viccelek.  Sajnos nem.  Aztan volt olyan gyerek is, aki eppen
nadragjat letolva kakalt az ut mellett, amikor elhaladtam mellette, erre az
a bokaja korul tekergodzo gatyaval ugralt harom es fel metereseket hogy
nyomomban maradjon, es kozben torkaszakadtabol orditott:  "Tourie...
touris...  tourist!  Tourist!  Attandez-vous!  Donnez-moi cadeau!",
egyebkent se ezek a gyerekek, se sokan a felnottek kozul nem beszeltek semmi
mast franciaul.  De a csucs megis az optimalizalt valtozat volt, amikor az
osszes sallangot elhagytak, csak rammutattak kinyujtott kezzel, es mondtak,
igy, kijelento modban:  "cadeau."  Fenykepezni egyebkent lehetetlen volt.
Biztos el lehet vitatkozni azon, hogy etikus-e penzt kerni ill.  penzt adni
egy felvetelert; en azon a nezeten vagyok, hogy ez a fenykepezett reszerol
se koltseggel, se munkaval nem jar, kulonosen, ha nem is ot, hanem mondjuk a
tevejet akarnam lefenykepezni; masodsorban aki fizet, az csak tovabb erositi
a "hulye, gazdag turista" kepet, es rontja az utana jovok eselyeit.

Errefol persze minden erommel azon voltam, hogy minnel hamarabb kikeruljek
ebbol az orszagbol, es aterjek az anglofon Nigeriaba.  Termeszetesen meg
mindig folyamatos hasmenessel es egyeb emesztesi zavarokkal tettem meg napi
150 km-t tobb alkalommal, csak vege legyen ennek.  A taj erdektelen volt, az
allatvilag pedig sajatsagos.  Gyakran lattam tenyleg hatalmas marhacsordakat
terelo nomadokat, egyszer be is kerultem egy ilyen csorda kozepere, ahogy
azt az uton hajtottak keresztul, mit mondjak, halalfelelmem volt.
Csodalatos madarakat lattam mind szinben, mind alakjukra nezve.  Az egyik 
madarnak irracionalisan hosszu, mokusfarokra emlekezteto farktollai voltak; 
egy ilyet sem sikerult lencsevegre kapnom, na nem, mintha a madarak is 
"cadeau"-t akartak volna, csak egyszeruen tul felenkek voltak.  
Osszeakadtam egy XL-es meretu madarfajjal is, a dogkeselyuvel: neztem egy 
darabig, amint az ut mellett lakmaroznak egy elhullott juhbol.  A 
fantasztikus elmenyt azonban a saskak jelentettek.  Milloszamra nyuzsogtek 
mindenutt, de nagyok, igazan nagyok voltak!  Naplemente elott tele volt 
veluk az uttest, recycling-osdit jatszottak (egymas hullajat zabaltak), en 
pedig azon igyekeztem, hogy minel tobbet elgazoljak kozuluk, ami roppant 
nehez volt.  Kolcsonos volt a vonzalom, tucatjaval vetettek bele magukat a 
kullok koze oldalrol, mas peldanyok pedig kifejezettem ram utaztak: a 
karomnak es a mellkasomnak utkoztek meglepoen nagy erovel, ami szamomra 
igen ijeszto volt, mert a nagyobbak mar emlekeztettek a vere'b-(es nem 
ve'reb) nagysagra, bar tudom, ezt is nehez elhinni.

Folyamatosan uti ellenorzesekbe botlottam.  Nem volt hiaba a felkeszules, es
az sem volt badarsag, ahogy meg Algeriaban probaltam viselkedni a
katonakkal, ez itt vegkepp bebizonyosodott.  Az ilyen utlezarasok pl. ugy
neznek ki, hogy a falu hataraban az uttesten keresztul van fektetve egy
gerenda, tele folfele allo szogekkel, csak a miheztartas vegett.  A megallas
garantalt.  Az arnyekban hu"sol nehany katona, akik az elsodleges lekuzdeni
valo akadalyt jelentik.  A helyes megoldas: odagordulni elejuk, udvozolni
oket a leheto legszivelyesebben kb. egy olyan hangnemben, mintha mar orok
idok ota a legnagyobb komak lennenk; mindegyikkel kezet fogni (ez Afrikaban
kulonosen fontos, ezzel indul minden - errol majd meg irok), es leulni
mellejuk a padra, az arnyekba, sapka-kesztyu-napszemuveg le, lab fol, es
maximalisan azt a kepzetet kelteni, mintha a vilag minden ideje a
rendelkezesunkre allna, sot, a legszivesebben azt vennenk, ha maradhatnank.
Tenyleg celszeru beiktatni egy par kerdest a csaladrol es a gyerekekrol.
Ilyen elojatek mellett, ha egyeb zavaro tenyezo nem lep fel, ot perc sem
telik el, es mar folytathato is az utazas - gyakran meg az iratokat sem
ellenorzik.  Az altalanos tapasztalat szerint a legfontosabb az udvariassag
(de nem feltetlenul a seggbebujos fajta) es a vegtelen turelem.  Csak nem a
jogainkra hivatkozni.  Nincsenek jogok.

Kozben muszaj voltam eltolteni egy ejszakat egy "szalloban", a korulmenyek
europai aggyal elkepzelhetetlenek, az ar 5700 CFA (kb. 114 FF), ennyiert
Nemetorszagban valahol videken siman lehet szobat talalni.  Egy masik este -
gondolvan a rendorsegi-pecsetelos jatekra - feszitett tempoban erkeztem meg
egy nagyobb faluba sotetedes utanra, ahol egy groteszk utcai kerdezoskodes
utan kiderult, hogy egyszeruen nincs szallaslehetoseg.  Ez azert duhito,
mert sotetben mar ertelmetlen kimenni a bozotba satorhelyet keresni.  Majd
egy oran keresztul kerdezoskodtem, es a vegen kenytelen voltam belemenni
abba, hogy a helyi benzinkut mocskos irodajanak meg mocskosabb padlojan
alszom, ahol szunyogok csipkedtek, egy gyik rohant keresztul az arcomon, es
tucskok huztak hajnalig.  Mindezt 3000 CFA-ert (60 FF).  Elotte
biztositottak, hogy "zuhany van".  "Zuhany" cimszo alatt bevezettek egy teto
nelkuli valyogepulet egyik helysegebe - aram termeszetesen az egesz
orszagban nincs, nemhogy ebben a faluban, csak a telihold vilagitott -, es
ott talaltam egy vodor budos vizet, amit alkalmatlannak iteltem a mosdasra,
szerintem csak koszosabb lehettem volna tole.  (Erzekenyebbek itt ugorjanak
a bekezdes vegeig.)  Mar csak egyetlen vagyam volt, hogy pisilhessek egyet.
A szomszedos, szinten teto nelkuli, kivilagitatlan, kb.  4x4m-es helyseg
volt a...  nem WC ('Water Closet', vizrol szo sincs), nem is arnyekszek,
hiszen meg teteje sem volt, mondjuk, budi.  A helyseg kozepen lokalizaltam
egy arasznyi lyukat.  Mikozben a dolgomat vegeztem, felfedeztem a
holdfenyben, hogy a falakon mindenutt jokora tenyernyi fekete rovarok
mozognak fel-ala ovatosan, telis-tele volt veluk mind a negy fal...
bevallom, nem firtattam hogy mifelek voltak, felteszem, ez volt reszemrol az
elmeselesekbol ismert "sokkolos" talalkozas az egyik tropusi
svabbogarfajtaval; panikszeruen, a tarkomon egnek meredo hajjal kihatraltam
a helysegbol.  Ennek az elmenynek a hatasara elhataroztam, hogy reszemrol
minden lehetoseget ki fogok hasznalni a termeszet lagy olen torteno
uritesre, igy aztan a kesobbiekben eleg ritkan fordult velem ehhez hasonlo
elo.

Elertem a hatart.  A hataratkelohely egy kis bode volt, benne egy rezignalt
egyenruhas mikulassal, es legalabb szaz, a falakon fel-ala rohangalo
gyikkal.  Amig en a gyikokat vettem szemugyre, a tag azzal furta a lelkemet,
hogy miert hagyom el en Nigert alig nehany nappal a megerkezesem utan, ha
egyszer harom honapra szol a vizumom?  Raneztem, es csak ennyit mondtam:
"Cadeau."  Nem ertette.

A hatar tuloldalan, par km-rel odebb egy "Coca-Cola!  Enjoy!"-felirattal
kombinalt "Welcome to Nigeria!" tabla vart, es nem csak a sajatos afrikai
pidgin-english-bol vehettem rovidesen haladoknak szant leckeket, hanem a mar
emlitett nyugati-vilag-szimbolum Coca-Colabol is - a hideg verziobol -
annyit, amennyit kedvem tartotta.

"Welcome to Nigeria!" - ugy tunik, ez, legalabbis az orszag eszaki reszeben,
nem egyszeru frazis csupan.  Kifejezetten erdekes, hogy ott ugyanugy a
"hausa"-k elnek, mint Niger deli reszeben, ugyanaz a nyelvuk, a kulturajuk,
es megis minden mas, van ebben valami az NDK-NSZK viszonybol.  A francia es
az angol gyarmatositasi rendszer kesoi hatasa vetheto itt ossze.  Amennyire
en tudom, az angol gyarmatositok uralmukat kozvetett uton, a helyi
hatalmassagok megnyeresevel gyakoroltak, mig a franciak a kozvetlen eroszak
es jelenlet modszerevel.  Ennek tudhato be talan, hogy az anglofon afrikaiak
ugymond sokkal lazabbak, pl. az egyenruhat egyaltalan nem tisztelik, szemben
a frankofonokkal, akiknel a hivatalos hatalom reszese nagyon magas
tarsadalmi statuszt elvez.  Jellemzo adat: "chef de village" (a falu fonoke)
a megjeloles franciaul, amelynek afrikai-angol megfeleloje: "secretery of
the local government", ami azert joval demokratikusabban hangzik.  A
"cadeau" megszunt innentol fogva, de nem csak mint szo, hanem mint fogalom
is.  En soha nem hallottam, hogy "Give me a gift!", bar mas utazok,
elsosorban az orszag deli reszen jarva, emlitest tesznek ilyenrol is.

Egyaltalan, az egesz orszagot athatja az eszak-del, egyben kereszteny-
muzulman ellentet.  Eszakon el a mar emlitett, javareszt muzulman vallasu
hausa (es fulani), delen es nyugaton az anglikan es muzulman yoruba nep,
keleten pedig a jo katolikusok, az igbo-k (ejtsd:  'ibo').  Legalabb harom
nagy nep, harom kulonbozo kulturaval, kulonbozo tortenelemmel.  Az angol
gyarmatositas es annak befejezte elott elkepzelhetetlen volt, hogy ez a
harom nep egy nemzetet alkosson.

(folyt. kov.)

Kedves (Nagy) Peter!

Talan nem kellemes, hogy egy elejtett mondatod kapcsan nyilvanos tanacsokat
kapsz az elet alapveto kerdeseire vonatkozoan. En megis nagyon csaladiasnak
erzem ezt a jelenseget es emeli az OTTHONKA erteket a szememben a veled
egyet nem ertok toleranciaja (Lenke - felesegemnek is mondhatnam ha nem
elsosorban baratom volna - szerint ezt a vilagnezeti kerdesekben szokatlan
toleranciat hatalmas afrikai teljesitmenyed valtotta ki; a lelek melyere o
mindig jobban lelatott mint en). Ez a baratsagos legkor osztokelt engem is,
hogy nyilvanosan hangomat hallassam az egyre cafolhatatlanabbul letezo
OTTHONKA hasabjain.

Mondanivalom lenyege , hogy nem szabad osszeteveszteni az elet ertelmere es
minosegere iranyulo kerdeseket. Szereny velemenyem szerint - fuggetlenul az
elet ertelmerol vallott felfogasodtol - szukseged van a szemelyisegedhez
illo eletminosegre (nevezzuk inkabb eletstilusnak). Ez pedig azert fontos,
hogy megelhesd a szamodra minimalisan szukseges "eletoromot". Enelkul nem
lesz erod az "eletgyotrelmek" elviselesehez. Ugyanakkor nem itelnem el az
altalam eltero eletstilust eloket, csupan a kulonbozoseg miatt. Valassz egy
masikat, ha az Neked jobban megfelel. A problema ott szokott bekovetkezni -
es gondolom kirohanasod az altalad elitelt eletforma ellen is itt
gyokeredzik -, hogy a nagy tobbseget kepviselo szemelyisegek a maguk kepere
igyekeznek formalni a kornyezetet es ezzel megnehezitik a kissebbseget
kepviselo eletformak kiteljesedeset. Ez fontos kerdes, mert ezzel megvonjak
az eletteret az elteroktol, amely kategoriaba ki tudja hanyan
tartoznak/tartozunk. Demokraciakban ezt hosszabb-rovidebb ido alatt talan
orvosolni lehet (jo volna zat megerni).

Hogy elolepjek a magtalan filozofalas homalyabol, annak dacara, hogy az
eletnek onmagan tulmeno barmilyen ertelmet latnank, mi magunk negy kislanyt
nevelunk (elonye: nem kell Afrikaba mennunk ehezni :-). Es la'ta'nk, hogy
ez jo'. Az a tapasztalatunk, hogy MI - hangsulyozottan nem eroltetes(!) -
egyutt (tarsasan) konyebben viseljuk az elet - ertelmetlensegenek? -
sulyat, mint egyedul tettuk volt. Hogy ne szaporitsuk a szenvedok szamat a
Foldon, igyekszunk oket az eletorom megszerzesenek tudomanyara megtanitani
(de eddig inkabb a gyerekek tanitottak erre minket).

Nem akarvan tovabb szaporitani a szot, kozlom a boldog elet csalhatatlan
receptjet(;-):
1. Ismerd meg onmagad (allitolag valakinek mar sikerult).
2. Valaszd ki a magadnak legmegfelelobb eletteret (peremfeltetel:
.  arisztokratikus szarmazas).
3. Valaszd meg a szemelyisegedhez legjobban illo eletstilust (ELETOROM!).
4. Elj boldogul!

Udvozlettel:

(Asztalos) Zoli

U.i.: Ha tanacsaimat valamilyen sajatos oknal fogva nem tudod megfogadni,
akkor szukseged van egy-ket jobaratra a kozeledben. Az is eleg - nekem
bevalt.