Szervusztok Barataim!
Most, hogy igy segitettetek, sokkal jobban erzem magamat, sot hosszu ido
utan a felesegem is meglepett egy kedves mondattal. Most mar latom, hogy ez
volt a legjobb veletlen az eletemben, hogy visszatalaltam kozenk. Halabol,
en is elmondok egy tortenetet, ami meg kezdo agykontrolloskent tortent meg
velem.
Arrol volt szo, hogy kaptunk nagymamamektol egy kis penzajandekot
forintban. En ezt jol eldugtam, nehogy laba keljen, mivel tudtam, hogy csak
jo par honap mulva fogunk Magyarorszagra utazni. Ki is tuztuk az utazas
idejet, es akkor jottem ra, hogy nem tudom hol a penz. Tenyleg nem tudtam
rajonni, barhol is kerestem. Masnap a munkahelyemen ismet toprengeni
kezdtem, nem jutottam dulore. Ekkor a szintemre mentem, es programoztam,
hogy a szintemrol kijove az elso gondolat ami beugrik az a penz helye
legyen. Ekkor beugrott a helyszin. Nem hittem el. Tobbszor vegigforgattam
magamban a tortenteket, es valtig allitottam magamnak, hogy ez lehetetlen,
a penz azon a helyen biztos nincs. /egy videokazetta boritojarol volt szo/.
Hazamentem, meg mindig hitetlenul, megneztem ------ es ott volt a penz.
Ha valaki elotte azt mondta volna, hogy ott nezzem valoszinu nem tettem
volna meg, mert nem hittem benne. Hat, ez azt agykontroll. Most egy fontos
uzletet programozok, a hetvegeig eredmeny kell. Majd megirom.
Udvozlettel, ysolti
|