Kedves Listatagok!
Megtalalt ez a tortenet egy email kereteben es ugy gondoltam kozkincse
teszem a listan:
Olvasd el ezt és hagyd, hogy hasson Rád - aztán te válassz, hogy hogy
akarod kezdeni a holnapi napot!
Michael egy olyan típusú srác volt, aki tényleg meg tudott oríteni. Mindig
jókedvu és mindig tudott valami pozitívat mondani. Ha valaki megkérdezte,
hogy hogy van azt válaszolta: "Ha jobban lennék, ketto lenne belolem."
Született optimista volt. Ha valamelyik beosztottjának rossz napja volt,
Michael azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie.
Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt
mondtam: "Ezt egyszeruen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan.
Hogy csinálod ezt?"
Michael azt válaszolta: "Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: "Két
lehetoséged van. Választhatsz, hogy jó vagy rosszkedvu akarsz lenni. Minden
alkalommal, ha történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedoje
legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belole.
Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, elfogadhatom
a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a
pozitív oldalt választottam."
"Jó, rendben, de ez nem olyan egyszeru." szóltam közbe.
"De, egyszeru." mondta Michael, "az élet csupa választási lehetoségbol áll.
Te döntöd el, hogyan reagálsz a külöbozo helyzetekben. Választhatsz, hogy
az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod. A mottód: te döntöd el, hgy
hogyan éled az életed."
Gondolkoztam Michael szavain. Rövid idovel késobb elhagytam a Tower
Industry-t, hogy önálló legyek. Szem elol tévesztettük egymást, de gyakran
gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy élek.
Néhány évvel késobb megtudtam, hogy Michael súlyos balesetet szenvedett.
Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás mutét és sok hetes
intenzív ápolás után Michaelt elbocsájtották a kórházból fémtámaszokkal a
hátában. Mikor meglátogattam megkérdeztem hogy érzi magát. Azt válaszolta:
"Ha jobban lennék, ketto lenne belolem. Szeretnéd látni a sebemet?"
Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset
pillanatában.
"Nos, az elso, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom - aki pár hét
múlva jön világra - jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem emlékeztem,
hogy két lehetoségem van: választhattam, hogy élek vagy meghalok."
"Féltél? Elvesztetted az emlékezeted?" akartam tudni.
Michael folytatta: "Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt
mondogatták, hogy jól vagyok. De mikor begurítottak a sürgosségire láttam
az orvosok és novérek arckifejezését, ami azt jelentette: 'Halott ember.' És
tudtam, hogy át kell vennem az irányítást."
"Mit csináltál?" kérdeztem tole.
"Nos, mikor egy felvételis novérke hangosan megkérdezte, hogy alergiás
vagyok- e valamire igennel válaszoltam. Az orvosok és novérek csöndben
várták a válaszom. Mély levegot véve visszaordítottam: 'A gravitációra!'
Mialatt az egész csapat nevetett elmagyaráztam nekik: Az életet
választottam. Tehát megoperáltak, mintha élo lennék és nem halott."
Michael a tehetséges orvosoknak köszönhetoen maradt életben, de csodálni
való hozzáállásával is. Tole tanultam, hogy minden nap lehetoségünk van
választani, teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden.
Ezért ne aggódj az miatt, mi lesz holnap. Minden nap van elég, ami miatt
aggódhatsz. És a ma az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál.
ÉLVEZD AZ ÉLETET, MERT NEM LESZ TÖBB LEHETOSÉGED!
:)
Ági
|
A mogottes gondolatokrol az a tapasztalatom, hogy a tudatossag megsemmisiti
az erejuket. A tudattalan nem lehet erosebb a tudatosnal. A tudatos pedig
nem a felalom alfa allapot, hanem a nagyonis eber itt es most, vagyis a
beta allapot. Hiaba programozunk valamit alfaban, a donto az, amit betaban
mondunk vagy gondolunk. Segit megvaltoztatni ugyan a hitrendszert az
alfaban torteno programozas, de csak akkor, ha tudatosan is mondjuk es
tesszuk, amit programoztunk. Betaban lehet leginkabb programozni a
tudattalant, hisz az mindig is a beta elmenyekbol szerzi a tapasztalatait,
es ha ujfajta beta elmenyeket kap, automatikusan atirja az alarendelt
tudatalatti programot is.
Szeretettel: M. Erika
|
