Kedves Lista!
A Hit-alapú papi rendek működésétől, főleg az érdemi referenciákban
erőteljesen különböző Tudás-alapú papi rendekről tudósítanék.
Csak felsorolás-szerűen: Az izraelitáknál a Lévi Rend, vagy léviták, az
Iszlámban a szúfik, a Katolikus Egyházban talán a jezsuiták egyes
ciklusai hasonlíthatnak erre a jelenségre a leginkább, habár ez utóbbi
témában tájékozatlan vagyok. A keresztény térség hagyományos
Tudás-alapú papi rendjei a druidák. Hangsúlyozom, hogy nem a
kereszténységé, hanem a keresztény térségeké. Ugyanis noha hiába él
az a szokás, hogy pl. a Canterbury-i érsek (-az Anglikán
Egyház "pápája"-) az érsekké avatás előestéjén párhuzamos druida-
beavatásban is részesül, a klasszikus kereszténység borzongani tűnik
ettől a szótól. Mielőtt belemerülnék a druidákba, a felsorolásban meg
kell említenem, hogy a Szabadkőművesség, a Rózsakeresztes Rendek
és a Szcientológia Egyház ugyan teljesen másképpen, de
tulajdonképpen a Tudás-alapú papi rendek hiányát törekednek
részlegesen pótolni a történelemben. Legfeljebb a kezdő tagjaik ezt
nem azonnal veszik észe, illetve csak idővel tudják megérteni annak
jelentőségét.
A Római Birodalom előtti kelta világ a Brit szigetektől a mai Bulgáriáig
tartott. Az ő Tudás-alapú papi rendjük voltak a druidák. Mellesleg a
történelem egyetlen "koedukált", azaz férfi-nő papságáról van szó.
A kelta világ egyik nagy reneszánsza ismeretlen nevű királynőjének
pazar sír-kamráját nemrég a mai Csehország területén tárták fel. A
druidák erőteljesen hajlottak a királynő-legitimizmus felé, ami a népből
kiemelkedő királypártiság azon változata, hogy "darabszámra" minimum
ugyanannyi királynőnek kell lennie a történelmi távlatokban, mint
királynak. Rejtély, hogy a mai csehországi hajdani királynő korszakából
miért nem maradtak ránk olyan történetek, amilyenek Merlin és Artúr
környezetéből áradtak szét a
tájakra és korszakokra.
Az ortodox kereszténység magyarázatokra képtelen ideges hozzáállása
ellenére
a "druida" szó kimagaslóan jó tetszési indexek jegyében van jelen az
európai közforgalomban. Ugyanis sikeres és kiegyensúlyozott
társadalom működtetése társul e fogalomhoz. Ugyanez szerintem a
többi hasonló fogalomról nem mondható el, habár egy ezüstérmet
megszavaznék a "szúfi" szó iránti asszociációknak.
Tévhiedelem, hogy a druidák kihaltak volna. Az előrenyomuló rómaiak
bizonyíthatóan betegesen féltékenyek voltak a druidákra. Ha valaki
azzal nagyszájúskodott a megszállásuk alatt, hogy ő druida, akkor az
kétségtelenül nem volt életbiztosítás a számára. Ám az igazi druidák
titokban tevékenykedtek, és amikor a rómaiak visszavonultak, akkor a
római szervezési minták előnyeinek a rómaiak jelenléte nélküli
meghonosítását, és azoknak a
helyi hagyományokkal való kreatív és progresszív ötvözését Európa-
szerte egyértelműen a druidák vették kézbe. Nagyjából a római
megszállás alatt sajnos megszűnt a druidák működésének koedukált
jellege, és a rómaiak távozásával ez a regenerációs kihívás azóta sem
veszített az aktualitásából.
Az utolsó druida nem Merlin, hanem Szent Patrick volt, aki kiadta a
jelszót, hogy "Irány a Kereszténység". Írországban mind a mai napig
mezítlábas zarándoklatokat szerveznek a tiszteletére.
A druida szó később is rendszeresen felbukkant az európai
történelemben, és minden egyes alkalommal megőrizte a pozitív
asszociációját. Az ortodox kereszténység vélhetően két ok miatt néz
ferdén a druida szóra:
1/- A féltékenység enyhén szólva nyilvánvaló, ugyanis a Hit-alapú papi
rendek a Tudás-alapú kollégáik helyett, vagy nélkül soha sem tudtak
reneszánszt csiholni, és épkézláb társadalmat működtetni.
2/- A druidasághoz ellentmondásosan tapad a "természet-vallás" szó.
Ugyanis az eredeti druidáktól (-a "protodruidáktól"-) a kelta
hétköznapokba hiányosan átszűrődött Tudás, illetve a druidák által
meghonosított ünnepnapok szokásai együttesen valóban talán
hívhatók "természet-vallásnak".
Ám a druidák tudása az maga a Tudás, ami a természet-vallás szótól
megkülönböztetendő, miközben magát a természet-vallás kifejezést
sem állt szándékomban lesajnálni.
A "druida" és a "próféta" szó között irodalomtörténeti stílus- és
asszociációs vizsgálatkor egy markáns különbségre kell felfigyelnünk:
A próféták működésében azon volt a hangsúly, hogy a próféta az Isten
nevében járul a nép elé, míg a druidák esetében is fellelhető ez a
motívum, ám a hangsúly ennek fordítottján van: a nép nevében az
Isten elé.....
A druida rendek kétségtelenül a mai nagy Britannia és Írország
területén maradtak fenn a leginkább szervezett formában. Az a tény,
hogy az angol nyelv és a brit befolyás ilyen elterjedt a világban, minden
jel és logikai részlet szerint éppen ennek a ténynek köszönhető. Ők
honosítottak meg olyan mintákat, illetve őrizték annak lángocskáit a
vezetésben, amelyek ide vezették a történelmet, benne a brit befolyás
dominanciáját. E sokoldalúan kipróbált minták és azok referenciái
figyelemre méltó tényezőt képviselnek. Az összes történelmi kísérleti
minta közül azok expanziója (-nem a brit befolyás, hanem csakis a
Druida Minták expanziója-) rendkívül időszerű.
A következő rész a Tudás-alapú papi rendek mágiájának fekete és fehér
ciklusairól fog szólni.
A lehető legeslegjobbakat!
TOM
|
