Kedves Hunter!

HIX NYELV #866, >:

> A magas hangrenddel kapcsolatban lenne egy eszrevetelem. Ha jol
> emlekszem, pont itt kerdeztam valamikor egy hasonlot, es akkor az a
> valasz szuletett, hogy az i hang nem magas hangrendu. 

  Itt két szemléletmód ütközik: a tradícionális leíró jellegű és a 
modern fonológiai-generatív. 

  Ha ezt a biológusnyelvre fordítom le, akkor a leíró jellegű 
megközelítés felel meg a fenotipikus szintnek, a generatív pedig a 
genotipikusnak.  Mind a két szinten valós kijelentéseket lehet tenni, 
melyek azonban alkalmasint ellentmondani látszanak egymásnak.  De az 
ellentmondás csak abból adódik, hogy más kérdésre, mást válaszolnak 
meg.

  Folytatva a biológiai példát: vegyünk egy szülőpárt; az egyik 
tagjának a vércsoportja legyen "A", a másiknak "B".  Ezzel ugye nem 
mondunk hülyeséget, bár a vércsoportot itt csak fenotipikusan 
határoztuk meg.

  De tegyük fel, születik egy gyermekük, akinek a vércsoportja "0". 
Felmerül a kérdés, hogy lehetséges-e ez, ha a szülők valóban a 
vérszerinti szülők.  Bár eddig az "A" és "B" vércsoportot kielégítő 
szintű válasznak gondoltuk, ennek a kérdésnek a megválaszolásához "le 
kell menni" genotipikus szintre.  Az ember ugyanis nemcsak egy AB0-
vércsoporttípust hordoz, hanem kettőt. A fenotipikusan (=látszólag, a 
felszínen) "A" vércsoportú ember ennek megfelelően genotipikusan 
(=valójában, következményeit tekintve) lehet "AA" vagy "A0" 
vércsoportú, fenotipikus "B" = genotipikus {"BB", "B0"} detto. (A "0" 
vércsoport azonban "recesszív", azaz más vércsoportok elfedik.)  A 
válasz tehát az, hogy egy "A0" és "B0" szülőpárnak lehet fenotipikusan 
"0" (genotipikusan "00") gyereke.  De ha a szülők egyike "AA" vagy 
"BB", akkor nem.

  A példát fordítsuk le az |i|-re.  Van |i|, amely kétségkívül magas 
hangrendű, pl. a |nyír| főnévben: |nyírek|, |nyírnél| stb.   És van, 
amelyik "mély", mint pl. a |nyír| igében: |nyírok|, |nyírtatok| stb.  
Feleljen meg az |i| hangrendje a szülői vércsoportnak, a szóhoz járuló 
toldalékok hangrendje pedig a gyermek vércsoportjának.  Itt tehát 
analóg a helyzet a fenti példa "egyszülős" változatához: ahogy egy 
látszólag "A" vércsoportú szülőnek lehet "A" és "0" vércsoportú gyereke 
(és persze "AB"-s is), úgy a látszólag |i|-t tartalmazó szóhoz is 
járulhat magas, ill. mély toldalék.

  A válasz is hasonló, mint a vércsoport esetén: két |i| (és két |é|, 
valamint |e|) hangunk van, és megkülönböztetésükhöz le kell menni 
"genetikus" szintre.  Míg a biológiában a vércsoport genotípusát a 
gének alléljeivel írják le, addig a fonológiában és a generatív 
grammatikában az ún. mögöttes alakokat megkülönböztető jegyekkel adják 
meg.

  Ilyen szinten az |ü| és |u| hang különbségét az teszi, hogy az |ü| 
hang [+magas] (=azaz rendelkezik [magas] tulajdonsággal), míg az |u| 
[-magas] (=azaz nem rendelkezik [magas] tulajdonsággal); egyebekben 
megegyeznek.  Az |ü| és |i| közti különbség pedig az ajekkerekítés, 
azaz az első [+kerek], a második [-kerek].

  A fenti csak a felszíni különbség, amely egyértelmű választ ad a hang 
fonetikai sajátságaira, de nem magyarázza meg teljesen, mint láttuk a 
viselkedést.  A dolog úgy magyarázható, hogy felveszünk még egy jegyet, 
-- amely már nem hangtani, hanem nyelvtani -- a [mélyít]-t.  Ez, ha 
jelen van, azaz állapota [+mélyít], akkor a szó a mgh. hangrendjétől 
függetlenül azután mély toldalékokat fog "vonzani".  Ha nincs, azaz 
[-mélyít], akkor az adott mgh. "természetes" hangrendje fog hatni. 
Természetszerűleg a [+mély] mellett a [mélyít] nem hat (mivel nem okoz 
változást), így nem is szükséges megadnunk.  A tapasztalat ezen felül 
azt mondja, hogy a [+kerek] állapot mellett nem lehetséges [+mélyít], 
mivel az |ö, ü| mindig magas hangrendet vonz.

  Tehát az alábbi kombinációk fordulhatnak elő elméletileg a hangrendi 
illeszkedés szempontjából (a jegy előtt "?" azt jelenti, hogy bármely 
érték lehet, azaz "+" és "-" is):
[+magas][-kerek][-mélyít] : |vél| > |vélEk|, |nyír| fn. > |nyírhEz|
[+magas][-kerek][+mélyít] : |nyír| ige > |nyírOk|, |cél| > |célhOz|
[+magas][+kerek][?mélyít] : |süt| > |sütÖk|, |kő| > |kőhÖz|
[-magas][?kerek][?mélyít] : |vár| fn. > |várhOz|, |súg| > |súgOk|

  Ez tehát egy pontos válasz a kérdésedre.  Bele is került néhány 
sorba, amíg kifejtettem, hiszen a mögötte álló tudományos elgondolás 
egyáltalán nem ismert még a nagyközönség számára*.  Mennyivel 
egyszerűbb úgy fogalmazni, ami megfelel általános- ill. középiskolás 
tanulmányainknak: azaz "magas hangrendű főnevek, amelyekhez mély 
hangrendű toldalékok járulnak".  Fenotipikusan, azaz a felszínen ez a 
megfogalmazás különbségétől eltekintve még ugyanazt jelenti, mint a 
"[+magas][-kerek][+mélyít]".

  Hozzáteendő, hogy maga az adatbázis az 1969. körüli nyelvészeti 
felfogást tükrözi, ennek szellemében végezték el a kódolást, és a 
kérdéseket is ilyen "hagyományos" szellemben kell feltenni neki.  L. a 
[D/1] mezőben lévő |9| érték leírását az igék esetén: "a tő magas, a 
toldalékok mély hangrendűek".  Ez eredeti idézet a szóvégmutató 
szótárból.  Az erre vonatkozó alábbi lekérdezés -- 
<http://romanid.freeweb.hu/DT2?d=^9&b=1$&a=[19]> -- éppen az 
inkriminált "mély" |i|-t tartalmazó igéket fogja kiadni.

(N.B.  A [mélyít] jegy itt az én alkotásom e cikk számára.  Ennek 
megfelelően, nem kizárt, hogy e magyarázaton túlmenő következményeiben 
valahol logikai hibát tartalmaz, mivel teljesen nem gondoltam végig.)


> Bar kiadott a szotar nehany nem letezo szot is

  Nagybetűkkel kiírtam a szótár kiadási dátumát: "1959-1962", hogy 
mindenki figyelembe vehesse, hogy nem a legkorszerűbb anyag.  De ez 
érhető el ingyen és hosszadalmas szótárkészítői kutatómunka nélkül.  És 
vannak benne természetesen gépelési hibák is.  De ami a legbosszantóbb, 
kifejezett hülyeségek is belekerültek, az alábbi lekérdezés pl. 
kilistázza azokat a főneveket, amelyeknek a DT2 szerint ritkán használt 
az (egyes számú) tárgyesete: 
<http://romanid.freeweb.hu/DT2/?d=([1-8])\1&b=!1%262&a=[19]>.  A 
listában benne van az |apácska|, az |enzim|, a |lom| és még rengeteg 
más szó is, amelyeket "vastagon" használunk egyes számú tárgyesetben.