Kedves Gábor!
Nem kis meglepetéssel olvastam hozzászólásod. Nehéz elhinni, hogy tizenpár
éve még én is így gondolkodtam. Én az első
pofont - hogy ki lehet lépni az önsajnálkozásból, avagy önsanyargatásból -
egy Darnel Krisztián nevű úriembertől kaptam, és azóta hatalmas utat tettem
meg, ebben egy állomás az agykontroll volt.
Nem hiszem, hogy túl eredeti gondolataim akadnak, csak csatlakozni szeretnék
Zsókához (Dél-Buda), és minden jót kívánni Neked.
Még egy apróság. Te pl. máris sokkal jobb ember vagy, mint én, mert
tisztelni tudod az öngyilkosokat a bátorságukért. A 20. születésnapomon
vettem elő a kést, hogy véget vessek mindennek. Sokáig dagonyáztam az
önsajnálatban, és magyaráztam a bizonyítványom, hogy túl gyáva voltam
megtenni. Azóta megtanultam, hogy az Élethez kell igazán bátorság, és az
öngyilkosság a gyávák fegyvere! Gondolj a fájdalomra, amit itthagynak
azoknak, akik szerették őket, és gondolj a megoldatlan dolgaikra, ami elől
megfutottak, és amit odaátról már nem tudnak megoldani. Ha van kedved,
ajánlom figyelmedbe Raymond Moody
könyvét, a címe azt hiszem 'Élet a halál után' (de nem biztos). Akár hiszel
benne, akár nem, megér pár percet, különösen az öngyilkosokról szóló rész.
Sok sikert és kitartást kívánok az Élethez!
Szeretettel
Gizella
:-)))
|
Sziasztok!
> Latjatok-e ertelmet az elozo eletben tett utazasoknak es letszuksegletnek
> tartjatok-e egy azonos huron pendulo tars megtalalasat?
Eloszor egy par gondolat az elozo eletben tett utazasokrol..
Hozzateszem, hogy en meg ilyet nem eltem at, melyebben meg nem
foglalkoztam vele, viszont egyre jobban ( :) ) erdekel. Ugy ertekelem a
sajat eletemet, hogy tortenktek benne olyan dolgok, amiket valamiert
"kapnom" kellett, at kellett elnem most. Am mivel annyira gyermek voltam,
amikor tortentek velem, nem igazan hiszem,h ogy raszolgalhattam volna -
lapozgattam az emlekeimben (ebben az eletemben) visszafele, nem volt semmi
olyan, ami jelezte volna, hogy most szolgaltam erre ra. Es nehany ilyen
dolognak en szeretnek a vegere jarni. Mivel hiszek a reinkarnacioban mar
nagyon-nagyon regota, ezert en ugy erzem, talan egy korabbi eletem
magyarazatot adhat nehany ilyen kerdesemre.
Es akkor most a masik tema, ami azert a szivemhez is kozelebb all
:) (Rak vagyok, kitalaltatok? :))
Egy kis vallomassal kezdenem: regebben nagyon onzo ember voltam,
olyan, aki elvarta, hogy masok oldjak meg az eleteben felmerulo
problemakat, aki elvarta, hogy az eletet masok tegyek "boldogga". En nem
szerettem magamat. Mondanom sem kell, hogy ennek egyenes eredmenye a
szinte allando depresszio volt, valamint a masoktol valo fugges.
Mar eleg regen bekerultem ezoteriaval foglalkozok koze, es hala a
Gondviselesnek, a legeslegjobb baratomnak :) es nehany mas baratomnak
elvegeztem az agykontroll tanfolyamot is. Azota ami megvaltozott az az,
hogy nem fuggok igazabol senkitol. A sajat lelki bekem megvan, szilardan
orzom. Felboritani nem igazan lehet. Depresszios hangulatom nagyonnagyon
ritkan van, mert azt mondhatom, hogy mar szeretem magamat annyira, hogy
nem mastol varom a boldogsagot. Persze probatetelek mindig jonnek,
igyekszem helytallni. Nem konnyu.
Ezzel a kis "vallomassal" annyit szerettem volna elmagyarazni,
hogy regebben azt mondtam volna, hogy nelkulozhetetlen az idealis tars
megtalalasa, hogy enelkul ertelme sincs az eletnek. Most azt mondom, hogy
nagyon orulnek neki, ha lenne mellettem egy ilyen tars. De ha nincs, attol
meg nem dol ossze a vilag, boldog vagyok es "naprol napra egyre jobban
erzem magam". Es tenyleg hab lenne a tortan, ha meg pluszban kapnek egy
tarsat.
Sokan kerdezgetik ismerosim, rokonok, hogy mi a baj, mikor mutatom
mar be a pasim. Es csodalkoznak, amikor elarulom, hogy meg mindig nincs
senkim. Termeszetesen nem ertik, hogy lehet igy boldog az ember, hogy
birom ki. Erre annyit szoktam valaszolni, hogyha eljon az ideje, akkor a
tars is be fog lepni az eletembe. De teljesen folosleges azon
gondolkodnom es ragodnom, hogy "jajj, miert vagyok egyedul?", amikor igy
is jol erzem magam.
Tudom, hogy pofonegyszeruen hangzik, de tenyleg igy erzem,
oszinten. Igazabol engem a bennem lezajlott valtozas dobbentett ra, amikor
ra kellett jonnom, hogy nem vagyok attol boldogtalan, hogy aki nekem
megtetszett es megszerettem, nem feltetlenul viszonozza az erzelmeimet. Es
nem tudtam rosszkedvu lenni! Pedig megprobaltam belelovallni magamat a
szokasos viselkedesi mintaimba, reflexioimba. Hal Istennek nem sikerult.
Kicsit hosszura nyult, ne haragudjatok :)
Egyre jobban,
WadMatch
"Nehez az ut, amin jarunk, baratom. | |\ _,,,---,,_
Fajdalom es konny kiser. | /,.-'' -. ;-;;,_.
Kinlodva keressuk utunkat, | |,4- ) )-,_. ,\ ( '-'
Gyotrodunk, de van miert." - DL | '---''(_/--' -'\_)
http://www.mailtronic.hu/?ref=wadmatch
|
