4.nap. szombat. Átmelegedés után nézzük a térképet: Pocol......na jó nem
pocolunk, pucolunk Pocol felé...kezdenek jönni az igazi hajtűkanyarok...úgy pár
ezer.... középen nem is kopik a gumi..Megálló Passo di Pordóin, 2239 méteren
hófalak előtt fotózgatjuk a gépeket. A hófal megléte nem is lenne probléma, de
ez még mintha szaporodna is: szállingózik a hó!! Leereszkedünk melegebb
éghajlatra, egy gyönyörű szurdokban haladunk, a szurdok falán egy vár magaslik:
ezt biztos soha nem ostromolták, nem hiszem hogy volt akkoriban megfelelő
hegymászó felszerelés ehhez. Átcsusszanunk Bolzanon, irány a Stelvió!
Hihetetlen a motoros forgalom, tízes - húszas csoportok húznak el mellettünk,
lassan már nem tudok sebességet váltani mert folyton fenn a karom köszönésre.
Végül már csak az endurokra integetek. A Stelvió tényleg zárva, megkerüljük és
keringünk kicsit benzinkutat keresve....nincs. Kezd jönni az automata kutak
ideje. Átmegyünk Svájcba. Zernec felé haladunk, valahol 2383 méteren hóesésbe
keveredünk, leereszkedve Davos-tól esőben haladunk. Chur, Flims, Laax, Muster
az útvonal, eléggé átázva. A napi etapot most sem teljesítjük, ráadásul a
kempingből szinte kitessékelnek minket, faház nincs, a sátrat meg erősen nem
ajánlják: „hideg lesz az éjszaka” Mi ebben az újdonság?.....Végül
bekopogtatunk egy kiadó szobát hirdető magánlakásba: két szobát kapunk,
fejenként kb 4000 ft-ért. Kényelmes és jó meleg van. A ruhákat beakaszthatjuk a
kazán mellé száradni. Eldőlök az ágyra......és eltűnök benne! Ami nálam azért
nem semmi! A kb 50 cm vastag matrac vagy 5 centiméterre nyomódik össze és
körbevesz.....szinte bele lehet fulladni! No mindegy...”Rómában mint a
Rómaiak”....még mindig jobb mint a polifoam. 350 km-t sikerült haladni,
tekintettel a nehéz terepre, hóra és folyamatos esőre..... István felveri a
tábori konyhát a szoba padlóján, a kis gázégőn megmelegíti egy közepes méretű
afrikai település kétheti bőséges élelmiszerkészletét.....majd elpusztítja.
Ezek után már csak egy kicsit éhes.... Én inkább kómába zuhanok, hogy lesz itt
reggel ébredés???
5.nap vasárnap. Zuhog.....de nagyon. Nem igazán akaródzik kimenni az esőbe,
ráadásul igen magas hágók vannak mára kitűzve. Fent biztos havazik... Útvonal
módosítás: húzzunk délre!
Visszamegyünk Bonaduz-ig, majd irány a SanBernardino alagut......na ja! de
elötte még van egy kis magaslati út. Olyan hóvihart kapunk , hogy meg kell
állni! Már elővettem a téli kesztyűt, meg is állapítom, hogy sokkal jobb ha
ilyenben fagy le az ember keze. A parkolóban a motorok pár perc alatt fehérré
válnak a hótól. Mi egy kis bodega előtt vacogunk, lehet forró teát kapni, épp
csak megfogni nem nagyon tudjuk. A púltoslány vidáman meséli, hogy két napja
még +30 fok volt.....örülünk neki. A közeli mosdóban a vizes kesztyűt ráhúzom a
kézszárítóra, hogy átmelegedjen.... kb 6 másodpercre megoldja a gondokat.
Rászánjuk magunkat az indulásra..át az alagúton......egy más világba. Már a
túloldalon jobb az idő, bár borús, de egy órán belül leérünk a Lako di Maggiore
-
hez. Napsütés, pálmafák...kezd ránkolvadni a ruha...most már izzadunk de
rendesen. Igazi riviérai forgalom.....nyitott kis sportkocsik mindenfelé. A tó
közepén két szigeten kis várrom kuporog. A gyorsabb haladás érdekében letérünk
a közvetlen tóparti útról, Omegna felé fordulunk. Borzalmas a táblázás, szidjuk
rendesen az Olaszokat. Egy helyen le is terelnek valami mellékútra, de vissza
már nem. Unalmas, meleg poros szakasz következik, kénytelenek vagyunk sztrádára
állni, hogy minél hamarabb elérjük a Francia határt. A táblázás még rosszabb
mint korábban, ráadásul jönnek a kétsávos körforgalmak, melynek a rendjét a mai
napig nem tudjuk, de az biztos, hogy fejenként legalább kétszer majdnem
beszállunk egy-egy a belső sávból hirtelen kikanyarodó autó oldalába. A határ
közelében a hegyek között megint hirtelen lehűl a levegő és kissé nem tudjuk,
hogy hol is vagyunk. A 2423. és 2424. (úgy kb.) alagút között megállunk egy
benzinkút-étkező-nemzetközi infó állómáson. A nemzetközi infós kisleány
perfekt beszéli a világ összes francia nyelvét.....mást nem. Némi
térképmutogatás után megtudjuk hol is vagyunk és hol kell letérnünk. Az út
előtt vásárolt Alpok térképem ekkorra már erősen darabokban van, mikor kilépünk
az ajtón az erős szél egyből szétviszi vagy negyven felé. Vadászat
indul.....laponként vissza. Este nyolc elmúlt, 3 fok van, és hágó vár reánk.
Nem füllik hozzá a fogam, emlékezve az előző hágokra, de azért nekivágunk. Kb 3
km-re kell letérni a főútról.......ami 2 km-múlva sztrádává változik!!! Hiába
morgolódunk...ki kell fizetni, pedig szinte rögtön letérünk róla!. Szerencsére
a hágó nem vészes, nagyon széles és jó út.A határbódékat már jó ideje nem
használhatták, olyan koszosak az üvegek. Montgenevre-ben (1854m) megállunk
szállást keresni. Sikerül megszólítanom két EasyRider-es manust (kinézetük
alapján épp szökésben valamely fegyházból).....de szállást nem tudnak..épp a
határ túloldalára tartanak (na úgye!).....Leereszkedünk Briaconba..szerencsére
tökéletesek a jelzések, egyből elirányítanak egy a városka mellett (felett)
lévő kempingbe. A tulaj örül a késői vendégeknek, bár eleinte azt mondja, hogy
kicsi egy faház négyünknek (a hidegre való tekintettel először ezt kérdezzük,
és nem a sátrat)....de megnyugtatjuk: sokkal nagyobb mint az Iglu....ráadásul
fejenként csak 3500 ft-ba van. Teljesen felszerelt, szuper kis faház. A tulaj
(aki egyébként annyira tipikusan francia kinézetű mintha egy képregényből
lépett volna ki) érdeklődik nemzetiségünk után.....az Ungarn, Hungary,
Hongrie...(Hungry-ez István)-re nem reagál..majd az Ungarijja!-ra felderül és
elrohan. Egy üveg borral tér vissza: Első Magyarok vagyunk a kempingben....kis
ajándék! Igazán szép gesztus. Bár nem iszom, azért ezt illik megkóstolni.
Reggel elkértem a címét, van itt a polcomon egy 5 puttonyos őstermelői aszú,
azt elküldöm neki viszonzásúl! Szerintem igencsak szeretni fogja ezentúl a
betévedő Magyarokat! Alvással ma sincs gond: 501 kilométert és 12 órát
motoroztunk ma.
folyt.köv.
MGP
---
http://www.netposta.net NetPosta, E-m@il ingyen!
|
