Szeretnem a segitsegetek kerni.

Elore is elnezest a hosszabb levelert. Mar tobbszor atfogalmaztam, hogy
igazan ki tudjam fejezni azt, amiert irok.

Veronikanak hivnak, 25 eves vagyok. Az orvosok szerint korulbelul fel evem
van hatra.
Nem azert irok, hogy ezen segitsetek valtoztatni. Probalom elfogadni.
Ebben a pillanatban nincs semmi, ami azt mutatna, hogy valtoztatn tudok
rajta. Nem csak az orvosi elorejelzesek es szakvelemenyek miatt, hanem
amiatt, amit en erzek. Eddig mindig ket kezzel kapaszkodtam az elet adta
dolgokba. Amikor valami jo tortent, annak minden pillanatat probaltam
(probalom?) magameva tenni, ha pedig valami rossz, akkor nagy erovel
tuljutni rajta es megoldani. Most csak hidegseget erzek. Nem pedig
motivaciot. Merges vagyok inkabb, tehetetlenseg erzes. Sokszor erzelmi
kaosz. Nem tudok magamra koncentralni, az foglalkoztat, hogy mi lesz a
hozzamtartozokkal.

Amiben a segitsegetek kerem az az, hogy kepes legyek erovel es szeretettel
megbirkozni ezzel.
Azt szeretnem, hogy a korulottem levo emberek eletehez tovabbra is adni
tudjak. Kulfoldon elek, a szuleimtol tavol. Edesapam is beteg, otthon
edesanyam azzal kuzd, hogy azt fel tudja dolgozni. Nem merem Veluk
megosztani, ami velem tortenik. Azt gondoltam, hogy amig csak kepes vagyok
ra erosen segiteni akarom oket, es a legnagyobb vidamsagot es szeretetet
adni.
A szuleimen kivul hozzam legkozelebb allo szemellyel nehez korszakot elunk
at. Sok idot toltunk tavol egymastol. Vele sem osztottam meg, hogy mi
tortenik. Felek, hogy akkor csak sajnalatbol allna mellem igazan, es
sajnalat toltene ki a hozzam kotodo erzeseit szerelem helyett. Szeretnek
neki is minel tobb szeretetet es vidamsagot adni, hogy ne negativ, hanem
pozitiv hatassal legyek az eletere.
Ezekben kerlek Benneteket, hogy segitsetek!

Nagyon szepen koszonok minden szereto es erosito gondolatot!

Veronika

Sziasztok!

Kaptunk nagyon jo tanacsokat, hogyan legyen szekletunk, ha nincs. 
Arra talaljon ki valaki valamit, ha tul sokszor, es altalaban folyekony...

Bocs a vulgaris kifejezesmodert, de mashogy nem tudtam kifejezni 
magam. Masfel evvel ezelottig semmi gondom nem volt. Akkor mint 
derult egbol a villamcsapas kiderult, hogy vegbeldaganatom van. Ket 
mutettel, sugarkezelesekkel, hatalmas elszantsaggal es AK-al sikerult 
felepulnom, kontroll-eredmenyeim nagyon jok, szoval lehetne unnepelni.

Egy apro dolog maradt vissza, amivel nem tudok (torol) eddig nem 
tudtam mit kezdeni. Amig mas egy nagydolgot egyszerre elintez, addig 
nekem ez sokszor 3-4 oraig tart, mikozben mindig WC kozelben kell 
tartozkodnom, mert messzire nem jutok el anelkul, hogy vonalkodos 
legyen a nadragom. Felreertes ne essek, en optimista vagyok, sot 
megkoszonom a felsobb hatalmaknak, hogy tuleltem ezt az allapotot. 
Csak hat az ember mindig szeretne jobban, kevesebb gonddal elni. Ez 
a problemam sokszor meg a munkahelyen is gondot okoz, ha pedig 
szeretnek elmenni valahova kettesben a parommal, akkor nagyon meg 
kell gondolni, mikor mit ehetek, hogy ne egy szinhazi eloadas kozeperol 
kelljen kifutkoznom.

Lehet, hogy mar tudat alatt is ez foglalkoztat, ezert nehez levetkozni 
ezt az allapotot. Probalkoztam tobbfele technikaval, es bar jelenleg 
sokkal jobb allapotban vagyok, mint egy eve, meg mindig lenne min 
javitani.

Kerlek bennetek, amennyiben van valami jo otletetek, hogyan 
programozzak ezen problema orvoslasara, osszatok meg velem akar 
listan, akar maganban ).

Elore is koszonom a segitseget!

Egyre jobban! Erno

Szeretném, ha gyógyítanátok barátnőmet, akinek tüdőtágulata van,
emiatt köhög, fullad, időnként, mint most 2 nap óta is túlságosan
fullad, halálfélelme van.
Kórházba kellene befeküdnie, de van 2 kutyája, nem tudja őket kire
hagyni.
Adatai:
Tóth Ottóné Ildi, 48 éves,
Lakcíme: Budapest, XIII. ker. Róbert Károly kőrút 38.Mobilszáma
06-70/208-3920
Köszönettel horka

Köszönöm mnidenknek az eddigi javaslatokat!
Első levelemben is írtam, a gyermekpszichológus azt mondta, hogy túl kicsi
egy három éves gyerek ahhoz, hogy már lehetne vele foglalkozni. Amúgy tuti,
hogy szorongással kapcsolatos a probléma; ugye, mi, agykontrollosok is
foglalkozunk pszichológiával, elolvasunk ezernyi könyvet, csak hát maga a
megoldás kicsit bonyolultabb.

Krisz

Kedves Lista!
Laci ötletéhez csatolva: az aszaltszilva is megteszi
egyeseknél (rám az ilyesmi nem hat, de a kisfiamat
alaposan "kipucolta").
Más: Nem tudom, hogy nem irok-e hülyeséget, de a
gyermekpszichológus mellett érdemes lenne azt is
megpróbálni, hogy együtt menni WC-re a kislánnyal és
megmutatni neki - minél többször, tehát lássa anyát,
vagy apát is kakilni. Tudom, nem a leggusztább
megoldás, de szerintem egy gyermek elsösorban a
szüleinek hisz, mert számára a szülö a minta, nem
pedig egy idegen. A fiam (igaz, ö még pici és még
pelusba kakil) folyamatosan jön utánam mindenhova (a
WC-re is) és nagy érdeklödéssel figyeli, mit csinálok.
Lehet, hogyha Diana látja a szüleit WC-zés közben,
önmagától is rájön, hogy nincs miért félnie. Ehhez
persze idö kell neki. Emellett még a szubj.
kommunikációt is javaslom, érdemes megpróbálni ilyen
módon is megmagyarázni neki a dolgot.
Szeretettel, Kati.

Szervusztok mindenkinek,

Regebben mindennapos volt a listan a Napi gondolatok, most valahogy
megszunni latszanak. Ez helyett szeretnek mindenkinek ajanlani egy
masodik lehetoseget, napi pozitiv - tanulsagos aforizmak
fellelhetosegere. www.aforizma.hu A mai termes alabnb olvashato.
Ne legyen felreertes, en Szlovakiabol vagyok, nem ingyenreklamot
akarok csinalni, csak egy szerintem jo dologra felhivni a
figyelmeteket.

udvozlettel, Zsolt



Pszichológiai tény, hogy hajlamosak vagyunk abba az irányba menni, amerre nézün
k. Sikerünk ezért jórészt attól függ,
milyen irányba tekintünk. Ha állandóan a kudarcra gondolunk és az akadályokra, 
hajlamosak leszünk ezek irányába menni.
Amikor a hétéves fiam biciklizni tanult, úgy tűnt, ellenállhatatlan erő vonzza 
az udvaron álló fához. Akarata ellenére
mindig egyenesen a fa felé vette útját. Akkor eszembe jutott Émile Coué, aki az
t mondta, ez mindig így van, amikor valaki
biciklizni tanul. Ha fél, hogy nekimegy egy fának, ezért állandóan erre gondol,
 egyenesen felé fogja venni az útját, noha
mindent megtesz, hogy elkerülje. Azt mondtam a fiamnak: -A biciklid a tekintete
d irányát követi. Azért hajtasz neki a
fának, mert a fát nézed. Ne arra nézz, amerre nem akarsz menni, hanem arra, aho
vá menni akarsz!¬ Soha többé nem ment neki a
fának.

Murphy, J. D.


---
Feliratkozás, leiratkozás: www.aforizma.hu

  

-- 

Zsolti