Hát akkor a teljesség kedvéért, folytatnám a 2. és egyben utolsó résszel:
ÖSSZEFOGLALÓ az Élet-halál mibenlétéről...
A Szellemi világban, azaz "ODAÁT", a Fény és Szeretet birodalmában adva van
egy konkrét Lélek. Szabadon mozog a Dimenziókban, testetlenül, az IDŐTLEN,
TÉRTELEN Létben, az Egységben. Újabb tapasztalatokra, fizikai érzékelésekre
vágyik. Vagy úgy érzi, előző (földi)életéből megoldatlan feladata maradt. El
kezdi megtervezni a a következő Életét, hova, mikor, kihez, melyik országba
szülessen. Ebben többnyire akadnak szellemi segítői, (magasan fejlett
Lelkek), akik megtervezik a finom részleteket. Felvonultatják a kívánatos és
a feladat szempontjából hasznos szituációkat, amik majd a Földön elkövetkező
döntés helyzetek lesznek. Így a Lélek pontosan tudja, milyen életeket élt
korábban, miket tapasztalt már meg, milyen feladatai lesznek mostani
leszületésekor, hiszen hozzáfér a Szellemhez (a Tudathoz, a Tudáshoz) Odaát
nincs Tér, nincs Idő...
A Földön a Lélek leendő feladata szempontjából az ideális szülőpár éppen
szeretkezik. A Lélek már ott van a fogantatás szent pillanatában. ( Földi
szemmel láthatatlan)Ezüst fonállal az éppen megtermékenyített petesejthez
kötődik. Az új testbe nem kölktözik bele még véglegesen, csak a terhesség
kb. 3 hónapja körül, más írások szerint pedig csak közvetlenül a szüléskor.
Megszületik a kisbaba. A köldökzsinór átvágása a magzat számára a Halált
jelenti, míg az újszülött számára az új Életet, új Testben. A magzat még
mindent tud, minden Tudás, és Tapasztalat vele van a Szellemi világból. A
köldökzsinór elvágásakor a TÖRLÉS, a "memória zárolása" kezdetét veszi. A
csecsemő tiszta lappal indul, nem befolyásolja már számtalan előző élete
emléke. (Azért elég gyakran a pici gyermekeknél előjönnek ezek az előző
életbeli, fontos emlékek, csak a szülők vagy nem veszik észre, vagy csak
fantáziának veszik, és elnyomják a gyermek eme képességét!!!).
A Lélek, a Tudat, és Test együtt egy új ember a Földön. Elindul a hatalmas
tapasztalat szerzés. Kialakul az EGO is, ahogy nő a gyermek. Ha nagyon az
Ego lesz a parancsnok, akkor a Léleknek igen nehéz dolga van. Mindig, minden
képpen próbálja az Odaát vállat Célt megvalósítani, terelgeti az embert az
ÚTON. Aztán az ember vagy megvilágosodik, vagy rátalál a Lélek Útjára, vagy
az EGO veszi át a hatalmat, és akkor már az Életet nem lehet Szeretet
teljesnek mondani. Akárhogy is van, a Lélek nem erőszakoskodik. A Szabad
Akarat az Szent! Még akkor is, ha a Lélek tudja, hogy az egyén cselekedetei
egyre meszebb sodorják a Valódi CÉLTÓL, és az ÚTTÓL. És még akkor akkor is,
ha Lélek tudja, hogy EGO parancsai miatt újabb KARMIKUS FELADATOK
keletkeznek. A Lélek esetleg sokat szenved az Ego miatt. A Lélek
egyfolytában hallatja a hangját, mi lenne a helyes, segít a Felsőbbrendű Én
is intuíciók formájában, de ha az EGO elnyom mindent, akkor hiába.
Amikor az illető megoldotta a vállalt feladatait, vagy már úgy alakul, hogy
ebben a Testben már nem tud újabb, hasznos tapasztalatot szerezni, akkor az
illető meghal.A Szellemi világ Segítői Odaátról (Halál Angyalaként
nevezik), segítenek az embernek magamögött hagyni a földi, anyagi világot.
"Elvarják a Földhöz kötődő anyagias, és érzelmi szálakat", elvágják az Ezüst
fonalat. A Testből (mostmár halottból) kiszabadul a Lélek, és a Szellem. (A
tapasztalatok gyűjteménye, és a megtapasztalt Tudás). A Szellemi világ
segítői a távozó Lelket(hozzákötődik a Szellem, avagy Tudat) az Alagúton át
átsegítik a Fénybe, a Szeretetbe, a Szellemi világba. Ezek segítők sokszor
korábban elhunyt rokonok, barátok képében jelennek meg. Az Alagút élmény, és
Fénylényekkel való találkozás élménye a halott (Lélek + Tudat) számára
sokban attól függ milyen életet élt éppen a Földön, milyen társadalomban,
milyen hitben nőtt fel. Földi értelemben számolva az Átjutás az Alagúon,
akár 3és 40 napig is eltarthat, attól függően, mennyire sok anyagi világhoz
tartozó szálat kell elvarni. A halottat a saját temetésére mindenképpen
viszakisérik a Szellemi vezetők. Ez egy jó lehetőség az elbúcsúzásra a
szerettektől, és nekik is jó lehetőség az elengedésre.
Odaát a halott tálkozik a felsőbbrendű énjével, aki hite szerint sok féle
"alakot ölthet". A halottnak megmutatják az otthagyott élete filmjét. Minden
mozzanatot. A Lélek átérzi, hogy egy-egy szituációban a vele résztvevő
szereplők mit éreztek ott, és akkor. Ha a Lélek úgy érzi, hogy a döntései
nem a Szeretetet szolgálták ebben a legutóbbi életében, akkor úgy érzi, hogy
szeretne viszaszületni, és jóvá tenni. Esetleg ha Lélek még keveset
tapasztalt, fejletlen Lélek, akkor a Szellemi világ segítői kifejezetten
javasolják, hogy ha alkalmas lesz, térjen vissza a Földre, (vagy egyéb
Dimenziókba!) egy új inkarnációban, egy új leszületésben.
Persze Odaát nincs tér, nincs idő, és így semmi sem sűrgős. A Lélek jól
kipiheni magát, felkészül a következő életére, egyedül, vagy több- kevesebb
segítséggel megtervezi követzkező életét. Közben a Földön évek, évtizedek,
esetleg évszázadok telnek el...
Dönthet úgy is a Lélek, (ha már eleget tapasztalt, azaz elég Tudása,
Szelleme van), hogy ő ott marad, Odaát, az Egységben... Ekkor Ő is Szellemi
vezetővé válik, és segít a Földre születés tervezésében, vagy éppen a
Halálkor, vagy az élet-film "vetítésénél", stb.
...
Ez egy végtelenül szép, és bőséges téma, én meg csak ontom a sorokat! Hát,
akkor most abbahagynám... Talán tudtam egy kicsit segíteni. Másképp
élhetünk, ha ismerjük a Halált! A halál nem más, mint Tudatszint váltás! Bár
ez az információ mennyiség Tudásként valamennyiünkben benne van, hiszen nagy
valószínűséggel éltünk már párszor, az előző életeinkben. Mégis szinte
bizonyosan az újdonság erejével csodálkozunk rá ezekre a dolgokra! Sebaj,
majd ODAÁT kiderül, hogy én jól emlékeztem-e, ITT és MOST!
Én hiszem, hogy ezek fontos dolgok, mégha oly hosszúra is sikeredett!
További szép napot!
SOK SZERETETTEL:
Major István
|
