Kedves Lorean!

Egy válaszomra kaptam ezt a néhány sort. Nyilván tévedésből.

> javaslom, konzultálj egy kineziológussal. Amennyiben a feleséges 
szeretne változtatni, úgy egészen biztosan -és megdöbbentően 
gyorsan - rájönek, mi okozza nála a negatív gondolatokat. És ha 
együttműködik, egészen biztosan elhet nál ajavulást elérni-. Személyes 
tapasztalatom. 
De amíg ő nem szeretne változni, változtatni, ez nem fog menni a 
kinezioló
giával.

Emellett elkereshetnél egy jó asztrológust, aki esetleg  tud  tippeket 
adni. Ha  írsz emailt, tudok valakit javasolni.
Agykontrollal szerintem el lehet érni, hogy a feleséged elgondolkozzon 
a változtatás lehetőségén, hogy nagyobb hajlandóságot mutasson.

- Igazán köszönöm a segítő szándékot és az aggódást. Biztosan 
rosszul fogalmaztam, mert a probléma nem nálam van, én is csak 
válaszoltam rá. De annak a nevében is köszönöm, akinek a levelet 
írtam.

Az én ilyen irányú gondjaim évekkel ezelőtt megszűntek.

Abban tökéletesen egyetértek, hogy az illetőnek akarnia kell a 
változást, mert anélkül (de lehet, hogy még ha akarja is), nagyon 
nehéz valakinek a negatív beállítottságát megváltoztatni.

Baráti üdvözlettel:

István (Borsodból)

Sziasztok!

Most kezdtem olvasgatni a hírlevelet, és mivel nagyon
foglalkoztat egy téma, a véleményeteketm, tapasztalataitokat
kérem.
Babát várok, 5 és fél hónapos a kicsi. A kérdésem az volna,
hogy az Agykontroll szaküzletben ajánlott Bölcső c.
kazettával kapcsolatban milyen tapasztalataitok vannak. 
Kérdésem értelemszerűen elsősorban gyakorló anyáknak szól,
bár úgy láttam, néhány apuka is igen aktívan szól hozzá a
témához. Kérelk, írjátok le, mit tapasztaltatok rendszeres
meditáció mellett, de szívesen várom az egyéb tanácsokat is:
milyen módon tudom elősegítnei, hogy a baba eglszségesen
fejlődjön, hogy a szülés kínekserv helyett mindkettőnk
száméra szép élmény legyen, stb.

Ildikó

Kedves Lista!

Babameditáció 57.

"Ha ketten közületek egy akaraton lesznek a Földön minden dolog felöl, amit
csak kérni akartok, megadja néktek az én mennyei Atyám." (Mt. 18; 19)

> Megkaptam a Babameditációkat, nagyon köszönöm. Már csak azt nem tudom,
hogy a férjem hogyan lesz abban partner, hogy velem meditáljon.

Nem véletlenül idézem Jézus kijelentését ennél a témánál.
Azt figyeltem meg az elmúlt évek alatt, hogy aktívan, együtt, nagyon kevés
házaspár vesz részt a "baba akarásában", mint azt a fenti levél is mutatja.
Persze ezzel nem azt mondom, hogy a férjek nem akarják a babát, dehogynem.
Egyszerűen csak azt mondom, hogy a nők, a leendő anyák sokkal több
lehetőséget próbálnak kihasználni, hajlandók többet áldozni a babáért, és
önmagukért.

Persze vannak nagyon pozitív ellenpéldáim is, a Babameditációs írásokban
szerepelnek ők is.
A közös felkészülés nagyon sok problémát előz meg, és sokkal meghittebbé,
szebbé teszi a kapcsolatot az anya, az apa, és a magzat között, ami
természetesen a születés után is folytatódik.

Amikor mi annak idején ezzel a témával foglalkoztunk a szülés utáni közös
boldogságot is meditáltuk. Ahogy írtam is, én "vezettem" a meditációt,
mondtam fel az előzőleg megbeszélt szöveget, és a feleségem Nelly volt a
"passzív"  résztvevő. Olyan képeket szerkesztettünk, ahol együtt
hancúrozunk, játszunk, szeretjük egymást. Ez azóta is így van, pedig eltelt
négy és fél év Zsófi születése óta. Azt éljük meg a gyakorlatban amit annak
idején közösen meditáltunk.

Hozzám általában csak a nő jött, jön el gyógyulni, tanulni.
(Bár épp most volt egy esetem ahol a férj ragaszkodott ahhoz, hogy ő is
jelen legyen a beszélgetésen. Hát valami szenzációsan alakult ez a közös
"szeánsz". Erre nem is gondoltam.) Mindig azt szoktam mondani nekik, hogy a
"tanultak" alapján próbálják a férjüket is bevonni ebbe a csodába amit a
meditációban meg lehet élni. A közös meditáció energiái hatványozódnak, nem
csak simán összeadódnak. Erre utal az idézetben Jézus is.

A gondolat Teremtő Erő. Erről sohasem szabad megfeledkezni. A fogantatáskor,
a terhesség alatt a közös gondolatainkkal teremtjük meg a leendő család
jövőjét.
Ha a meditációban közösen hancúrozunk a gyermekünkkel, akkor a valóságban is
így lesz. Ha a meditációban az anya egyedül játszik a gyermekével akkor a
valóságban is egyedül fog majdan játszani.
Szóval érdemes jól átgondolni, átbeszélni, hogy mit, és hogyan meditáljunk,
mert a valóságunk is aszerint fog alakulni.

Nagyon kedves barátom mesélte el mosolyogtató történetüket. A terhesség
alatt gyors, fájdalom mentes szülést programoztak a meditációikban. Ennyit,
nem többet.
Úgy lett. A baba megszületett, gyorsan, fél óra alatt, és fájdalom mentesen:
császármetszéssel. Hát nem éppen így gondolták, de a programozás hiányos
volt. :-)

Mi azt programoztuk, hogy "gyorsan" megszületik Zsófi, én is jelen vagyok,
és elvágom a köldökzsinórt. Így is lett.

Balázs fiam rövidesen boldog apa lesz, én pedig boldog nagyapa. Ők is
közösen készülnek a "feladatra", és  szerintem jól. Ők mesélték, hogy amikor
Balázs telefonál a feleségének, a baba a pocakban lereagálja a telefont.
Jelzi, hogy veszi az "adást". Mindez a közös meditációknak, meghitt
együttléteknek köszönhető. Nyilvánvaló, hogy a baba megszületése után is
megmarad ez az erős kapcsolat közöttük.

A Jézusi idézetet kicsit itt, ebben az esetben átalakítanám: "Ha hárman
közületek egy akaraton lesznek...."
A Hárman mögé be lehet illeszteni a négyen, öten stb. szót ikrek esetén. A
Meditációkba a Babát is be lehet, és be is kell vonni a kép alkotásba, a
jövő tervezésébe. Lényeges, hogy az ő akarata is jelen legyen. Épp ma
meditáltunk egy kismamával a szülésre ahol az Anya - Baba aktív
együttműködésről beszéltem nekik. Az anya engedje el az Egységből magzatát,
akarja, hogy megszülessen. A baba akarjon megszületni, ne féljen az
ismeretlentől, ne féljen elhagyni az Egységet amiben eddig élt. Éppen ezért
el kell neki magyarázni a szülés - születés folyamatát, azt hogy optimális
esetben kinek mi a dolga. Ilyenkor nagy valószínűséggel könnyű, gyors szülés
várható, mert mindenki jól tudja a dolgát, és teszi is.
Szeretettel Gál István. (Bp.)
  

Kedves Listatagok!

Mar jo ideje aktiv olvasoja vagyok a listanak, mert erdekel a tema, azonban 
tanfolyamra meg nem sikerult elmennem (penz- ill. ido hianyaban). Ha 
fellelkesulok, akkor otthon szoktam gyakorolni a technikakat tobb-kevesebb 
sikerrel.
Amiert most irok az az, hogy tavaly szeptemberben egy focimeccs alkalmaval 
sajkacsonttorest szenvedtem a jobb csuklomban. Mivel ez egy eleg alattomos 
toresfajta, igy a par nap mulva keszitett rontgenen nem latszodott semmi, azt 
tanacsoltak, hogy pihentessen. Aztan telt-mult az ido, es 
annyira "helyrejott" a csuklom, hogy csak terhelesre fajt vmennyire, de az 
sem volt veszes, faslival meg tudtam oldani a helyzetet. Nyar elejen azonban 
a terdemmel elmentem egy kivizsgalasra, azonban elotte csinaltattam a 
terdemrol is meg a csuklomrol rontgen felvetelt, es akkor a rontgenes 
ismerosom mar mondta, hogy szerinte a csulkom eltort es valoszinuleg ossze is 
forrt. Az orvos masnap viszont azt mondta, hogy meg most is el van torve, es 
idokozben egy un. alizulet alakult ki (a toresnel egy ujabb izulet 
keletkezett). A toresnel (alizuletnel) mar 3-4 mm kopas eszleleheto, amit 
potolni kell. A potlast a csipolapatombol vett csonttal vegzik, es utana az 
egeszet osszecsavarozzak. Azonban mivel "idegen" csontot ultetnek be, igy nem 
biztos, hogy befogadja a egyik a masikat. Azt mondtak, hogy 70% az esely 
(tehat nem remenytelen :)). 

Ket keresem lenne: az egyik az lenne, hogy mit javasolnatok, hogyan 
programozzak, hogy egyreszt befogadja sajkacsontom az uj csontot, masreszt 
hogy gyorsabban gyogyuljon, mivel a jobb kezem hasznalata nelkul elegge 
tehetetlen leszek.
A masik keresem pedig az lenne, hogy akinek van egy kis ideje es kedve, az 
segitsen be a programozasba.

A korhazba szept. 7-en megyek be, remenyeim szerint aznap meg is mutenek. 
1979.04.25-en szulettem, a szegedi Ujklinikan fogok fekudni.

Elore is koszonom!

Udvozlettel:
      Jambor Sandor