Hollosi Information eXchange /HIX/
HIX AGYKONTROLL 2559
Copyright (C) HIX
2005-11-15
Új cikk beküldése (a cikk tartalma az író felelőssége)
Megrendelés Lemondás
1 re: Venusz es Hold + napi csodam (mind)  11 sor     (cikkei)
2 Re: javaslat siker (mind)  10 sor     (cikkei)
3 Ne hegyezzunk zabot, ertelmeset tegyunk (mind)  34 sor     (cikkei)
4 Delibab, vagy valosag? (Amikor a plafon is szakad...) (mind)  120 sor     (cikkei)

+ - re: Venusz es Hold + napi csodam (mind) VÁLASZ  Feladó: (cikkei)

Ne haragudj, kedves Evi,

de szerintem ez tipikusan a hogyan hasznaljuk rosszra az agykontrollt
peldaja...
Szerintem inkabb azt kellene programoznod, hogy legyen tobb penzed a
vonatjegyre, nem pedig azt, hogy hogyan sikeruljon a csalas....

Szerintem.

Udv
Zita
+ - Re: javaslat siker (mind) VÁLASZ  Feladó: (cikkei)

Kedves Éva!
A bírálódnak igaza volt. Tényleg megloptad a MÁV-ot. Használd javadra ezt a tör
ténetet, a többi pedig szerintem is csodálatos, főleg hogy megírod a listá
n!
:-)
RL

Ha nem értenéd, miért bíráljuk, kitérhetünk magánba.

(webes bekuldes, a bekuldo gepe: gw.muvh-veroce.koznet.hu)
+ - Ne hegyezzunk zabot, ertelmeset tegyunk (mind) VÁLASZ  Feladó: (cikkei)

Kedves Zabhegyező!

Mifelénk Borsodban még szokás megszólítással megtisztelni a másikat. 
Ez azért is hasznos, mert egy ilyen listán legalább mindenki tudja, hogy 
kinek szól a levél.
Én felvállalom magam ilyennek, amilyen vagyok. Tudom, hogy messze 
nem vagyok tökéletes, és időnként még hibázok is, de hát ez van.

>>A Zabhegyezõ könyvet magamtól biztosan sohasem vettem volna 
kézbe, éppen a jelentése miatt, de ha elém kerül, legalább 
belelapozok. Adok neki ennyi esélyt. 

> Tevedes. A konyv nem itelt teged megfelelonek, hogy elolvasd, es 
ennek oka a megjegyzesedben benne van. Aki leragad a 
kulsosegeknel - nev, cim, kinezet - az nem latja a lenyeget.

Lehet, hogy a könyv nem talált engem méltónak arra, hogy a kezembe 
kerüljön, de a lényeg ugyanaz. Illetve annyi változott, hogy ezek után 
semmiképp nem veszem kézbe.
Csak viselje el a könyvespolcon a büszkesége! Rettentő rossz lehet 
egy sértődött könyvnek a könyvesboltban.

Mint írtam is, én vállalom önmagamat. Olyan vagyok, amilyen. Nekem 
így jó, még sokan szeretnek is ezért.
Egy valamire azért megkérnélek: Ne velem akard hegyezni a zabot.

Baráti üdvözlettel:

István (Borsodból)

Ui.: Már megint nem kapom a listát. Még a saját jelenléti ívemre se 
tudok kattintani, hogy én is kontrolloztam. 
Nem tudom, hogy mi lehet ennek az oka, de remélem hamarosan 
megszűnik.
+ - Delibab, vagy valosag? (Amikor a plafon is szakad...) (mind) VÁLASZ  Feladó: (cikkei)

Kedves Listatagok!

Kaptam magánba egy érdekes levelet. Ilyen huncut eseményekre én 
sem tudok mindig kapásból tanácsot adni, de végül is ilyenkor érlelem 
magamban a problémát néhány napig (amíg az időm engedi), aztán 
jöhet a javaslat.

> A különös történések lényege a következő:
programozok valamit, amire nagyon vágyom. Beteljesül, nagyjából úgy 
és akkor, ahogy szeretném. Majd kis idő elteltével "meginog" a dolog.
Három ilyen esetem van a közeli múltból. Mindegyik megszólalásig 
olyan, ahogy programoztam. De mindegyikről úgy tűnik egy kis idő 
elteltével, hogy mégsem az, amire/akire szükségem van (partner), 
illetve nem, vagy csak rossz feltételekkel teljesülhet be (munka). 
Alighanem én csinálok rosszul valamit, pedig általában hozzáteszem: 
ahogy mindenkinek a legjobb, úgy legyen.

Nézzük, mi jut eszembe erről a hétköznapi gyakorlat alapján. Én is 
voltam már hasonló helyzetekben, nem is egyszer.
Általában akkor szokott velem előfordulni, ha csak azt hiszem, hogy 
akarom, de valójában nem vágyok rá.
Pl.: Tele vagyok munkával, de nem különösebben jól fizető munkák. 
Ezeket is el kell végeznem, egyet sem mondhatok le belőle, semmilyen 
ürüggyel sem. Viszont szeretnék jobban fizető munkát is. Tegyük fel, 
hogy tanfolyamot szeretnék indítani. 
Elkezdek programozni, ennek hatására két millió forint összértékű 
tanfolyamokra futnak be jelentkezések. Egy feltételtől függ csak a 
tanfolyamok beindítása: pályázaton akarják nyerni rá a pénzt.
Én minden adminisztrációt szépen lerendezek, várom, is hogy 
elkezdődjön, meg nem is. Várom azért, mert jó dolog tanfolyamot 
tartani, nem várom azért, mert akkor egy fél évig csak annyi 
szabadidőm lesz, hogy a vécére elmenjek. 

Ezek után aztán egyetlen fő sem kapja meg a pénzt. Olyan ez, mint a 
Mátyás király ajándéka a mesében. Ezt üzente a bíró lányának: 
- Látogasson meg az okos lány. Hozzon is nekem ajándékot meg nem 
is. Se gyalog, se lóháton ne jöjjön. Legyen is felöltözve, meg nem is.

Az első számú tanúság tehát: A sors megmutatta, hogy ez a munka is 
lehetett volna, de mi erre még nem voltunk felkészülve. Illetve 
pontosabban: Nem ekkora mértékű munkára voltunk felkészülve.

Másik példa:
Amikor összeházasodtunk, akkor egy ideig szolgálati lakásban laktunk. 
A feleségem nem igazán érezte ott jól magát, ezért állandóan rágta a 
fülemet. A szülőfalujába szeretett volna visszamenni. (Mindössze 5-6 
km-ről van szó.)
Elkezdtük nézegetni a lakások hirdetéseit. Pénzünk még egy régi 
parasztházra is csak kölcsönnel lett volna, ezért nem járhattunk a 
fellegekben.
Tetszett is egy vályogház, többször is megnéztük, aztán addig 
gondolkoztunk rajta, hogy eladták.
Ezután ismét találtunk egy házikót, ez még jobban tetszett. Erre már 
meg is alkudtunk. Előleget nem kértek, mert látták, hogy nem nagyon 
van miből fizetnünk. Annyira biztosnak tűnt a dolog, hogy a fiunkat már 
abba a faluba írattuk be az óvodába is. 
Aztán intéztük a hitelt, és vártuk, hogy szóljon a tulaj. Már csak a 
hagyatéki dolgok voltak hátra.
Felhívtuk őket, és megtudtuk, hogy 50000 (50 ezer) forinttal ránk 
ígértek, és nekik adták oda a házat. (Pedig ez még nem vágott volna 
minket sem földhöz.)
Kicsit később ismét találtunk egy házat. Ennek csak annyi baja volt, 
hogy a vasút mellett volt. Éppen ott voltunk, amikor elment egy vonat. 
Olyan lármát csapott, hogy én azt mondtam, ide nem költözünk.
Ezért aztán hallgattam is eleget a feleségemtől. (Több ház ugyanis már 
nem volt kilátásban.)
Hogy valamennyire megnyugtassam, kontrollozás közben megnéztem, 
miért nem sikerültek a próbálkozásaink.
- Azért, mert sokkal jobb lehetőség vár ránk. - Ez volt a válasz.
Csak egy hónapot kellett várnunk. Ekkor a sógor bejelentette, hogy ő 
nem építkezik a nagyszülői portán, ha akarjuk, átadja nekünk. Teljesen 
ingyen, mert a feleségem se kért volna tőle semmit. (Ez karácsonykor 
volt.) Egyedül az alapozás munkálatait fizettük ki neki.

A következő tavasszal már korán hozzákezdtünk az építkezéshez. 
Annyit dolgoztunk, mint egy állat. Ami kétkezi, vagy segédmunka volt, 
azt mind elvégeztük. Volt olyan, hogy egyedül kevertem magamnak a 
betont, magamnak raktam fel a kefniket a gerendákra, aztán 
beöntöttem a közét, és újra lemásztam két veder betonért.
A ház egy félév alatt lakhatóra elkészült. Igaz, hogy csillár még sehol 
sem volt, csak a villanykörték lógtak a mennyezetből, és volt még némi 
hiányosság, de már a miénk volt, és benne laktunk.
Azóta sem értjük a következőket: Hogyan bírtuk végig csinálni, és 
honnan volt pénzünk rá.

A második tanúság tehát az, hogy amikor az élet jobbat tartogat 
számunkra, akkor nem engedi, hogy a kevesebbel is beérjük. 

Itt most jöhetne egy elméleti fejtegetés a karmáról, és egyéb 
dolgokról, de nem biztos, hogy sok értelme volna.
Érjük be ennyivel: Az élet számtalan lehetőséget kínál fel nekünk. 
Ezekről a lehetőségekről olykor az is kiderülhet, hogy csak színes 
délibáb. A döntést látszólag mi hozzuk meg. Azt hisszük, hogy arra 
megyünk amerre akarunk. Pedig valójában csak belénk programozták 
leszületésünk előtt, hogy merre kell mennünk.
Ha jó irányt választunk, akkor haladunk, ha nem, akkor akár a plafon is 
ránk szakadhat:

Valamikor versenyszerűen sakkoztam, de már nagyon rég 
abbahagytam. Most nyáron felfrissítettem a tudásomat, és úgy 
gondoltam, hogy időnként be-beugorhatnék a régi csapatom meccseire, 
mint játékos.
Éppen a mennyezet festése közben hoztam szóba a feleségemnek. 
(Már csak 1-2 négyzetméter volt hátra.)
Amint kiejtettem a számon, abban a pillanatban a fejemre szakadt egy 
vödörnyi vakolat. (Pedig előzőleg sem repedést, sem feltáskulást nem 
láttam rajta.) 
Azóta is hallgathatom a megjegyzéseket. 

Egy biztos: ha én legközelebb ilyesmit kiejtek a számon, akkor azt az 
udvaron fogom megtenni, minden gyümölcsfától és mozdítható tárgytól 
jó messze.

Tehát ne feledjétek: figyelnek minket. És ha nem azt tesszük, amit 
kellene, olykor egészen durva, vagy erős dolgok történhetnek meg 
velünk. S történik ez velünk csupán csak azért, hogy a mi általunk 
választott utat járjuk, hogy arra rákényszerítsen minket.
Baráti üdvözlettel:

István (Borsodból)

AGYKONTROLL ALLAT AUTO AZSIA BUDAPEST CODER DOSZ FELVIDEK FILM FILOZOFIA FORUM GURU HANG HIPHOP HIRDETES HIRMONDO HIXDVD HUDOM HUNGARY JATEK KEP KONYHA KONYV KORNYESZ KUKKER KULTURA LINUX MAGELLAN MAHAL MOBIL MOKA MOZAIK NARANCS NARANCS1 NY NYELV OTTHON OTTHONKA PARA RANDI REJTVENY SCM SPORT SZABAD SZALON TANC TIPP TUDOMANY UK UTAZAS UTLEVEL VITA WEBMESTER WINDOWS