> hanem ahogy mar akkor lattattad a nyugatiakat, mert valljuk be, a
> vasfuggony ravatalaig, sot valamivel az utan is, enyhen szolva
> idealisztikus elkepzeleseink voltak a nyugati eletformarol,
Mar akkor? Norbert, en ezt a konyvet 1999-ben irtam. Azt nem tudom
megmondani, hogy 1985-ben milyen elkepzeleseim voltak a nyugati
eletformarol -- valoszinuleg semmilyenek, egyreszt tizennegy eves
voltam, masreszt elsosorban nem ezzel voltam elfoglalva.
> ilyen szempontbol a Sophie nagyon( )is realisztikus.
Koszi, draga vagy. Erdekes, ez valami sajatossag lehet, mert par eve a
Nickyre mondta valaki, hogy olyan, mintha ott eltem volna Angliaban --
es az illeto tenyleg ott el Angliaban. Eszerint tokmindegy, hogy
angolok vagy franciak, mindketto realisztikus... de az okat nem tudom.
En csak irom, ami eszembe jut, es idonkent... no, itt egy hosszabb
tema kovetkezik, de elobb Norbert levelet folytatom.
> Az Asimov-konyveket, es a tobbi effelet (koztuk Lad konyveit) se
> tudom letolteni, mert csupa olyan szervereken vannak, amiket nem
> lehet realis idokerettel elerni, legalabbis Hollandiabol nem.
Az en konyveimet? Nekem osszvissz a Sophie van font a neten, azt pedig
mar olvastad. Mit szeretnel letolteni? Szolj es odaadom, megoldjuk.
> Mittomen, negyed ora alatt tiz kilobajt jott le az alapitvanybol,
> utana a gepem bemondta az unalmast.
Osmeros. Es raadasul meg illegalis is az a peldany, gondolom... meg
eddig nem sikerult megneznem, elvagtak a webhozzaferesemet, de majd
letoltom es garantaltan az enyem lesz a szebb, bibiii!
> Nem tudom, hogy van-e valahol tukrozes, vagy hogy ha nagyon szepen
> megkerlek titeket, akkor hajlandoak lenneetek-e elkuldeni emailben
> az ominozus fajlokat?
Amit csak akarsz, ha megvan nekem itthon, mert webezni most nem tudok.
Vagy ha lejon ftp-n, mert az mukodik.
> Peldul, hogy mit erdekel engem egy szupernova nyugoskodese, ha a
> fenynek is 30000 evebe kerul, hogy eljusson tole hozzam, annyit
> pedig ugyse elek, nem igaz?
Egy ilyen messzi szupernova valoban nem sok vizet zavarhat, akkor se,
ha szazezer evvel ezelott robbant fol, vagyis regesreg ott tundokol az
egboltunkon. Tegye, ha ahhoz van kedve, legfeljebb a kinaiakat
zavarja. (Ok ezer evvel ezelott megfigyeltek egy szupernovat, ami
akkor robbant fol, vagyishogy akkor ert ide a fenye.) Viszont mint
tudjuk, a kettoscsillagoknak nagy eselyuk van ra, hogy egy szep nap
bumm. Legkozelebbi szomszedunk, az Alfa Centauri kettoscsillag.
Marmost negy fenyev tavolsagbol, amondo vagyok, megereznenk azt a
robbanast. Itt vannak nalam hozzaertobbek, akik meg tudjak mondani,
mekkora hatasa lenne a mi naprendszerunkre -- sot esetleg azt is,
varhato-e ez jovo csutortok elott.
> Mi maradna utanunk egy ilyen affer utan? Nem tul feltuno katranyfolt
> a falon?
Milyen falon -- es milyen bolygon allna az a fal?
> A Genitalias poent en eddig Olasz legitarsasag feloldassal ismertem.
De abban nem sok szerepe van az elso harom betunek, lehetne akarmi,
ami Italiara vegzodik.
No szoval, vissza az elozohoz: en tehat irom, ami eszembe jut, es
idonkent az jut eszembe, hogy valamit nem tudok. Targyszeru dolgokat,
amik a valasztott helyszinekkel, idopontokkal, tudomanyos tenyekkel
kapcsolatosak. Attol lesz a dolog realisztikus, hogy tudok minimalisan
annyit, hogy milyen messze van Lorient-tol Bordeaux, meg hogy a
franciak frankkal fizetnek-e vagy rupiaval. Csak hat a kerdesek, amik
felmerulnek, nem mindig ilyen trivialisak.
Regota torpengek azon, hogy lehetne a netet hatekonyabban felhasznalni
ilyen problemak megoldasara. Nemreg peldaul szuksegem volt annak
ismeretere, mi tortent a nagyvilagban 1940 decembereben, mert akartam
irni egy olyan szoveget nehany sorban, hogy "1940 decembereben, amikor
a vilag arra figyelt, hogy..." -- ezert feltettem a kerdest legidosebb
testverlapunkon. Hat kaptam egy csomo olyat, hogy ide menjek, oda
menjek, az osszes vilaglap archivumat megadtak; akkor meg mukodott a
web, utana is neztem parnak, de egy ora alatt nem jutottam semmire.
Kaptam olyan valaszokat is, hogy ebben es ebben a konyvben reszletes
adatok vannak, de olyat is, hogy az illeto olvasott egy konyvet a
nyolcvanas evekben, a cimere es a szerzojere nem emlekszik, de lila
volt a boritoja, vagy tudom is en. S most ebbol csinalja meg az ember
ezt a harom sort. (Aztan foltettem a kerdest kicsit reszletezve,
kaptam hasznalhato valaszt konkret adatokkal, meg is irtam a kerdeses
szoveget.)
Annak idejen, 1997-ben meg fel kellett hivnom a kovetseget azert az
egyszeru kis adatert, hogy van gaelul a Shannon es Belfast neve. Mikor
netem lett, orultem, hogy ilyet vegre nem kell csinalnom, s igazam is
lett, a net segitsegevel rengeteget tanultam gaelul, de bizony meg
kellett kuzdeni az adatokert. S ez egy egyszeru dolog, amit tobb
szazezer ember tud, tehat feltehetik a netre es "csak" meg kell
keresni.
A gond az, hogy ha az ember ir egy konyvet, valami elkepesztoen
sokfele adatra van, azazhogy lenne szuksege, s akar azzal tolthetne a
fel eletet, hogy egy olyan semmi kis konyvhoz bongeszi elo az
adatokat, mint a Sophie, ami megiscsak egy kisregeny. De kellett hozza
egy csomo minden Franciaorszag foldrajzarol, tortenelmerol a
hatvanas-hetvenes evek forduloja es a megszallas idejen,
nepessegstatisztikajarol, a franciak szokasairol, az orszagban beszelt
nyelvekrol, a vitorlazasrol es meg sorolhatnam. Ezek java reszet vagy
tudtam magamtol (mondjuk azt nem muveszet tudni, hogy Lorient videken
bretonul beszelnek, Avignonban pedig occitanul, bar ez utobbi nincs
neven nevezve), vagy kineztem valahonnan (az elnokokrol szerencsere
van egy kis listam, igy pontosan tudhattam Giscard d'Estaing
korszakanak idejet); s ha egyiket se, akkor jott az ujjam, es amit
kicumiztam belole, az kerult a konyvbe.
Mindmaig halvany lilam sincs peldaul arrol, hogy mennek az
orokbefogadasi ugyek Franciaorszagban, helyesebben hogy mentek a
nyolcvanas evek kozepen. Van ra egy croissant-om, hogy ha egy francia
gyamugyi szakember elolvasna a konyvet, ketoras massziv rohogogorcsot
kapna a sok hulyesegtol, amit leirtam. Ez azert nem egy kellemes
tudat, de nem tehettem mast -- nem allhattam le a regeny kozepen
azzal, hogy no, akkor most keritek egy francia gyamugyest, aki vissza
tud emlekezni, hogy szoltak a rendelkezesek 1985-ben, es netan meg
beszel is valami idegen nyelven, mert en csak annyit tudok franciaul,
hogy zsotem; raadasul nagy volt ra az esely, hogy ha megtudom, mikent
is szoltak azok a rendelkezesek, akkor mar nem en dontom el, mi
tortenjen, hanem azok.
Szoval sok gond van ezekkel a lexikalis dolgokkal, s ez az, ahol az
isten tudasa se eleg. Szo szerint -- mert a Sophie-hoz szukseges
adatokat megszereztem vagy legalabb megszerezhettem volna, ha
utanajarok, de a Saunis azert all evek ota, mert azok az adatok, amik
iszonyatos tomegben kellenenek hozza, megszerezhetetlenek, mert nem
leteznek, tobbseguk nem is fog letezni, de hasamra utve se talalhatom
ki oket. Mas reszuk letezik, de megszerezhetetlen az en energiaim
mellett. Mindazonaltal akkor is meg fogom irni.
Ja, egyebkent egy adat viszont veletlenul birtokomba jutott joval a
konyv befejezese utan: Sophie faluja letezik. Sokat nemigen tudok
rola, de pontosan azon a helyen all, ahol en a falut elkepzeltem. A
nevet is tudtam, amikor rabukkantam valahol a weben, de azota
elfelejtettem. De meg lehet keresni a nagyitgatos webes terkepekkel,
Lorient-tol nyugatra a tengerparton.
La'ng Attila D., iro  > <http://lad.rentahost.net>;
Ha van kerdojel -- miert nincs valaszolojel?
|
Sziasztok,
egy ujabb e-recenziot kuldenek a Vikk.net egyik e-konyverol, ami
szamomra rendkivul izgalmas olvasmany volt. Hogy miert, ezt
elmondja az - ezuttal is ekezetes - e-recenzio maga is:
Reményik László: Akik a sötétben is látnak
A ma 42 éves szerző 31 éves korában vesztette el
a látását. Aktív, gondolkodó emberként, a látók
világának ismeretében felfedezőútra indult a másik
világban: a nemlátókéban. Akik szerinte korántsem
vakok, sőt. A látókkal szemben előnyben vannak,
mert ők a sötétben is látnak.
Összesen hetven nemlátó vagy gyengénlátó
emberrel, gyermekekkel, felnőttekkel, idősekkel
beszélgetett el, életről, emberségről, látásról és
nemlátásról. A vallomásoknak is beillő
élettörténeteket hangos számítógép
szövegszerkesztőjébe kopogta. Az eredmény
hihetetlenül érdekes, jó és rossz értelemben egyaránt
döbbenetes, de az egészséges humort sem nélkülöző
olvasmány.
Együtt él ez a két világ, a látóké és a nemlátóké. A
látók azonban vajmi kevéssé vesznek tudomást arról a
másikról, melynek sok tagját pedig akár
példaképüknek tekinthetnék. "Szegény vak, de
borzasztó, segítsük át az útkereszteződésen" - ennyi.
Fel sem merül bennünk, hogy a vak esetleg nem is
akart átmenni, és hogy bántónak, megalázónak érzi a
lesajnáló segítség szokásos formáit. Másfajta
segítséget igényel, az egyenrangú, csak másfajta
társnak járót.
Ebből a vallomásgyűjteményből meglepetésekkel
teli kép rajzolódik ki a nemlátókról, hihetetlen
akaraterejükről, életigenlésükről. A mai, ismerős
hazai sorsok - nehéz gyermekkor, nyomor,
lakástalanság, munkanélküliség, de igyekezet, tanulás,
sikerek, diploma, családalapítás is - olvasása már-már
unalmassá válhatna, amikor az olvasó a fejéhez kap:
dehát ezek az emberek mindezt úgy csinálták végig,
hogy nem láttak!
Nem tudok róla, hogy - akár idegen nyelven is -
hasonló munka megjelent volna. Szenzációkönyv
("bestseller") lehet. Mindenek előtt a látóknak
tanulságos "útikönyv", de hasznos tapasztalatcserét
jelenthet a nemlátóknak is.
Simóné Avarosy Éva szerkesztő
Itt talalhattok bovebben anyagot az e-konyrol:
http://www.vikk.net/kikelet/vikknet/valasztek.shtml
Jo hetet mindnekinek, udv soxerivel: Ida***
|
