Tisztelt Lista!

> Az helyes, hogy *szöveges-információ kezelő*?

Nagyon köszönöm a gyors segítséget alábbi levelezőtársainknak:

La'ng Attila D.
Ma'rtonfi Attila
Racsko' Tama's

Akkor az új besorolás: szövegesinformáció-kezelő.

>>...nem jut más eszembe, mint "szövegbányász" / "(szöveges)
tartalombányász". Az "adatbányászat" ("data mining") rejtett többváltozós
összefüggések megkeresését jelenti egy strukturált, parametrizált
adatbázisban. A te programod számomra messzirol erre hajaz szöveges
változatban.>>

Később, ha még többet tud a programom, akkor lehet, hogy átgondolom a
javaslatot.

Még egyszer nagyon köszönöm a segítséget.


Cap, 
http://web.axelero.hu/torszoft

A NYELV 0101-ban írta :
>   "Már azt sem lehet mindennapi humorforrásnak nevezni, hogy egy 1981-es
> magyar filmben a szolgálati szabályzat kijelölte útról letérő,
> minduntalan verekedő rendőr partnere illetve főnöke egy nevetséges
> ügyefogyott, mégis doktori címmel büszkélkedő tiszt, _Kern András_
> ellenállhatatlanul komikus alakításában."
Kétféle megoldási javaslat hangzott el e mondat állítmányával kapcsolatban.
Szükségesnek látszik a két megoldási javaslat összevetése. A problémát az
jelenti, hogy azonosító viszony van az alany és az állítmány között, ezek
elemzése pedig sokszor problémás. A Magyar grammatika (szerk. Keszler
Borbála, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2000, 398) több módszert ad az
ilyen esetekre. Ezek a következők:
1. Amely mondatrész névmásítható, az az alany (érzésem szerint csak a tiszt
   névmásítható ebben a mondatban):
   egy 1981-es magyar filmben a szolgálati szabályzat kijelölte útról
   letérő, minduntalan verekedő rendőr partnere, illetve főnöke én vagyok
2. Ha megnézzük, melyik mondatrész az, amely eleve szűk körű, s melyik az,
   amelyik nyelvtani eszközök segítségével szűkítettünk le, az előbbi az
   alany, az utóbbi az állítmány. Ebben a monatban mindkét névszói csoport
   nyelvtani eszközök segítségével van leszűkítve, tehát a kritérium nem
   használható.
3. Ha a kérdéses mondatrészek közül az egyik igévé alakítható, az az
   állítmány. A vizsgált mondatban ez a kritérium sem alkalmazható.
4. Ez szokott a legáltalánosabban működő, leginkább elfogadott kritérium
   lenni. Az állítmány sokszor átalakítható eredmény- vagy
   állapothatározóvá, míg az alany eredethatározóvá:
   A tiszt partnerré, illetve főnökké válik; A tisztből partner, illetve
   főnök lesz; *A partner, illetve főnök tisztté válik; A partnerből,
   illetve főnökből tiszt lesz.
A jelen esetben használható kritériumok számomra azt mutatják, hogy korábbi
hozzászólásommal megegyezően a "partnere, illetve főnöke" az állítmány.

Üdv: Attila

HIX NYELV #0100, La'ng Attila D. >:
>> hogy nem lehet nem tudni... :S
>  Mit jelent a vigyorid?

Egyik szemem sir, a masik nevet. Vagy ilyesmi. ;]
-- 
Udv,
		  Hunter			-[HE 1.15beta8;]-

Koszi a valaszokat!
-- 
Udv,
		  Hunter			-[HE 1.15beta8;]-

Kedves Albin!

hix.nyelv #102, :
> Nyelvtudósaink meg tudnák nekem magyarázni, hogy mennyivel több a
> "leegyszerüsít" mint az "egyszerüsít"? Ne mondjátok, hogy ez befejezetté
> teszi a cselekvést, mert sok igénk van, ami igekötő nélkül is ezt fejezi ki
> (összegez stb.).
Pedig az egyik funkciója az, hogy "befejezetté" teszi az 
igeszemléletet. Pontosabban inkább "rezultatívvá", azaz kiemeli az 
eredményét, azt, hogy nem csak próbálkoztunk az egyszerűsítéssel, 
hanem ténylegesen egyszerűbb lett. De van "diszkontinuális" hatása 
is, vi. egy időre abbahagytuk, nem teljesen végeztük el. A "le-" 
használatát az ilyen helyzetekre "specializált" "meg-"-gel szemben az 
indokolhatja, hogy az egyszerűsítés skálázható folyamat, tehát van 
iránya, és ilyen esetekben az igekötő "egyeztetendő": a "le-" jelzi a 
'kisebb fokozat' felé való elmozdulást, szemben a másik irányt 
nyomatékosító "fel-" ill. "meg-"-gel, vö. "lecsökkent" (nincs 
"fel/megcsökkent"!), "megnövel" (nincs "lenövel"!). (Ugyanakkor nem 
kizárt pl. az ad hoc "kiegyszerűsít" szó használata sem az esetben, 
amikor egy matematikai képletből egy komplikált tag eltávolításáról 
van szó.) 
Ugyanakkor a "leegyszerűsít" ige már egyértelműen tárgyas, szemben az 
"egyszerűsít"-tel, amely eredetileg esszívuszt vonz, vö. 
"egyszerűsítettem a képleten" vs. "leegyszerűsítettem a képletet": a 
tárgyhatározó térnyerése sok nyelvben megfigyelhető, élő folyamat. 
E két jelenség együttesen segíti a "leegyszerűsít" elterjedését. 

> Ne mondjátok, hogy ez befejezetté teszi a cselekvést, mert sok igénk
> van, ami igekötő nélkül is ezt fejezi ki (összegez stb.). 
Ez nem helytálló érv, mivel egyrészt itt nem arról van szó, hogy 
kizárólagosan csak az igekötőknek lenne privilégiumuk a "befejezett" 
aspektus jelölésére; ezzel szemben az igekötő a "folyamatos" 
aspektust (lexikális szinten) változtatja perfektívvé/rezultatívvá. 
Érved tehát arra csak vonatkozhatna, hogy az "összegez" miért nem 
kap(hatna) igekötőt. 
Másrészt vegyük pl. az "érkezik" igét: ez egy pillanatszerű eseményt 
ír le, tehát elvben befejezett apektusú. Ugyanakkor az esetek 
túlnyomó többségében a "megérkezik" alakot használjuk, mert az 
igekötő nélküli formának van "habituális" (szokásosan ismétlődő) 
színezete, vö. "Mikor érkezik a vonat [általában menetrend szerint]?" 
vs. "Mikor érkezik meg a vonat [most]?". Az "összegez"-ről is 
elmondható, hogy amennyiben beleértjük azt azt előkészítő 
cselekményeket is, az már kifejezetten folyamatos is lehet. 
Pusztán arról van szó, hogy a beszélőnek lényeges-e a különböző 
aspektusok megkülönböztetése. Ez eddig is megtörtént, pl. 
határozókkal, vö. "Egyszerűsítettem _egy kicsit_ a képleten.", de 
számomra úgy tűnik, a magyar nyelvhasználat afelé tendál, hogy 
felerősítse az igekötők "befejezett" apektust generáló tulajdonságát. 
Ez -- mivel kezdődő folyamat -- lehet, hogy sokak számára még nem 
elfogadott; de nem jó, ha különösebb alap nélküli "nyelvművelési" 
szempontok miatt tiltólistára tennénk.

Kedves Attila!

hix.nyelv #102, Láng Attila D.:
> Csak az én szemléletemben a "Viktor szomorú" mondat állítmánya nem
> Viktor, mert ő az alanya és nem lehet valaki egyszerre alany is meg
> állítmány is, hanem az állítmány a "van" létige, amit a magyar ilyen
> esetben nem tesz ki, de azért létezik és odaértjük. 
A "Viktor szomorú" mondatban a "Viktor" persze az alany, az állítmány 
a "szomorú", vö. "Viktor [van] szomorú". (Itt számít a magyarban is a 
szórend: a "Kijárt itt?" kérdésre felelő "Szomorú Viktor" válasz egy 
jelzővel bővített alanyból álló hiányos mondat.) A te problémás 
mondatodat a végletekig leegyszerűsítve, kaphatjuk pl. a "Főnök [van] 
tiszt" egyszerű kijelentést, ahol a "főnök" az alany, a "tiszt" pedig 
az állítmány. Erre a csontvázra építhető vissza a mondat, mert ez a 
tiszt "ügyefogyott", ezért "nevetséges", melyet fokoz az a kontraszt, 
hogy élhetetlensége mellett "doktori címmel rendelkező" egyén: ezek 
az ő "tiszt voltának" a jelzői. Ugyanakkor az alany is strukturált, 
hiszen nem csak egyszerűen "főnök", hanem mellérendelően "partner"; 
ezek birokviszonyban állnak, mivel a főhőshöz, "a rendőr"-höz képest 
lettek meghatározva, és ez utóbbi is rendelkezik egy jól felszerelt 
epitethon ornansszal ("a szolgálati szabályzat kijelölte útról 
letérő, minduntalan verekedő"). 

> Persze, átalakítva mindjárt van neki értelme, de a mondatok
> legfontosabb szavait zárójelben betoldva inkább csak ó pergameneknél
> szokás ... Az RTV Részletes nekem nem ez a súlycsoport. 
Szerintem, az illető szakmányban írja ezeket a fülszövegeket, és 
egyszerűen nem olvassa el, miután leírta. Ezen túlmenően nem az 
irodalmárok krémje megy el ilyen tollnoknak. Egyébként sem egy 
presztízsdús feladat, meg aztán nagy a konkurrencia, korlátozott a 
profit, kevés a bér. Avagy: "kis pénz, kis fogalmazás".

Kedves Attila!

hix.nyelv #102, Láng Attila D.:
> A finnugorban is, nem adjuk ám át a dicsőséget nyelvrokonaidnak. A
> magyar népköltészetben is nagy szerepe van az alliterációnak, erre
> momentán nem tudok példát, de a Kalevala dugig van alliterációkkal. 
Magam is igen kedvelem, de meg kell vallanunk, hogy a Kalevala teljes 
egészében Lönnrot saját szellemi alkotása: az óészaki sagák hatása 
alatt kompilálta népénekekből. Nem sajátítva ki az alliterációt az 
indoeurópaiaknak, egyet kell értsek Dezső Lászlóval "A kvantitatív és 
dinamikus verselés két különböző típust képvisel, az utóbbira 
jellemző a soron belüli és a sorok első részében összecsengő 
alliteráció. ..  A hosszú-rövid magánhangzó-ellentét a kvantitatív 
típus iránt teszi fogékonyabbá magyar metrumot" 
<http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1252/125208.htm>;. Ugyanakkor tény 
és való, Polivanov leszögezi, hogy "az alliteráció például kanonikus 
formának számított az ógermán, finn, észt, mongol, jakut 
népköltészetben, - valószínűleg a legtöbb ôsi, kezdeti formában" 
<http://www.btk.elte.hu/celia/regimod/szitar.htm>;, de nem említi a 
magyart, sem a többi finnugor nyelvet. Az, hogy a balti finneknél ez 
tipikus, egyebütt nem, mindenféleképpen felveti az előbbi 
"kölcsönzött" jellegét, már amennyiben kölcsönzésről beszélhetünk, 
mivel a nyelvészeti és az etnokulturális kategóriák nem esnek egybe 
(értsd: a magyarok közt számottevő súlyú a török, a finnek közt az 
északi embertani elem).  
Persze az ezzel ellentétes vélemény is ismert előttem, pl. Gábor 
Ignácé <http://mek.oszk.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/
nyugat/html/doc/02715.htm>, <http://www.mek.iif.hu/porta/szint/
human/szepirod/magyar/nyugat/html/doc/08662.htm> de ezt ő is csak 
irodalmi szövegekben tudja kimutatni, ami pedig bajos, hiszen a 
vonatkozó normák már itt, az indoeurópaiaktól körülvett Kárpát-
medencében alakultak ki. Így legalábbis kérdéses, hogy Gábor valóban 
az ősi magyar ritmust találta-e meg, vagy csak annak adaptációját a 
dinamikus metrumhoz.

Albin irta:

>Nyelvtudosaink meg tudnak nekem magyarazni, hogy mennyivel tobb a
"leegyszerusit" mint az "egyszerusit"?

Egyszerusitek egy tortet: annak ertekenek valtoztatasa nelkul erthetobb,
egyszerubb formaba irom at.
Leegyszerusitek egy kerdest: bizonyos elemeit elhanyagolom, azert, hogy az
erdemi reszere tobb energiam legyen. Ezen kivul a leegyszerusitesnek nemi
negativ felhangot is erzek, pontosan a hangyagolasbol eredo veszeteseg
miatt.

Szerintem igenis van kulon ertelme a ket igenek.

Mit freundlichen Grüßen / Szívélyes üdvözlettel / Best regards
                     Keigu / Salutations / Salutazione

Csaba

> Nagyon szellemes a szovegbanyasz, de en ugy erzem erre talaltak ki
> "hypertext-kereses" funkciot, tehat a megfelelo program neve
> hypertext-kereso.
> 
> Mit freundlichen Grüßen / Szívélyes üdvözlettel / Best regards
>                      Keigu / Salutations / Salutazione
> 
> Csaba