Cama:
>Vagy esku alatt vallod, hogy teged 10 perc misszionarius pozban egy
>eleten at ki fog elegiteni? :)

A kerdes nem nekem szol, en nem eskuszom. :-)
Viszont ugy erzem tudom a valaszt. Nem arra eskuszik, hogy ki fogja
elegiteni, hanem arra, hogy akar igen akar nem, meg fog vele elegedni. Ha
nem lesz jo, vagy egyenesen rossz lesz, akkor isten merte re ezt a probat,
es o ki fogja birni mindenaron.

Udv.:

Samwise:
>Megis, mindezek ellenere, ha csorog a mobilja, nem tudok a
>munkara figyelni, sot, mindent megteszek (meg magam is
>rohogok rajta, annyira kinos) hogy hallajm, mirol beszel es

Ha becsuletes vagy, nem hallgatsz bele mas beszelgetesebe. Megkerdezheted
utana, hogy kivel beszelt, stb. es elmond annyit amennyit jonak lat. Ha
csak a legcsekelyebb gyanu is folmerul hogy hazudik, akkor ez a modszer nem
mukodik.
Ha becstelen vagy, akkor viszont a lehetosegek oriasi tarhaza nyilik ki
elotted. Par orara magadhoz veszed a telefonjat, mondjuk ki akarod
csereltetni ajandekkeppen a LED-jeit kekre, es kozben beszereltetsz egy
lehallgatot. Igy tobb 10 m-es korzetben hallgathatod a csevelyt egy
zsebradio segitsegevel. Ugyanezt megteheted az otthoni vezetekes telefonnal
is, kis magno automatikusan indul a kagylo folemelesere, a betarcsazott
szamot is rogziti, ezt kesobb egy egyszeru kis keszulekkel szamokka lehet
alakitani, tehat azt is tudni fogod hogy kit hivott. Befujod a
zsernyakoknak hogy kozep europai drogdealer, hallgassak le az osszes
telefont ami a kozelebe kerul, es megfelelo penzosszegert megszerzed a
szalagok masolatait vagy a jegyzokonyveket. Magandetektiv 24 oraban
kovetheti, parabolas mikrofonnal a beszelgeteseit folveheti, lezerrel az
ablakuvegrol is le lehet hallgatni.
Es meg hosszan folytathatnam, de talan mar ennyibol is latszik, hogy
hulyeseg. Ha hazudik rugd ki minel elobb, ha meg nem, akkor egyszeruen
kerdezd meg, ennyi.

Udv.:

>>Es abszolut nem vilagos (nekem ugy tunik, hogy igazabol szamodra sem),
>>hogy mibol es hogyan ereznenk, tudnank azt, hogy a szoban forgo az
>>igazi-e vagy sem (lasd meg alabb)...
Tamas:
>Ezt valoszinuleg nem fogja tudni senki megmondani Neked. Ezt erezni
>kell. Es meg akkor sem biztos, hogy ugyanarrol beszelunk. :-)

Kicsit tulmisztifikalod. Azt gondolhatnank, akik meg nem ereztunk ilyet,
hogy nekunk valami nincs, ami a tobbieknek van. Hogy nekunk nem adatott meg
az a mennyei boldogsag, ami az igazi megerzese altal koltozik lelkunkbe..
Szerintem ilyen nincs. Annyit erzunk, hogy boldogok vagyunk-e a
kedvesunkkel vagy sem, hogy bosszant-e a jelenlete vagy sem, hogy
szegyelljuk-e hogy o a parunk vagy sem.
Nemreg olvastam egy hasonlatot, most krealok annak mintajara egy masikat.
Szoval ket zsakkal indulunk az eletbe fiatalon, az egyik tele van remennyel
a masik ures, ebbe gyulik a boldogsag. A remeny egyre fogy, tehat igyekezni
kell, hogy mielott megoregszunk, a boldogsag zsak megteljen mielott a
remeny elfogy.
Ebbol nyilvanvalo, hogy a boldogsag zsak nem telhet csak ugy meg egyik
pillanatrol a masikra, mert egyszercsak erzunk egy olyat, hogy hopp, o az
igazi. Talalunk valakit, elkezdjuk vele elni az eletunket, es menet kozben
kiderulnek a dolgok, pro is es kontra is. Ha ugy sikerult, akkor akar
eletunk vegeig is eltarthat a kapcsolat, es sok-sok boldogsagot gyujthetunk
be es adhatunk altala, es mar nem is lesz szuksegunk a remenyre.

Udv.:

Sziasztok!
T. Peternek:
Ugy erzem, mostanaban kicsit kotekedos kedvedben vagy, kedves
Peter!:-) Csak az vigasztal, hogy nemcsak engem tuntetsz ki.:-)
Na de sebaj, lassuk azokat a "sotet felhoket"! (Ilyeneket veltem
latni, mikozben a hozzaszolasaidat olvastam):-)
>> Szerintem az igazi az, akivel leelhetem az eletemet
>> kiegyensulyozottan, kulonosebb megrazkodtatasok nelkul.
>> Akivel elerhetem, hogy a konfliktusainkat kepesek vagyunk
>> emberi modon rendezni egymassal... akivel ugy talalom meg a
>> kerdesekre a megoldast, hogy egyikunknek sem kell feladnia az
>> elveit, az egyeniseget (egeszseges kompromisszummal).
> Egyreszt, semmi sem bizonyitja, hogy ilyen emberbol egy, es
> pontosan egy letezik a vilagban.
Termeszetesen nem, ilyet en sem allitottam. Szerintem sem egy
letezik csupan. De ha ratalalunk kozuluk egyre, akivel
kiegyensulyozott eletet tudunk elni, akkor mar az adott szemely
szamara csak az az egy letezik.
> Masreszt, az eletunk folyaman mindnyajan valtozunk, (jo
> esetben) fejlodunk, gyarapodunk tudasban, tapasztalatokban,
> bolcsessegben. Egy jo kapcsolat, egy jo partner ezt tamogatja
> es elosegiti, megad szamunkra minden szukseges segitseget
> ahhoz, hogy a problemainkon, kriziseinken tuljussunk.
Ezt sem allt szandekomban cafolni. Vagy akaratom ellenere ezt
tettem volna?:-) Igen, a kiegyensulyozott kapcsolat feltetele,
hogy a partnerek egymast tamogassak az elkepzeleseik
megvalositasaban. Persze kolcsonosen, nem csak a parom engem,
mint ahogy irtad, bar gondolom, te is igy gondoltad.
> Ellentetben egy olyan kapcsolattal, amelynek celja csupan a
> kenyelem, a status quo fenntartasa.
Nem tudom, melyik mondatombol kovetkeztettel erre?
A kiegyensulyozottsag (en errol irtam) nem egyenlo a
kenyelemmel, megszokott egyhangusaggal.
> En ugy gondolom, hogy az elet ertelme nem ennek az "igazinak"
> a keresese, igy szamomra egyaltalan nem batorsag vagy gyavasag
> kerdese a dolog.
Szerinted en azt irtam volna, hogy ez az elet ertelme? Nem Peter,
en ilyet nem irtam, nem is irhatok, mert egyet sem ertek vele.
Szamomra viszont a fenti mondatod nem egeszen ertheto. Nekem azt
sugallja, hogy csak az lehet batorsag vagy gyavasag kerdese, ami
az elet ertelme. Szerintem nem ezt akartad irni.
>A boldogsagot nem erdemes egy masik szemelytol varni.
Ez igy nem pontos. A boldogsagot NEM IS VARHATJUK masik
szemelytol, ezt az en ertelmezesemben kizarolag a ket szemely
KOZOSEN valosithatja meg. Tehat a gondolatmenetem: vannak,
akiknek a boldogsagukhoz nem feltetlenul van szukseguk egy masik
szemelyre, aki szereti, tamogatja oket. Masban talalja meg a
boldogsagot, es ez boven eleg neki.
Es vannak, akik addig is megtalaljak az elet oromeit ugyan, amig
ra nem talalnak arra a szemelyre, akivel teljesse valik a
boldogsaguk. Csak eppen amig ez be nem kovetkezik, hianyzik
"valami" az eletukbol. De ettol azert meg nem erzik magukat
boldogtalannak. Ergo: ok sem egy masik szemelytol varjak a
boldogsagot, hanem VELE EGYUTT egeszul ki, valik teljesse az.
>> Hogy ki az igazi, arra a feleletet az eleted vegen kapod meg.
>> [...] Egyebkent az igazit abban az esetben nem is kell
>> keresni, ha a jo sorsod melled sodorja az illeto szemelyt,
>> mert erezni, tudni fogjatok mind a  ketten, hogy o az.
> En a fenti ket mondatod kozott eros ellentmondast erzek...
Es igazad van. Visszaolvasva az altalam irottakat, arra is
rajottem, hogy rosszul fogalmaztam meg a mondandom.
Valojaban arra gondoltam, hogy ha egymasra talal ket ember, es
valoban az igazit talaljak meg egymasban, azt erezni fogjak mar
akkor is, hiszen az egyutt toltott ido, harmonikus kapcsolat ezt
igazoljak, de a VEGSO FELELETET majd csak eletuk vegen kapjak
meg, akkor mondhatjak ki vegleg, hogy valoban o volt "az igazi".
> Es abszolut nem vilagos (nekem ugy tunik, hogy igazabol
> szamodra sem)...
Nana!:-) Csak csinjan a csipos megjegyzesekkel!:-) Meg mindig
nagyon kotekedos a hangulata, uram...!;-)))
>> Ismerve lehet meg az igazinak az is, hogy ugy teszel meg
>> mindent a szeretett szemelynek, hogy azert teszed, mert akkor
>> erzed jol magadat, ha megteheted. Tehat nem erzed aldozatnak,
>> nyugnek, hanem valamifele boldogsag tolt el, hogy olyat
>> tettel, amitol o jobban erzi magat, boldogabb tole.
> Nekem szemely szerint ez a hozzaallas nem fuzodik egyetlen
> szemelyhez, en mindenkivel igyekszem igy viselkedni.
Nagyon nehez lehet, ha mindenkivel szemben igy viselkedsz. Ha ez
valoban igy van, akkor irigyellek (na nem a szo negativ
ertelmeben):-). Foleg, ha ezt ugy tudod megtenni, hogy Te ne
serulj kozben masok altal, ne erjenek csalodasok.
Ha nagyon preciz akarok lenni, nalam sem egy szemelyre
korlatozodik, hanem a kozvetlen hozzatartozoimra, szuk csaladi
koromre. Veluk szemben kepes vagyok igy tenni, de sajnos
masokkal szemben mar nem mindig. Bar kerdes, hogy ez valoban
sajnos-e? Lehet, hogy rosszul gondolom vagy onzo vagyok, de
masokkal szemben ugy erzem, nem szukseges MINDENT megadni. Ha
igy tettem, annak eddig csak tobbnyire a karat lattam. Ennek
ellenere most is igyekszem mindig ugy cselekedni, hogy az a
leheto legtobb embernek jo legyen, de nekem is, vagy legalabbis
ne legyen nagy aldozat reszemrol. De hangsulyozom, ezek nem igy
mukodnek a szeretett szemelyekkel szemben (csalad, kedves,
gyerekek). Ott nem erzem aldozatnak azt, ha mindent elkovetek a
"boldogsaguk" erdekeben.
Gyongyi

Ui.: Elnezest, hogy ilyen "surure" sikerult (tagolas nelkul), de
     csak igy tudtam betartani a sorlimitet.
"IGAZI, ÉLMÉNYGAZDAG GYERMEKKOR NÉLKÜL NINCS IGAZI FELNŐTT."

Kedves Gazso!

> A mas emberek koze ertek egy mehmagzatot is, ergo az abortusz es az
esemeny
> utani tabletta nem jon szoba nalam, az a kisgyerkoc mar szulessen meg, ne
> az elete aran vigye el az en balhemat artatlanul. Es innentol mindket
szulo
> felelossege hogy a gyerkoc emberre cseperedjen, ha mashogy nem megy,
akkor
> orokbeadassal gondoskodjanak rola...
Emlekszem, amikor 17 evesen azt mondtam, hogy en ugyan el nem
vetetnem a gyermekem, akkor sem ha tudnam, hogy betegen fog
megszuletni (pl. Downe kor), es akkor sem, ha valaki megeroszakolna,
es ugy maradnek teherben, akkor sem, ha nem lenne lakasom, nem lenne
penzem. Akkor meg szuz voltam, es a "szuleimmel" eltem.
Azota tulestem egy thrombosison, es eletem vegeig veralvadasgatlot
kell szednem. Ha igy veletlenul teherben maradnek, akkor az a gyerek
nagy valoszinuseggel betegen szuletne, mert a gyogyszerem (Syncumar)
magzatkarosito hatasu. En is embernek szamolom a magzatot, de most
(habar meg nem voltam terhes, es remelem - bizom a LifeStile-ban -,
hogy nem is leszek, amig nem teszem meg a szukseges elokeszuleteket)
azt mondom, hogy ha teherben maradnek, elvetetnem a gyermekem. Nem
tudom, hogy milyen hatassal lenne a lelkivilagomra, de ezt latom
innen (terhesseg nelkul, minden eziranyu tapasztalat nelkul) a
leghelyesebbnek a sajat helyzetemben/helyzetunkben.
Volt egy tanarnom, aki meselt az elso gyermekerol, aki 12 eves korara
meg mindig egy masfel eves gyermek szintjen volt. Megprobaltak a
ferjevel egyutt felnevelni, tonkrement emiatt a hazassaguk, vegul,
amikor egyedul mar nem birt vele akkor beadta egy erre szakosodott
intezetbe, es megelegedett azzal, hogy hetente egyszer meglatogatja,
havonta egyszer hazaviszi. Arrol nem is beszelve, hogy azota van egy
egeszseges gyermeke is, aki _szegyenli_ a sajat batyjat ...
Azt hiszem, hogy az en gyomrom/lelkem nem venne be, hogy a sajat
gyermekemet igy lassam, es, hogy a hazassagom a gyerekem miatt
szetrobbanjon, vagy, hogy erom nem leven, mas kezebe kellene adnom a
kicsit. Ugy velem: akkor inkabb az abortuszt valasztanam. Elnezest, ha
ezzel a velemenyemmel barki elveit sertettem volna (en is hevesen
kikeltem par evvel ezelott az ilyen velemenyek ellen, ugyhogy
totalisan megertem az esetleges ellenszenvet is), csupan ugy ereztem,
ezt le kell irnom.

Szia:
        Ivett

Kedves Samwise!

> De en megijedtem, vajon ez a feltekenyseg mit jelent?
Egymas feltese azt jelenti, hogy szeretjuk a masikat. A feltekenyseg
pedig azt bizonyitja, hogy kevesse ertekeljuk onmagunkat. Arrol szol
a dolog, hogy ugy erezzuk, hogy nem vagyunk eleg jok, johet nalunk
jobb is. Arra kell rajonnunk, hogy a masik azert van velunk (es nem
massal), mert minket szeret (es nem a masikat). A feltekenyseggel nem
hasznalunk, csak artunk magunknak is, a masiknak is.

> Semmi komolyat, sajnos ez torvenyszeru / vagy gyenge a
> kapcsolatunk, bizalmunk ?
Negy honap meg eleg rovid ido arra, hogy el lehessen donteni, hogy
egy kapcsolat eleg eros-e. A bizalom erossege is valtozhat meg. Talan
attol lesz egyre erosebb a bizalmunk a masikban (en eddig ugy
tapasztaltam), ha minel regebb ota egyutt vagyunk es minel tobb
nehezseget ateltunk mar egyutt, es mindig arra jottunk ra, hogy
milyen jo is egyutt, es mennyivel nehezebb lenne az elet Onelkule.

> (En nem ketelkedem a szerelmunkben,
Nem is kell, mert a feltekenyseg eppen azt is jelenti, hogy szeretitek
egymast (szerelmesek vagytok egymasba) hiszen olyan emberre nem is
vagyunk feltekenyek, akit nem szeretunk ;)

Azert tulzasba nem kell vinni a feltekenykedest.
Amig nevetni tudtok egyutt az egeszen, addig nincs vesz, az biztos.

Szia:
        Ivett

31/174/88 Budapesti fiu komoly megbizhato tarsat keres, oszinte, vidam lany
szemelyeben.
Ha szeretnel megismerkedni velem irj.
Bemutatkozo leveledet varom a  "  " e-mail cimre.

Sziasztok!

Szinte biztos voltam, hogy az a két számmal ezelotti írás felborzolja a
kedélyeket, de sajnos ide jutott a világ. Sucy-t, aki Pálhegyi Ferenc:
Keresztény házasság c. könyvét ajánlotta (sajnos nincs meg a címe) nem
irigylem, mert egyfolytában támadjátok, mivel hittérítésnek fogtátok fel
mindazt, amit írt.......hmmm....pedig szerintem nem volt az. Mindössze
leírta mindazt, amit errol a témáról gondolt, bár nem biztos, hogy a
legjobb
helyet választotta minderre. Nem védeni akarom, de úgy gondoltam, néhány
dolgot nem árt a helyére tenni.
Jómagam azon kategóriába tartozom, akiket a hívok langyosnak tartanak, mert
nem képesek teljesen átadni magukat a hívo életnek. Azonban mégis a szívük
mélyén ugyanazt szeretnék: szeretni, szeretni és szeretni. A fenti könyvet
én is olvastam, és nagyon jónak tartom. Leginkább azért, mert bár a címe
mást sugall, hihetetlen, de egy pszcihológus írta és ha valaki a benne
írtakat megfogadja, az valószínuleg nehezen fog zátonyra futott házasságba
vagy kapcsolatba kerülni. Egy jó házasság nem feltétlenül azt jelenti, hogy
férfi és no között nincs ellentét, nincs vita, nincs veszekedés.
Természetesen ilyen házasság nem létezik, azonban a lényeg, hogy ilyenkor
mindkét fél törekedik a megoldásra, a békére, és elobb-utóbb az el is jön.
Egy dolgot megtanultam már az életben, soha senkit nem próbálok
megváltoztatni, hanem meghagyom neki a szabadságot a változásra, ha o is
akarja. Ez az egyik legfontosabb szabály, amit szerintem nem mindenki
gondol
így.
Házasság vagy nem házasság? Sajnos az emberi törvények manapság már
lehetoséget adnak arra, hogy férfi és no együtt éljen házasság nélkül és
maximum kisebbfajta nehézségeket támasztanak csak, mikor esetlegesen jogi
úton is bizonyítani kell, hogy összetartoztak azonban én mindenféle bibliai
és egyéb magyarázat nélkül azt állítom, hogy ha valaki törvényes keretek
között is fel meri vállalni azt az embert, akivel együtt szeretne élni, az
szeret igazán! Akik csak az együttélést választják, azok félnek a késobbi
kudarctól, és egyáltalán nem 100 százalékosan biztosak abban, hogy halálig
ki fognak tartani amellett az ember mellett, akivel összeköltöznek.
Biztosan
könnyebb azt az utat választani, hogy elköltözöm, mikor nem muködik tovább
a
dolog, de azért gondoljuk végig, mennyire van jelen egy ilyen kapcsolatban
a
felelosség? Vajon ezek az emberek kimondhatják-e bátran, hogy felelosséget
vállalnak egymásért, egymás tetteiért? Egészen biztos vagyok benne, hogy
nem! Természetesen vannak kivételek, amikor ez mégiscsak így alakul, de
kivételek erosítik a szabályt.
Rengeteg jó példát és ellen példát láttam már minderre, amit leírtam,
azonban úgy érzem még mindig, hogy férfi és no kapcsolatának kizárólag
törvényes keretek között van helye. Ha ebben megtalálod azt a partnert, aki
hozzád van rendelve, akkor soha nem fogsz elválni. Igazán szeretni egy
életben csak egyszer lehet, de azt a sírig!

Drága Juan barátunknak meg azt üzenem, hogy ha számára kizárólag szex-alapú
a férfi és no kapcsolata, akkor még nem feltétlen szükséges hozzá tartós
kapcsolat, mert az az én véleményem szerint sokminden másról is szól,
amikrol neki szerintem semmilyen fogalma sincs és leginkább az égvilágon
semmi szüksége rá...

Zoli